Városi és nemvárosi közlekedés
Mottó: nem is tudjuk, milyen jó dolgunk van!
Nem szeretném elkezdeni a "bezzeg az én időmben egy cipősdobozban laktunk tizenhatan, az út közepén, és egy órával lefekvés előtt fel kellett kelnem, hogy tizenkét órát utazzak a munkába, ahol még én fizettem azért, hogy naponta huszonhat órán át szenet fejthessek a körmömmel" jellegű relativizálást (az előbbi idézet nem akart szó szerinti lenni), de azért szögezzük le, hogy ilyen tömegközlekedési nosztalgiaözönről, mint amilyen 2022-ben volt, húsz éve maximum csak álmodozhattunk. És néha még hülyének is néztek azért, hogy ilyesmiről egyátalán álmodozunk...
Kék ég, sárga villamos - mi lehet ennél szebb? Igazából sok minden, de azért ez is gyönyörű :)
Amikor 2000 körül elkezdtem közlekedésbarát társaságban mozogni, voltak ugyan néha nosztalgia- vagy különleges menetek Pesten, de elég ritkán, és tudni se mindig lehetett róluk. Gyakorlatilag csak akkor láttam régi villamost, ha egy külföldi vasútbarát csoport kibérelt egyet, ha az akkori főpolgármester átadott/ünnepelt valamit, a BKV ünnepelt évfordulót, vagy filmforgatás volt. Én, aki a nyolcvanas-kilencvenes években lemaradtam a rendszeres nosztalgiamenetes probálkozásokról (mert tudtommal voltak ilyenek), konkrétan úgy utaztam először a 611-es kocsival, hogy egy BKV-s ismerősöm rátelefonált a kijelölt járművezetőre, hogy vegyen fel a Haller utca sarkán. A kocsi egy nemzetközi közlekedésszervezési konferencia résztvevőit fuvarozta, de az üres kocsiszíni menetre szerencsére felfértem. Egy másik alkalommal egy angol vasútbarát csoport hívott fel bennünket pár másik fotóssal együtt a fedélzetre, amikor megtudták, hogy számunkra is milyen különleges egy ilyen fotós menet - ami egyébként 90%-ban egy fel-le út szokott volt lenni a 2-es vonalon. Ráadásul szinte csak egy nosztalgiakocsit használtak, a BKVT 611-est. Kivétel volt egy 1074-eses menet valamilyen budafoki HÉV-es évforduló alkalmából, amire a pórnépnek nem volt szabad felszállnia, csak a meghívottaknak. Ezen felül az épp akkor elkészült lőrinci ikernek is volt egy "repi" (értsd: csak meghívottaknak szóló) fordulója az 50-esen, amit viszont szerencsére megelőzött egy csomó próbamenet, melyeket lelkes közlekedésbarátok tömege követett. Persze csak fotózni tudtuk, felszállni nem volt szabad, de ennek is örültünk. Több egyesület dolgozott éveken át azon, hogy ez a sanyarúnak mondható helyzet megváltozzon, de végül egy BKV-n belüli szemléletváltás kellett ahhoz, hogy a konkrét régi acélkerekek kigördüljenek a sínekre "csak úgy". Volt akkoriban ugyanis egy olyan berögződés, hogy csak kerek évfordulókat szabad ünnepelni, és hogy a nosztalgia közlekedés csak a 2-esen, esetleg a 19-esen lehetséges, mert másutt nincs rá igény. Ezen felül néha lehetőség volt egyesületi különmenetekre, de ezek akkor még normál forgalomban közlekedő UV-kkal lettek lebonyolítva; az igazán régi kocsikat szó szerint rács mögött tartották Ferencváros kocsiszínben. Persze villamosmániásként hálásak voltunk ezekért az UV-s túrákért is, de 2005-ig szerintem többet ültem régi villamoson Bécsben, mint itthon! És ezt nem úgy írom, hogy fú, de rossz volt nekünk, mert persze nem ugrottunk emiatt a Dunába, csak épp egyátalán nem volt magától értetődő, hogy egy régi villamosnak járnia is lehet a múzeumban ácsorgás helyett. Egyébként érdekelne, hogy más közlekedésbarátok hogyan élték meg ezeket az időket, nekik is volt-e ilyen hiányérzetük! És persze sokadszorra meg szeretném köszönni mindenkinek, aki éveken át dolgozott azon, hogy megvalósítsa az egykori álmaimat-álmainkat!
