Városi és nemvárosi közlekedés
2015/16/17-es vasúti vegyesfelvágott (2)
Munka után már laposan süt a nap, avagy perontetők árnyékába bújó gépek: balra egy RCH-s Taurus-iker, jobbra egy AWT-s Búvár, ha jól látom, az 1-es vágányon. Fura, mert általában a másik oldalon szokott állni.
Balra: cseh cargós "Ász"-t (ez az egyik beceneve) már láttunk, a DB romániai leányvállalatának Softronic Phoenix-e viszont hirtelen nem tudom, szerepelt-e már az oldalon. Nem egy szép darab, de nem is szépnek kell lennie.
Kelenföld tényleg olyan, mintha vasútilag külföldön járnánk, a magyar vonatok mellett mindig felbukkan pár cseh, román, vagy éppen - mint itt - osztrák masina.
Egy kör a Pálházi Erdei Vasúton
Az ország északkeleti csücskében fekvő, első ránézésre átlagos keskeny nyomtávú turisztikai vonalnak tűnő vasút története érdekesebb a szokásosnál. Meglehetősen régen, 1888-ban indult, 700 mm-es nyomtávon: az üres kocsikat lovak vontatták fel az erdőbe, a megrakott kocsik ezután "maguktól" (fékező azért kellett hozzájuk) gurultak vissza a pálházi fűrészüzemhez. A vonalat 1901-ben meghosszabbították, nem is akárhogy: alagúton haladt át a kőkapui vadászkastély alatt. Bár a XX. század első évtizedében kipróbálták a gőzvontatást, hamar visszatértek a lovakhoz, és csak a negyvenes évek végén jelent meg ismét a gépi erő. Időközben azonban - egészen pontosan 1924-ben - megjelent egy másik kisvasút is a környéken: a Hegyközi Kisvasút Sátoraljaújhely - Füzérkomlós vonala. A meseszép réteken, tisztásokon áthaladó iparvasutat a második világháború után 760 mm-esre építették át, 1958-ben pedig megindult rajta a személyforgalom. 1980-ban megszűnt a Hegyközi Kisvasút, ami az erdei vonal forgalmát is visszavetette; ekkor üzemszünetet rendeltek el. A döntés szerencsére nem volt végleges: 1989-ban újraindultak, 1996-ban pedig Pálháza központjáig hosszabbították a síneket, a Hegyközi Kisvasút egykori nyomvonalát használva!
A látogatással szerencsénk volt: megérkezésünkkor még vigasztalanul esett az eső (lásd balra), de amint elindultunk felfelé, elállt, odafent pedig már a nap is sütött! Ahogy látható, Kőkapu megállóhelynek (jobbra) van némi "meseországos" beütése, simán lehetne Ausztriában is :)
Felfelé vígan pöfögött a jó öreg C50-es, lefelé viszont nagyrészt csak gurultunk, miközben a jegyvizsgáló a kéziféket kezelte. Be kell valljam, eredetileg nem tudtam, mire számítsak, mennyire fog tetszeni ez a kisvasút, de nagyon bejött!
2015 nyarán villamosok miatt mentem a német fővárosba, de persze vonatokat is fotóztam. A fentebb szereplő "Hamster weather" kifejezés az esőre vonatkozik: x+1 alkalommal eláztam a négy nap során. Az eső és a villamosfotózás közti kapcsolatot angol villamosbarátok kötötték hozzám még évekkel ezelőtt - értitek: még az állandóan esős angol hon szülöttei szerint is túl sokszor esik ott, ahol épp járok :)
Az Ostkreuz átépítése közel tíz éve zajlott akkoriban, és az eredmények lassan kezdtek láthatóak lenni: itt például a Ringbahnnal párhuzamos regionális vágányok mellé épülő peronok láthatók, majdnem készen. Az eső elől a hídszerű szerkezet alá menekülő Nyuszifül is érdekes: innen S-Bahn vágányokon folytatta az útját!
Szerencsére a regionális peronok nélkül is volt mit nézni - még egy hidroplánt is sikerült videóznom a peronról! Persze igazából nem a Cessna volt a peronon, hanem én :) A gép a Spree-ről szállt fel, egyszer ki kéne próbálni egy sétarepülést vele! A videó feliratai reményeim szerint sikeresen elmagyarázzák, hogy épp mit látunk - aki pedig az átépítés előtti Ostkreuz-ot szeretné látni, ide kattintson!
