Városi és nemvárosi közlekedés
Eddigi életemből 2009-ig teljesen kimaradtak a nem-turisztikai célú/nem-erdei kisvasutak. Kisvonatoztam már Gemenc környékén, Mesztegnyőn, Királyréten, Szilvásváradon, Lillafüreden, Debrecenben, ismertem a gyöngyösi kisvasutat, rendszeres családi program volt az Úttörővasút, ma is rendszeres családi program a Gyermekvasút, de a "nagy kisvasutak" valahogy kimaradtak. Mint utólag kiderült, gyakorlatilag az utolsó pillanatokban sikerült a két nagy üzem (Nyírvidéki Kisvasút, Kecskeméti Kisvasút) egy-egy szárnyát beutaznom. .
Pihenni mentünk barátnőmmel Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdőre. Pontosabban a hazai turizmust erősíteni, hiszen odaúton átautóztunk kedvenc Tisza-tavomon (a tavon átvezető vasútvonalat valami egészen különlegesnek érzem, órákig tudnék ott fel-alá MDmot-ozgatni), megálltunk a Hortobágyon, sétáltunk és ebédeltünk egy jóízűt Debrecenben. A szállásunk volt Sóstógyógyfürdőn, és már előre jeleztem páromnak, hogy van ott ez a kisvasút, na azt én meg szeretném nézni magamnak. Szegény azt hitte, csak le akarom fotózni, ahogy átpöfög a településen ;) Igaz, azt én se tudtam, hogy a menetrendben írt két óra a valóságban már nem elég 40-50 kilométer megtételéhez, a lassújelek miatt...
De kezdjük inkább még bent, Nyíregyházán, a döbbenetesen európai összképű vasútállomás előtt (itt jegyzem meg, nem csak a vasútállomás, hanem úgy általában Nyíregyháza sokkal jobb állapotban van, mint ahogy az emberek az országnak erre a csücskére gondolkodnak). A kisvasút itt áthalad a főbejárat előtt, a nagy előtető árnyékában (balra), de nem ott áll meg, hanem kicsit arrébb (jobbra).
Balra: Mk48 2025 a szerintem nagyon klassz sóstói állatkert előtt elhaladva. Nem is értem, miért nem itt volt a megállója! Ha valameddig lenne esetleg továbbra is értelme a kisvasútnak, akkor az szerintem idáig lenne, esetleg a kicsit távolabbi Múzeumfaluig. És akkor talán elmaradna az a budapesti szemmel is elég elképesztő hétvégi autótumultus, ami abban nyilvánult meg, hogy nem csak a parkoló volt tele, de a járdán, a bicikliúton, és a zöldterületen is parkoltak. Jobbra: Mk48 2010 Buj megálló- és rakodóhelyen keresztez. Ha jól sejtem, elvileg nem itt kellett volna, de a vonatunk eleve negyven perc késéssel érkezett! Ez akkor már valószínűleg tervezetten zajlott így, a vonat ugyanis szinte végig 10-15 km/h-val zötyögött, betarthatatlanná téve a menetrendet.
Sajnos amennyire megmaradt a hosszú várakozás (eleve túl hamar értünk oda) Sóstógyógyfürdő állomáson, annyira nem sikerült megjegyeznem, melyik fotó hol készült. Baloldalt talán Kótajon haladunk át, lépésben. Ez a fajta vonatozás élménynek klassz, de nem lepődnek meg, ha a helyiek nagy részének nem hiányozna a lassan átcsörömpölő szerelvény az életéből. Jobboldalt: Nagytanya megállóhely.
Ez a videó elég jól visszadja a sebességmámortól igencsak mentes utazás élményét.
A herminatanyai elágazástól a balsai szárnyat utaztuk be. Balsa után a vonat a nyári menetrendnek megfelelően letolatott a Tisza-partra, ahol akkor az égadta világon semmi sem volt, ami miatt vonatnak kellene oda járnia (tudom, régen volt - gondolom akkor utasból is több volt). Ellenben maga az élmény, ahogy gurultunk lefelé az 1944-ben felrobbantott vasúti Tisza-híd romjai mellett, élmény volt - a maga fura módján. Hazafelé már sötét volt a fotózáshoz, az eső is eleredt, ráadásul fáradtak voltunk a zajos zötykölődéstől. Mivel Herminatanyán vagy egy órát vártunk a Dombrád felől érkező vonatra (amihez csatolva továbbindultunk Nyíregyháza felé), eléggé gyűrötten szálltunk le az út végén.