Erről a kocsiról majd egy külön oldalon lesz szó, de nem bírtam nem idetenni a fotóját, annyira tetszik a jármű
Szóval nem tudom, hogy a jövő mit hoz, de ebben a pillanatban semmi okunk sincs arra, hogy történelmi tömegközlekedési eszközök hiányára panaszkodjunk :) Ennek alátámasztására itt egy képes beszámoló az év néhány nosztalgiajáratáról:
Elázós 2624-esezés május 29-én
Egyirányú Bengálizás június 11-én
Hatszázaska június 18-án
MUV is volt június 18-án!
Nosztalgia fogasozás június 24-én
Ikarus 60-asozás június 25-én
Bengálizás június 25-én
Pótkocsis 1820-asozás július 9-én
Kicsit újra volt 86-os július 10-én
Ikarus 284-esezés augusztus 6-án
Kicsit a 2806 is felbukkant szeptember 3-án
Pótkocsis 2624-esezés szeptember 10-én
2624 csak úgy magában: szeptember 11.
Néhány kép csak úgy...
Megint egyirányú Bengálizás október 8-án
"GYROS" október 16-án
Spontán sorakozó Fradiban október 29-én
MUV, még mindig október 29-én
Az idei utolsó N19-es: az 1820-as október 30-án
Ez ráadásul nem az összes menet, mert nem minden hétvégén mentem el megnézni az öreg tujákat (és trolikat)! Ezeken kívül HÉV-es emlékjáratok is voltak, de azokról majd máskor írok. Ugyancsak külön oldalt kapnak az Európai Mobilitási Hét kapcsán közlekedő régiségek, illetve a magaspadlós Ikarusoktól búcsúzás alkalmából utasokat szállító régebbi gumikerekűek is.
Ahogy a bevezetőben említettem, a kétezres évek közepéig az 1908-ban gyártott 611-es volt az egyik a két időnként mozgó nosztalgiakocsi közül (a másik a 436-os volt, de az sokáig Szentendrén állt), úgyhogy vele indítanám az oldalt. Őt 1987-ben építették vissza az itt látható állapotra, úgyhogy lassan nosztalgiakocsiként is öregnek számít.
Utána következzék rögtön az ugyanazon típushoz tartozó, de Beszkárt állapotú 1820-as, melyet 2018-ban restauráltak. Mindkét kocsit N19-es járatként látjuk.
Alapvetően háromfajta járat közlekedett május és október közt: volt az N19-es, mely hétvégéken a Deák Ferenc tér és a Katinyi mártírok parkja közt járt szóló kocsikkal, volt az N18-as, mely minden hónap második szombatján közlekedett valamilyen különlegesebb típussal vagy összeállítással Kelenföld kocsiszín és a Szent János kórház közt, és voltak speciális járatok, mint az N56-os villamos vagy az N1-es busz. Ezeken minden felnőttnek 500 forintos nosztalgiajegyet kellett váltania. Ezen a hármon kívül volt még egy kategória: a "retró járat". Az ilyeneken kevésbé régi járművek, mondhatni youngtimerek jártak, és nem kellett rájuk külön nosztalgiajegy; bárki felszállhatott rájuk, akinek volt jegye vagy bérlete. Ezek a járatok néha ugyanaznap is felbukkantak, tehát egy városi kirándulás során több régiséggel is lehetett találkozni. Sőt, néha konkrétan egymás mellett is megálltak, elsősorban a Szent Gellért téri megállóban. Ilyenkor akár át is lehetett egyik oldtimerről a másikra szállni, ami újszerű élmény volt számomra Budapesten. Az útvonalak néha változtak az esetleges lezárások és terelések miatt, de alapvetően ez volt a felállás.
