életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók
vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon
közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb
2007-ben májusig már annyiszor jártam Szegeden, hogy meg se tudom mondani, hányszor... Igaz, jónéhány alkalommal csak átrobogtam, átszálltam (ebből egyszer konkrétan vérző fejjel, csak hogy valami izgalmas link is legyen így az elején;), de azért volt, amikor a villamosokra is oda tudtam figyelni.
Például március 15. estéjén, amikor Temesvárról visszatérve azt vettük észre, hogy több Bengáli is közlekedik az 1-esen. Utólag összeraktuk, hogy valószínűleg kettévágták a vonalat a Széchenyi téren, ezért volt szükség kétirányú járművekre, ...
... a normálisan ott közlekedő Tátrák ugyanis egyirányúak.
Viszont szerencsére egyre több KT4-es is van köztük.
Május 20-án viszont csak az SZKT miatt mentem a Napfény Városába, vidám barátok értő társaságában (=szintén zenészek). Ekkor rendezték meg ugyanis a szokásos nyílt napot. És itt ismét meg kell, hogy jegyezzem: Szeged nemcsak a legdinamikusabban fejlődő városi közlekedéssel, sőt, a legdinamikusabban fejlesztett elektromos közösségi közlekedéssel, de a legbarátságosabb, legnyitottabb közlekedési céggel is rendelkező nagyváros az országban. Ha újságírói babérokra törnék, azt is mondhatnám, hogy "Szeged Magyarország Franciaországja" :)
Naszóval, az aznapi kirándulás nosztalgiatujázással kezdődött, de arról már annyi képet tettem be, hogy a képmutogatást inkább kezdjük a remizben! Még pontosabban az egyre kevesebb még meglevő Bengálival: a baloldali 820-as például már ki lett vonva a forgalomból. Szerencsére úgy tűnik, hogy megmarad, ami azért fontos, mert ő volt a kétirányú Bengálik prototípusa, Budapesten.
A 950-es pályaszámú kocsi viszont még csak most fog talpraállni: ő az egyik olyan rostocki (használt) Tátra pótkocsi, amiből hajtott kocsit fognak csinálni.
Az átépítés már elég jól halad: a kocsi villamosberendezéseinek felszerelését elkezdték, a kábelezés is folyik. Jobboldalt egy Tátra forgóvázat látunk, bár nem tudom, hogy ő melyik típus alá fog kerülni.
Két KT4-es: a baloldali, 206-os Postdamból jött, és ott is a 206-os számot viselte. Ő volt az első olyan KT4, amit teljesen Szegeden modernizáltak (nem pedig Prágában), viszont ez azt is jelentette, hogy a nem kicsit leterhelt műhely miatt ő lett utoljára kész. Jobboldalt egy Cottbus-i eredetű KT4-es, amire nem építettek lengő-bolygó ajtókat, hanem megtartották az eredeti ráncajtót.
Két fura szerzet a remizben: kedvenc munkakocsim által tolt gyomirtó (?), és ráncfelvarrott csuklós Ikarus (mely pár társával együtt anno Pestről érkezett).
Számomra a nap egyik fő attrakciója nem a villamosok voltak, hanem a látogatás a szegedi repülőtéren, melyet az SZKT üzemeltet. A közlekedésbarátok mindenesetre örülhettek, mert az SZKT alacsonypadlós busza vitte ki a népeket oda is. A visszaút pedig nagyrészt a nosztalgia tujával történt.
Ez a két kép ugyan az előző előtt készült, de egymás mellé akartam betenni őket, hogy alájuk írhassam: ádáz üldözéses jelenet a Belvárosi temetőnél, avagy "Rohanás az élet, mondta a csiga, és bedőlt a kanyarban" ;)
És ha már kanyarodás, akkor két további kanyar, ezúttal mozgóképen: Dugonics tér, a Kiskörútra kanyarodva...
... és a Kiskörútról az 1-es villamos vonalára fordulás.
Ez utóbbit normálisan nem használják utasforgalomban, csak üzemi menetekre.
Mivel a kocsi a Fonógyári úton lett hagyva, a belvárosból még vissza kellett oda villamosoznunk.
Ez persze azért volt jó, mert Ícével tudtunk pár 3-ast fotózni, Almár Ákosék pedig Bengázhattak.
Mi tagadás, tényleg nem minennapi, ahogy a két irány által felváltva használt egyetlen vágány nem az út szélén, hanem a közepén fekszik.
A Boross József utcánál még lefotóztam az ottani kis parkban rejtőzködő "elveszett" villamosmegállót. Itt ugyanis egy kanyarodó vágány (sőt, egy delta) volt egykor, a Csillag börtön mellett a rókusi kórházhoz vezető szárnyvonalhoz, melyen a 6-os és 7-es járatok közlekedtek. Az íves peronon túl a keresztező járda más színű aszfaltján is látszik, hol ment anno a sín. Jobboldalt pedig egy sárga festéssel megmaradt Benga várakozik a Vadaspark végállomáson. Ugyanis mire idáig értünk, a 3F járat már nem közlekedett, így mi gyalogolhattunk a kocsiig... volna, ha nem jön pont egy Volán busz. Azt még el kell mesélnem, hogy a busz némi robogás után megállt a temető előtt a Bajai úton. Leszálltunk, mert gondoltuk, hogy ez a mi megállónk. Na, busz el, megálló után bekanyarodik jobbra, és a kanyar után megint megáll, immár a Fonógyári úton, tőlünk vagy száz, de lehet, hogy százötven méterre. Vicces volt, na :)
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