Balra, még útban Balsa felé: talán Paszab környékén láttuk a vonat ablakából ezt a vadregényesen bezöldült temetőt. Érdekes, hogy nem volt bekerítve, és a sírok egy részét is benőtték a bokrok. Jobbra: Tiszabercel állomás egykor komolyabb forgalmat bonyolíthatott le, legalábbis sok vágánynak véltem hűlt helyét felfedezni körülöttünk. Ha jól emlékszem, itt szállt le az utolsó "valódi" utas: innentől kezdve voltunk mi ketten a kocsiban, plusz a jegyvizsgáló, illetve egy külföldi vasútbarát, aki szinte teljesen szótlanul ült az utastér másik végében, és minden megállásnál leugrott egyet-egyet fotózni.
Ismét találgatok: Gávavencsellő környéke, illetve Balsa? Sajnos a képeken nem jön vissza az elhagyatottság/elhanyagoltság-érzet, a repedt ablaktáblákon megcsillanó fény, illetve a fapados kocsiban levő vaskályha tetejének folyamatos csörömpölése. Szegény barátnőm már odaúton eléggé kivolt, de visszafele bizony néha már én is kényelmetlenül éreztem magam. Ezek a kocsik utoljára körülbelül ötven évvel ezelőtt voltak legalább valamennyire kor-szerűek :(
Balra: Balsa-Tiszapart. Mint említettem, ebbe a csonka végbe (mely a híd pusztulása után sokáig a komp indulóhelye volt) a vonat tolatva haladt le: a rámpa felső végén egy deltavágányon a mozdony mögénk cselezte magát, és a jegyvizsgáló jelzéseinek megfelelően, az eddigieknél is lassabban leeresztett bennünket ide. Mindezt a híd egykori rámpája, a betonpillérek és hídtest-darabok romjai mellett. Elég kísérteties volt! Jobbra a múlt egy szép emléke: 1969-ig a mai, kerülő nyomvonal helyett Nyíregyháza belvárosán át haladt a kisvasút, Sóstó és a MÁV átrakó közt villamosokkal (is). Pontosabban, ha jól értem, leginkább a MÁV állomás és a belvárosi kisállomás (Hősök tere/Bessenyei tér - a villamos itt van kiállítva) közt, illetve utóbbitól Sóstóig. És persze volt teherforgalom, és gyorsmotorvonatok, melyek a Tisza-híd létezése idején egészen Sárospatakig közlekedtek a Bodrogközi Gazdasági Vasút (Hegyközi Kisvasút) vonalain át.
Utószó: a kisvasúton a forgalom hivatalosan 2009. december 13-tól lett felfüggesztve, de a mozdonyhiány (pontosabban működőképes mozdonyok hiánya) és a lassújelek okán tarthatatlan menetrendek miatt már szeptember 17-étől is csak Nyíregyháza és Herminatanya közt jártak vonatok: a balsai és a dombrádi szárnyon buszok közlekedtek.
A Kecskeméti Kisvasútnak is csak az újabbik ágát sikerült kipróbálni, a kiskőrösit. Ezt az üzemet autóval utazva már láttam korábban is, de kipróbálni csak nagyon a végén sikerült. Igaz, pont akkor, amikor azt rebesgették, hogy leszedik a "halállistáról". Kicsit tétováztam is, hogy akkor menjünk-e le a nem teljesen jó időjárás ellenére is, de Jazzcool barátom meggyőzött, hogy soha nem lehet tudni, valóban megmarad-e, menjünk csak le. Igaza is volt.
Mk48 2013 várakozik a kiskőrösi vasútállomástól száz méterre. Ez a fajta elkülönülés jól mutatja, hogy a kisvasút a MÁV-on belül is idegentest volt, bár ez a végállomás még így is több nagyságrenddel kedvezőbb helyen volt, mint a kecskeméti. Ugyanakkor így sem volt több egy félreeső füves placcnál, ahol van egy csonkavágány - és ez 2009-ben nem valami magas komfort...