Elázós 2624-esezés május 29-én
Az acélvázas 2624-es május végén a klasszikus 56-oson (Széll Kálmán tér - Hűvösvölgy) forgott. Ez az egyik még ma is létező vonal, ahol egy Füzesi-kocsiszekrényes villamos igazán hiteles látvány! Persze itt főleg Ezresek jártak, de az acélvázas 1000-es a múzeumban van, a 2624-es meg kéznél. Annak idején pont azért akartuk hazahozni ezt a kocsit Amszterdamból, hogy legyen egy ilyen kinézetű jármű a városban, melynek ráadásul a tengelytávja sem korlátozza a bevethetőségét - az Ezresek és néhány másik típus 4500 mm-es tengelytávja ugyanis alkalmasint problémát okozhat, elsősorban a forgalomból való kivonásuk után épített pályákon.
Az idő elég borzasztó volt, de kit érdekelt, hiszen "régi villamosozni" lehetett :)
Hazafelé menet még az N19-esen közlekedő 1820-ast is elcsíptem a Szent Gellért téren. Egy nap több régi villamost látni Budapesten számomra egészen szürreális élmény!
Egyirányú Bengálizás június 11-én
És júniusban végre ez is megtörtént: utasokat szállított az egyirányú Bengálik prototípusa, a 3720-as! A kocsit már 2018-ban láthattuk a BKV 50. születésnapján, de előttem nem ismert problémák miatt utasokat nem szállíthatott ezután. Egészen mostanáig:
A járgány a Csóka utca (azaz a kelenföldi remiz) és a Szent János kórház közt pörgött az N18-as járaton. Az első kör előtt Kelenföldre mentem ki, hiszen mégiscsak itt, a kocsiszín mellett - illetve részben a kocsiszín területén - működő Füzesi főműhelyben építették! Kicsit korábbra számoltam az érkezését Baross kocsiszínből, ahol amúgy lakik, emiatt a nap már nem úgy sütött, ahogy szerettem volna, de így is klassz volt itt látni!
A protó és az első néhány sorozatpéldány festése ilyen rendhagyó volt, de hamar felhagytak a használatával, és előbb a sárga szín jelent meg, majd a fényszóróig leérő háromszöget szelidítették meg. Nem vagyok biztos abban, hogy tetszik ez a szinte fehér fényezés, de mindenképpen új színt hozott a nosztalgiaüzembe!
Menet közben ugyanolyan (elnézést kérek, de) borzasztó ez a kocsi is, mint az összes Bengáli, de pont ez adja a báját: a lassú indulás, a zajok, a sínen ugrálás, és persze a morgós fékezés. Hihetetlen mennyiségű ember volt kíváncsi minderre, fotósból sose láttam még ilyen sokat: a Tabánban a Gellért rakparttól az Orvos lépcsőig gyakorlatilag minden fánál állt egy-két fényképész! És persze a járókelők nagy része is vigyorogva nézte, ahogy elcsattog mellettük a tuja; rengetegen előkapták a mobiljukat néhány fotó készítéséhez.
A belső tér nagyon hatvanas évek, különösen az ülések színe! Állítólag a kocsi helyreállításánál komoly probléma volt, hogy szinte mindent újra kellett gyártani, nem lehetett csak úgy belerakni a sorozatkocsik itt-ott megtartott alkatrészeit.
Balra az ülőkalauz munkahelyét láthatjuk, jobbra pedig a következő indulásra készülődő kocsit Kelenföld kocsiszín kapujában.