Az oldalaimon gyakran felbukkannak a Deutsche Bahn nagysebességű vonatai, a fehér alapon piros csíkos ICE-k: az extra hosszúnak tűnő, kétmozdonyos ICE 1, a tulajdonképpen kettévágott ICE 1-esnek megfelelő ICE 2, a 300+ km/h-ra épített ICE 3-as, és az ívbe bedőlő ICE T. És akkor most nézzük meg ezt a két képet, amit a berlini Ostbahnhofon készítettem! Mondjuk elsőre lehet, hogy feltűnőbb, hogy nem a német, hanem a dán vasút logója van a vonat elején, de ez még nem feltétlenül különlegesség, hisz a hollandoknak is van ICE 3-asa, és az osztrákoknak is van ICE T-je. Én most inkább arra gondoltam, hogy nincs áramszedője - ez ugyanis a dízel-elektromos ICE TD sorozat tagja.
A belső égésű motorral rendelkező vasúti járművek sebességi rekordját ugyan megdöntötték, amikor az első szerelvényt egy próbafutáson 222 km/h-re gyorsították, de a sorozat alapvetően nem vált be: a 2001-es üzembeállítás után gond volt a fékek hatékonyságával, és a futóművel, így 2003-ban egy hónapra le is állították az összeset. Különböző módosítások után ugyan újra használatba vették őket, de a DB nem nagyon erőltette a bevetésüket. Gyakorlatilag 2006-ban kerültek újra elő, amikor a foci VB kapcsán erősítő vonatként járatták őket. 2007-től a szerelvények egy része fel lett készítve a Dániába irányuló forgalomra, a dán vasúttal együttműködésben; a Hamburg-Koppenhága viszonylat érdekessége, hogy a vonatok egy szakaszt komppal tesznek meg. Mivel az akkori hírek szerint a DB 2016-ban beszüntetni szándékozott az ICE TD-k ezirányú használatát (azóta ez meg is történt), különösen örültem, hogy el sikerült csípnem egy közvetlen Berlin - Hamburg - Koppenhága vonatot. Persze a pályaudvar körzetében a vonat alig haladt, de elég jól lehetett hallani a dízel(-elektromos) hajtást - vélhetően a magasperonok faláról visszaverődve jött létre a videón hallható kicsit vicces, traktorszerű effekt (persze lehet, hogy valami más miatt lett olyan, mert induláskor teljesen normális hangja volt a hathengeres, Cummins gyártmányú gépeknek).
Balra: hagyományos (villany) ICE az Ostbahnhofon. Jobbra: a Savignyplatznál a "nagyvasút" nem áll meg, csak az S-Bahn, de ez önmagában még nem különlegesség, hiszen van pár ilyen a városban. Furcsább viszont, hogy mennyire visszafogott létesítményről van szó - az egész szinte csak egy tetővel fedett peron a tűzfalak sora közt.
Az állomást 1896-ban adták át, tehát tényleg utólag építették be a házak közt átvágó sínek mellé, de soha nem volt komolyabb, mint most. Mai kinézetét az 1934-as átépítés uralja, de továbbra is csak egy esőtető a sínek közt, ahol várakozás közben a távolsági vonatokat lehet nézegetni. Ha valaki esetleg nem vasútbarát, és a német nagyvárosok jellegzetes épületeit (ki hányat ismer fel?) felsorakoztató reklámot is unja, a másik oldalon a "Világfa II" névre hallgató sgraffitót tanulmányozhatja. A nyolcvanas években a környezet ember általi pusztításáról készített művet minden jel szerint időnként kiegészítgetik: hol hivatalosan, táblákkal, hol nem hivatalosan, graffitivel :-/
Azon gondolkozom, hogy milyen lehet a tűzfal túloldalán lakni, főleg a 481-es sorozatú motorvonatok mellett, a jellegzetes vonyítással. Nyilván nem ezek Nyugat-Berlin legdrágább lakásai, bár maga a környék nem rossz, közel van mindenhez, jó a közlekedés.
Balra: Stadler/Adtranz GTW Gesundbrunnen állomáson. Jobbra: 480-as sorozatú S-Bahn szerelvény Messe Nord/ICC állomásnál.
És az oldal végére még egy rövid videó, ezúttal az S-Bahnról.