Balra: vonatunk egyetlen kocsijában poggyász/posta szakasz is volt, bár nem láttam, hogy használták volna. Jobbra: a kisvasút a nagyvasút "rossz" oldaláról indul, így kereszteznie kell azt. A távolabbi vágány talán már a pár éve "személyvonattalanított" kalocsai vonal része, a másik a kelebiai fővonalé.
Mint említettem, ezt a szárnyat később építették, mint az eredeti, bugaci/alsómonostori szakaszt, így az épületei is modernebbek voltak. A képen Páhi üresnek tűnő állomásépülete. Jobbra: kezdjük elérni a Puuußta-t.
Leírva is szinte fáj, hogy gyakorlatilag teljesen vízszintes, ritkán lakott terepen két és fél óra kellett 54 kilométer megtételéhez! Igaz, az előbbi képen látható, hogy a pálya állapota tényleg nem tett lehetővé gyorsabb haladást. Az pedig szinte tragikomikusan jellemző, hogy a menetrendváltásra időzített szüneteltetés előtti utolsó napon kisiklott egy vonat valahol errefelé, emiatt itt egy nappal korábban ment el az utolsó vonat!
Láttunk pár elhagyatott, bedőlt tanyaépületet útközben, de talán nem annyit, mint pár éve a bezárt fülöpszállási vonal mentén (de lehet, hogy keverem valamelyik másikkal, a lényeg, hogy nem tűnt kiemelkedően leépültnek a környék). Jobbra: megállás Orgoványon. Errefelé a vonat egy ideig a település falusias utcáin halad, valóban egyedivé téve az élményt.
Balra: táblás megállóhely. Jobbra: táblátlan megállóhely.
Balra: na ez az igazi pusztai feeling! Jobbra: a kocsi Orgovány után már teljesen üres volt, utast ha jól emlékszem, talán nem is láttunk a végállomásig. Ugyanakkor maga a jármű sokkal jobb állapotban volt, mint a nyíregyházi kocsik. Persze a "jó állapot" itt is relatívan értelmezendő: ezeken a faléces üléseken órákat ülni azért továbbra se nagy élvezet.
Törökfáinál találkozik a kunmajsai és a kiskőrösi vonal, az itteni állomásépület láthatóan régebbi, mint az eddig látottak. Jobbra: pár szétszedett-szétrohadt teherkocsi állt az egyik vágányon.
Végállomás, leszállás: Mk48 2008 és Mk48 2030 a díszes, ám leromlott állapotú állomásépület előtt, ami amúgy annyira rossz helyen van, hogy valószínűleg a kecskemétiek jó része nem is tudja, hogy merre találja. És régen is csak úgy egy kilométerrel ment beljebb a városba, tehát soha nem volt rendesen összekapcsolva az egyéb közösségi közlekedéssel, pedig 1949 óta már a MÁV-hoz tartozott. Ráadásul a telep mögött nagyvasúti vágányok húzódnak (korábban átrakó is volt) - ha azok mellett elvitték volna a nagyállomásig a kisvasutat, valószínűleg utasból is több lett volna...
Balra: az állomásépület dicsőbb időket idéz. A tetején figyelemreméltó az eredeti név (Kecskeméti Gazdasági Vasút) kezdőbetűivel díszített kovácsoltvas díszrács. Jobbra: egy régi sínautó, talán valami Opel alapon? Egy járműskanzen is volt az állomás mellett, de sajnos nem tudtuk megnézni, mert el kellett érnünk a vonatunkat a nagyállomásnál...
Sajnos ez az út is kicsit búskomorra sikerült, pedig útközben még a nap is kisütött. De a lassú utazás, az utasok hiánya élőhalottá tette az üzemet. Pedig kellő marketinggel talán tényleg el lehetne adni egy hangulatos kisvasutat legalább a bugaci pusztáig, de ahhoz be kéne vinni a vasutat a városba, lehetőleg a nagyállomásig/buszpályaudvarig - a maradékkal pedig talán akkor se nagyon lehetne mit kezdeni. Illetve az is lehet, hogy csak Bugac környékén kellene pár tíz kilométert megtartani a Kiskunság bemutatására, teljesen elszakadva Kecskeméttől, az talán életképes lehetne, az ország néhány egyéb turisztikai jellegű erdei vasútjához hasonlóan. Bárhogy is van, itt is nagyobb változtatások kellenének a puszta visszaállításnál szerintem.