Június harmadik szombatja is tartogatott érdekességeket a közlekedésmániások számára - és kivételesen nem csak a villamosok rajongói örülhettek:
A Hatszázaska egy szerethető egyke a budapesti trolik történetében: ő volt az első 200-as Ikarus - konkrétan egy szovjet exportra szánt 260-as -, melybe egy ZiU-5-ös villamosberendezését pakolták. Sajnos csuklós tesóival ellentétben ebből a barkácsolásból nem lett sorozat; ennek fő oka az volt, hogy a Szovjetunió dömpingáron adta a jóval kényelmetlenebb ZiU-9-eseket. Az 1976-ban állományba került kocsi - a végén már pirosra festve - ennek ellenére egészen 1995-ig dolgozott. Sajnos a 2000-es évek végére a kocsi váza szétrohadt, ezért 2007-ben egy másik 260-as vázára építették vissza. Hangos légsűrítő, keskeny műszerfal, kis nyitható ablakfelületek - igazi retró élmény! A jobb oldali kép készítése közben egyébként egy tőlem pár méterre álló járókelőból kiszakadt egy "hát ez meg mi a franc?", a kis sárgaság annyira kilógott az megszokott alacsonypadlós Ikarusok és Solarisok közül. Majd' egy hónappal korábban járt egyébként ZiU-9-es is a 70-esen, R70-esként, de az nem annyira érdekelt arról lemaradtam.
Ugyanaznap a szokásos N19-es járat is közlekedett. Pontosabban nem a szokásos volt, mert a Szabadság híd le volt zárva, így a 3430-as MUV a Körtér és a Vörösvári út közt pörgött. Ez a "modernizált" altípus ugyan alapvetően Óbudán és Dél-Pesten volt otthon, de egy UV szerintem bármilyen kivitelben pompásan illik a Bartók Béla úthoz is, úgyhogy először a Gárdonyi téren kaptam le (lásd balra), és csak aztán Óbudán (lásd jobbra).
A szóló UV alapvetően nem ördögtől való dolog, hiszen nagy részük úgy épült, hogy tudtak így járni, de mire megismertem őket, már csak egy vezetőfülkéjük volt. Aztán a kilencvenes években a húsz darab MUV-nak átnevezett kocsiba visszaépítették a másik végre a fülkét, amitől hirtelen valahogy teljesen másképp néztek ki. A világ sok részén közlekednek szóló négytengelyesek, számomra mégis szokatlan volt ez a látvány Budapesten, és ma is az. Jobbra a Kolosy téren látjuk: eredetileg nem így akartam megörökíteni, de az utolsó pillanatban belesétált valaki a képbe, ezért arrébb kellett mennem és úgy kattintani. Épp csak belefért.
A hangélmény is szuper volt, ...
... amit ezen a nagyon rövid videón próbáltam megörökíteni.
Nosztalgia fogasozás június 24-én
A svábhegyi fogaskerekű 148. születésnapján fordult néhányat a nosztalgia fogas, ami egy keresztpados-oldalpallós mellékkocsit jelent, melyet 1874-ben, tehát még a gőzmozdonyos időkben helyeztek üzembe. Mivel gőzöse nincs a fogasnak, egy sima osztrák motorkocsi tolta. A tetőn látható fékező természetesen csak bábu, a vonat haladását egy gombokkal, csengővel és lámpákkal működő rendszerrel dirigálja valaki a középen levő ablak mögül. A szerelvény tudtommal csak hétköznap közlekedhet, mivel akkor van olyan menetrend, amiben elfér, plusz motorkocsi is jut neki. Ez elég nagy korlátozás, hiszen hétvégén biztos többeket érdekelne... bár így is akkora tömeg várt rá a városmajori végállomáson, mintha Taylor Swift jött volna autogrammot osztogatni :)
A 2022-es Múzeumok Éjszakáját június 25-én rendezték meg, és ennek örömére a BKV is indított pár szokatlan járatot. Az egyik az N1-es busz volt, melyen a néhány éve feltámasztott Ikarus 60-as a Deák tér és a Hősök tere közt forgott. Nem kell valami észveszejtő tempót elképzelni: megcsináltam a bal oldali képet a Kördöndön, kényelmesen lementem a kisföldalattiba, elmentem vele a Deák térre, feljöttem a felszínre, és még mindig kellett legalább öt percet várnom rá, hogy megérkezzen, és elkészíthessem a jobb oldali fotót :)
Bengálizás, még mindig június 25-én
Az Ikarus-nézés után aztán azonnal rohantam Józsefvárosba, ott ugyanis az 1233-as pályaszámú kétirányú Bengáli ingázott N36-os jelzéssel a Kápolna utca és a Baross tér közt, a Közlekedési Múzeum időszaki kiállítására ráhordó járatként. Balra a Magdolna utca/Salgótarjáni utca/Fiumei út kereszteződésében láthatjuk. Ez a kocsi is gyönyörű, és a jobb oldalihoz hasonló üres utasteres képet nem sokáig lehetett készíteni róla, mert körülbelül három másodperc alatt tele lett emberekkel ajtónyítás után :) A tömeg jelentős része aztán nem is szállt le a múzeumnál, hanem végigment.
Baloldalt a Fiumei úton látjuk a járgányt, Beszkárt-időkből maradt oszlopokkal. Régen sokfelé álltak ilyen szecessziós stílusjegyeket mutató felsővezeték-tartók, manapság már csak itt lehet látni őket. Ráadásul úgy hallottam, hogy a közeljövőben itt is felújítás lesz, és nem tartják meg őket. Remélem, hogy ez "fake news" :) szerintem néhány érdekesebb helyen akár újragyártva is lehetne használni ezt a dizájnt! Jobbra már az N36-os másik végén, a Kápolna utca Liget tér felőli végén vagyunk, ahol 2014-ben feltámasztottak pár száz métert az egykori 36-os villamos pályájából, és beépítettek egy vágánykapcsolatot, hogy ideiglenes végállomásnak lehessen használni. A nagy kék folt a képen egy gázos Van Hool busz. Bár szerintem mindegyik Van Hool elég gázos, a dízelesek is :) Ahogy a háttérből látszik, az ég éppen beborult, nagyon úgy nézett ki, hogy meg fogok ázni... aztán mégse.
Érdekes ez a kiágazás a 3-as és 28-as villamos pályájából: az utolsó 36-os jó régen, 1994-ben ment át rajta. Utána terelések és rövidítések idején használgatták ezt a zsákvonalat, illetve filmforgatást is láttam itt, látszólag kigyulladó UV-kkal (akit esetleg érdekel: a "Lopakodók 2" című opuszról volt szó). 2003 februárjában minden előzetes bejelentés nélkül kapták ki a váltót, és sose gondoltuk, hogy egyszer visszaépítik. Aztán a 3-as villamos felújításakor mégis visszaépítették.
Pótkocsis 1820-asozás július 9-én
Az 5884-es pótkocsi már a járvány előtt elkészült, de nem nagyon lehetett használatban látni. Mármint utasokkal a fedélzetén, leszámítva egy 2019 nyári fotómenetet a 2806-os motorkocsival. Sok mindent hallottam, hogy miért volt ez így, de mivel nem akarok hülyeségeket írni, inkább nem írom le a pletykákat. Most viszont eljött az ő ideje, ráadásul pont a szintén Beszkárt kivitelű 1820-as mögött! A két jármű ugyan nem teljesen ugyanazt a korszakot képviseli, a konkrét pótkocsi ugyanis háború utáni gyártású, de a típusok a valóságban is közlekedtek ilyen összeállításban.
Nehéz döntés volt, hogy fotózzak vagy utazzak, a videózás pedig szóba se kerülhetett :)
Ezt a két képet csak a Bartók Béla út különböző szegleteinek kinézetének megörökítése végett készítettem. Gyerekkoromban persze az egész elég vacakul nézett ki, de dühít, hogy még mindig van pár lepra kinézetű épület - mire elérnek az utolsóig, az elsőt máris el lehet kezdeni újra renoválni. Ráadásul az utóbbi évtizedekben felújított házak közül néhányról már most hullik a vakolat, úgyhogy lesznek itt még IKV-s állapotok :-/
Kicsit újra volt 86-os július 10-én
Nem vagyok buszmániás, de amikor meghallottam, hogy ráncajtós Ikarus 280-as közlekedik az R86-os retrójáraton, meg kellett néznem. Szerintem már írtam párszor, hogy mennyire utáltam a 86-ost, de a jobb oldali kép pont kedves gyerekkori emléket idéz: valamikor a nyolcvanas években a szüleim (kivételesen) nélkülünk utaztak nyaralni (bár inkább őszről volt szó), mi pedig a nagyinál laktunk addig. Minden reggel innen mentünk suliba 86-ossal, ami izgalmas volt a szokásos út helyett: kicsit felnőttnek éreztük magunkat...
Mondjuk a járat akkoriban még a Kosztolányi Dezső téren végződött (itt), és nem ment tovább, mint jobbra láthatjuk, de a ráncajtó látványa feledtette velem ezt. Amúgy a régi végállomás streetview képén látszik egy optikus, ami megdöbbentett, ugyanis itt készült az első néhány szemüvegem valamikor a nyolcvanas évek második felében. Hihetetlen, hogy van olyan vállalkozás a városban, ami még ennyi idő után is megvan!
Ikarus 284-esezés augusztus 6-án
Közel egy hónappal később újabb buszos retrójáratot mentem megnézni: ezúttal egy Ikarus 284-es járt a 7A jelzésű viszonylat emlékére. A 284-es alapvetően a 280-as és 435-ös közti átmenet volt: hosszabb, mint előbbi, padlója pedig alacsonyabb. Utóbbi azért volt lehetséges, mert a motor már nem az első rész közepén, hanem a hátsó részben kapott helyett. Mára ez az elterjedt megoldás, de a nyolcvanas években még meg kellett oldani számos ezzel kapcsolatos problémát, például hogy a hátulról tolás miatt ne bicskázzon be a busz. Itt mutogattam a kocsiról annak idején pár képet.
A BKV-nál csak prototípusként vendégszerepelt a típus, aztán a kétezres években a négyes metró építésekor hozta fel egy alvállalkozó pótlóbusznak Pécsről az egyik megmaradt példányt. A selejtezése után a BKV szerencsére felismerte a kocsi értékét, és a nosztalgiaállomány részévé tette.
Kicsit a 2806 is felbukkant szeptember 3-án
A 2806-as kocsit elég ritkán lehetett látni a nyáron, a hírek szerint valamilyen műszaki problémája volt (már ha lehet hinni a híreknek). Egyszer azért elcsíptem, és utaztam is vele.
Pótkocsis 2624-esezés szeptember 10-én
A szezon különlegesebb csemegéi N18-as járatként közlekedtek, mint például a 3720-as vagy a pótos 1820-as. Az augusztusi N18-asról lemaradtam, mert épp Lengyelországban "kellett" villamosoznom, de a szeptemberit elkaptam, mert szívem csücske, a 2624-es vitte az 5884-es pótot.
Egy kis diszkrepancia volt ugyan ezzel, hiszen a pót 1949-es, a motor viszont 1970-akárhanyas állapotban van, de a Füzesi-kasztnis motorkocsi és a "győri" pót együttese így is teljesen illik a budapesti utcákra, lásd ezt a képet!
Balra az ugyanazon a napon N19-esként közlekedő 436-ost láthatjuk. Neki kicsit később műszaki problémája lett, úgyhogy ezután már csak a kocsiszínbe felé tartva láttam a nap végén. Jobbra: a számomra különleges 2624+5884 szerelvényt az utolsó menetig követtem, illetve utaztam is rajta; itt a Szent János kórházi hurokban láthatjuk.
Balra: a járművezető sötétben egy kék függönnyel zárta ki maga mögül a szélvédőn esetlegesen tükröződő fényeket, ilyenkor a peron világítása is le volt kapcsolva. Az ajtó kézzel nyitásával-csukásával együtt teljes volt a "régi tuja" élmény! Jobbra a pótból nézünk a motorkocsi felé, a téli ajtók rá vannak csukva a lecsapható rácsokra.
A korábbiaktól eltérően ezen a meneten szétvideóztam magam! Vannak külső felvételek, motor- és pótkocsival utazás, jellegzetes zajok és fények.
Balra az elromlott légsűrítővel a kocsiszín felé tartó 436-ost láthatjuk a Szent Gellért téren, jobbra pedig egy ráncajtós Ikarus 260-ast. Utóbbi nem egyedül, és nem véletlenül volt a Széll Kálmán téren: a Libegők Éjszakája alkalmából R158-as jelzéssel retró buszjárat közlekedett a tér és Zugliget közt.
Ha már ott voltam a Szent János kórháznál, egy kör erejéig ottmaradtam a járat buszait videózni. Két civil Ikarus is felbukkant a menetrend szerintiek közt, szóval teljes volt az őrület :)
2624 csak úgy magában: szeptember 11.
Másnap a 2624-es ment N19-esként, értelemszerűen szólóban. Egyszerűen meg kellett örökítenem a Szabadság híddal, ami az utóbbi években önálló turisztikai célponttá nőtte ki magát, bár ez a fotókon épp nem látható. De tényleg fantasztikus ez a híd, különösen naplementekor és utána. Jobban meg kellene becsülnünk.
Néha, ha épp ráértem, kiugrottam egy-két fotóra csak úgy. Jó lett volna, ha az N19-est egy kicsit jobban bereklámozzák, mert a megállókban állók sokszor nem tudtak mit kezdeni azzal, amikor azt hallották a kalauztól, hogy nem érvényes rá a bérletük. A külföldi turisták elsősorban a Batthyányi tér és a Szent Gellért tér közt frekventálják a villamosokat, ezért valami városi szintű turisztikai jegybe kellene integrálni a nosztalgiajáratot, mert sokszor ők is elkedvetlenedtek, amikor a "ticket not valid" kijelentést hallották, pedig nekik biztos belefért volna az a plusz 500 forint. Kár, hogy hiányzik néhány vágánykapcsolat (pl. a Szabadság hídról észak felé, a Bem rakpartról közvetlenül a Margit hídra, esetleg a Belgrád rakpartról a Kiskörútra) ahhoz, hogy igazi turisztikai körjáratot lehessen indítani! Persze az se segít, hogy Prágával ellentétben az igazi turistamágnes látványosságok többségének közelében nincsenek sínek: nem lehet tujával menni a Bazilikához, se a Hősök terére, a Várba meg főleg nem. A cseh fővárosnak mázlija van, hogy a villamos keresztezi a Vencel teret, elmegy a Károly híd mellett, átmegy a kisoldali főtéren, és fel is kapaszkodik a Hradzsinba!
Csináltam egy rövid filmecskét a 611-esről is. Tényleg, nem is mondtam, hogy az utóbbi időkben készült videóim többségének van magyarázó feliratozása, amit a lejátszón a "CC" gomb megnyomásával lehet bekapcsolni!
Balra: az 1820-as a Deák térre érkezés közben. Ekkor történt, hogy fotózás közben lecsinált egy felsővezetéktartón ülő galamb, emiatt azóta mindig óvatosan járok-kelek itt :-/ Jobbra egy másik balszerencsés pillanat: a kép készítése előtt fél órán keresztül sütött a nap, aztán azonnal elment, amint a villamos a közelbe ért. Végül lőttem egy ilyen szélesebb látószögű képet, de elégedettnek nem mondtam volna magam. Persze jól tudom, hogy ez a villamosfotózás velejárója :)
Megint egyirányú Bengálizás október 8-án
Az év utolsó N18-asa megint a 3720-as volt. Így ősszel már kevés napfény jutott a fotózáshoz, ráadásul a programban is volt némi csúszás, ezért a várakozás hamar ismerősökkel való társalgássá változott. Tetszett, hogy a jelek szerint a nem-villamosmániások is kezdik megismerni a régi villamosokat: volt, hogy a megállóban várakozó utasok közül is tudta valaki, hogy ez egy Bengáli.
A viszonylag kései kezdés miatt (szeptember-októberben nyugodtan indulhatna egy órával korábban az első menet) egy idő után még a videózásban sem láttam sok perspektívát: már túl sötét volt a nappali fényes jelenetekhez, de még nem elég sötét az esti hangulathoz. Ráadásul az egyik felvételt meg kellett szakítanom, mert egy méhecske betámadta az objektívet :)
Október közepén megint volt retrójárat: egy nap erejéig feltámasztották a korai piros 173-as vonalat:
A BKV 1998-ban alaposan felújított ötven Ikarus 280-ast a piros 7-es és piros 173-as járatok számára - és a felújítás itt azt jelenti, hogy egy részüket gyakorlatilag újraépítették. Ami a becenevet illeti: a "7-173 GYORS" feliratot valaki egyszer félreolvasta (vagy félregépelte?) egy internetes fórumon, azóta a közlekedésbarátok többsége "GYROS" néven emlegeti ezeket a buszokat. A piros orrúak története nem tartott sokáig: 2008-ban átszervezték a gyors 7-eseket, ezután a már (többnyire) felirat nélküli, de még mindig piros orrú buszok más viszonylatokon is felbukkantak. Később a piros orrok is eltűntek, és néhány példány még 2022-ben is járt, sima sötétkék csuklós buszként.
A képeken látható gép viszont megőrzött példány, mely direkt nosztalgia célból kapta vissza márkajelzéses festését. Bár az egész "gyros" dolgot pótcselekvésnek gondoltam annak idején (és gondolom ma is), jó volt megint látni egy ilyet! Éveken át jártam velük munkába, szóval hozzátartoztak az életemhez. Meg ez a festés nem is nézett ki rosszul, ha nem javítottak bele teszkógazdaságos módon balesetek után.
Egy rövid videó készítésére is futotta. Vicces, hogy a piros 7-es és 173-as szám keret nélkül jelent meg a külső kijelzőkön, melyek színe nem a szokásos sárga (vagy zöld?) volt, hanem direkt piros. Aztán lehet, hogy nem is így volt, de színtévesztőként én így láttam :)
Spontán sorakozó Fradiban október 29-én
Egy később bemutatandó fotós menet után egyfajta szezonzárásként pózolt a fotósok előtt három nosztalgiakocsi Ferencváros kocsiszínben. A hűvös szürkeség a jó dolgok elmúlását harangozta be, pedig akkor még volt hátra másfél napnyi N19-es!
Ugyanaznap (szombaton) a MUV bukkant fel. Valamiért a szokásosnál is jobban tetszett: halkan és gyorsan ment, ráadásul fűtése is volt, ellentétben a sima UV-kkal, és ez így ősszel már jól jött.
Jól esett ezt az ismerős "arcot" látni ezeken a helyeken! Az utasok nagyrészt villamosbarátok voltak, de egy időre szabályos tömeg alakult ki a felszálló "civilek" miatt, így voltak álló utasok is.
Ez a videó nem hosszú, de látni-hallani rajta, hogy milyen jól ment az öreg vas.
Az idei utolsó N19-es: az 1820-as október 30-án
Az utolsó N19-es az 1820-as volt. Aznap a Gyermekvasúton töltöttem az időmet, nagyrészt az erdőben, és mit mondjak, ezen a kocsin nem melegedtem fel eléggé ahhoz, hogy sokáig fennmaradjak rajta. Ehhez képest volt, aki végig a nyitott peronon utazott...
Ez is elég rövid videó lett, mert már nagyon várt otthon a kései ebéd :) Külön felhívnám a figyelmet a Deák téri félreállás hátterében látható "északi fényre", ami természetesen nem aurora borealis volt, csak a Parlament díszkivilágítása vetült rá az alacsony felhőzetre.
Így az oldal végén ismét meg kell említenem, hogy mennyire élveztem ezt a nosztalgiaözönt. Remélhetőleg lesz még sok ilyenünk! Mindezen túl köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki lehetővé tette az élmények gyűjtését: aki kitalálta, megrendelte, kifizette a meneteket, aki a villamosokat és buszokat üzemben tartotta, javította, és persze aki vezette őket, vagy éppen a jegyeket árulta. Ne vegyük magától értetődőnek ezeket a járatokat, hiszen sok ember munkája van bennük!