Városi és nemvárosi közlekedés
Már megint München, már megint rossz fényképezőgéppel :)
2014-ben több év kihagyás után rögtön kétszer is meglátogattam a bajor fővárost, egy évvel később pedig ismét visszajöttem, konkrét célkitűzésekkel, hogy mit akarok látni:
"P"-szerelvényeket, amiket csak nem tudnak nélkülözni
"T" típust, azaz Siemens Aveniót
Pótkocsis buszokat
420-as sorozatú S-Bahn motorvonatot
103-as sorozatú mozdonyt
Eredetileg azt hittem, ezeken túl némi kultúra is bele fog férni, esetleg egy séta az Englischer Gartenben, de az időjárás elvette a kedvemet, és inkább csak vaktában buszoztam-metróztam-villamosoztam.
Naszóval, kora reggel ott pislogtam a Sendlinger Tornál, szomorúan konstatálva, hogy rossz fényképezőgépet hoztam. Nem, nem azt, amelyik pár hónappal korábban romlott el, hanem az eggyel régebbit, ami ott helyben hülyült meg, sikeresen elfelejtve, hogyan kell rendesen fókuszálni. A szélvédő mögötti sárga táblákat azért így is látni a fenti képeken. ezek terelésre utalnak. A 17-es építkezés miatt nem ment ki a Schwanenstrasséhoz, 38-as viszonylat pedig egyátalán nincs is normál esetben; ez a járat - ha jól sejtem - az építkezés miatt kiesett kapacitás pótlásaként közlekedett a 28-as és a 15-ös villamos keverékeként.
A cél nélküli csavargás képei: balra felújított R2.2-es a Kurfürstenplatzon, jobbra Variobahn ("S" típus) a Wörthstrasséban. Ha valaki nem ismeri az előbbi típust, nagyjából így nézett ki a felújítás előtt.
Egy kis előzetes a most következő témákból - meg ami még épp arra járt.
És a P-k csak nem akarnak eltűnni!
Egy évvel korábban azért robogtam át Münchenbe egy munkanap végén, hogy menjek egy utolsót ifjúkorom "buktafejű" tujájával, ami már akkor is évekkel túlélte saját magát, aztán kiderült, hogy nem kellett volna sietnem, hiszen néhány szerelvény azóta is dolgozik. Igaz, 2016 óta már csak három, de ez se rossz ahhoz képest, hogy erdetileg 2011-ig kivonták volna őket a forgalomból.
Balra: "P" motor + "p" pót szerelvény a Scheidplatzon. Papírforma szerint két ilyennek is kint kellett volna lennie, de csak egyet láttam.
Balra: Ostfriedhof, az innen balra és egyenesen menő vágányokon dolgoztak éppen, ezért volt felrúgva a hálózat. Jobbra: a motorkocsi belső tere. Spártai, de funkcionális és tartós.
Utaznom is kellett vele, hiszen az egyik utolsó még forgalomban lévő klasszikus nyugatnémet járműről volt szó!
Az MVG legszívesebben R3-asokat rendelt volna a kétezres évek közepén, de a Bombardier már nem gyártotta a típust, így került a képbe a Stadler Variobahnja. Azzal viszont gondok voltak: először az űrszelvény definiálásával, aztán a kerekekkel, még később a kocsiszekrénnyel, úgyhogy a közlekedési vállalat újabb Variobahnok helyett inkább a Siemenstől rendelt további alacsonypadlósokat. Kisvártatva aztán ezek kapcsán is összekülönbözött az MVG és a műszaki főfelügyelet valamiféle dokumentáció meglétén vagy nemlétén, de végül kiegyeztek, és néhány nap kiesés után ismét járhattak (utána pedig megkapták a végleges engedélyeket is). Ezt csak azért írtam le, hogy lássuk, nem csak itthon tud nehézkes lenni egy új járműtípus bevezetése.
Balra: Avenio a Johannisplatzon. Jobbra: a müncheni szokásoknak megfelelően meglehetősen keskeny (csak 2,3 méter széles) járművet a Variobahnhoz hasonlóan alaposan teleszékezték. Az Avenio alapvetően a budapesti Combinók továbbfejlesztése: a forgóvázak fölötti dobozokat sikeresen lekicsinyítették, viszont az furán néz ki, hogy a miénknél keskenyebb járműbe a mienknél több széket raktak: az egyik oldalra másfeleseket, a másikra duplát.
Tanulójárat előről és hátulról.
Würthstrasse és Bordeauxplatz. Ezeken a képeken elég jól látszik, hogy milyen keskeny a kocsi - München a régi időkből itt maradt vágánygeometria miatt nem tud szélesebb járművekre váltani (nálunk az UV és az ICS 2,3-as; a Combino már 2,4-es, a mai napig számos korlátozással közlekedtethető Tatra pedig 2,5-ös).
Az MVG 2013-ban pótkocsis buszokkal bővítette a rendelkezésre álló gumikerekű kapacitást. Bár számunkra régimódinak tűnhet, az ilyesmi se térben, se időben nem ritkaság: Lausanne például eleve soha nem is dobta ki a gépi hajtás ősidejéből származó ötletet, kisebb városokban pedig Németországban is használnak ilyeneket egy ideje. Na de nem egy milliós nagyvárosban!
Az utánfutózás előnye ma is ugyanaz, mint régen: a csúcsidőszakban használt pótot csúcsidőn kívül le lehet csatolni, a vontató olyankor önmagában kevesebbet fogyaszt, mint egy csuklós. Ráadásul a 23 méteres szerelvény befogadóképessége nagyobb, mint egy csuklósé.
A Go4CityT névre hallgató pótkocsikat alapvetően MAN-ok és Solarisok mögött láttam, de itt balra látható, hogy ugyanazon gyártó buszai - a Göppel go4city - mögött is felbukkantak. Azóta egyébként Hess gyártmányú pótokat is beszereztek.
A belső tér csendes volt, távolinak hangzott a vontató busz motorhangja - bár nekem úgy tűnt, jobban erőlködött, mint egy csuklós.
A müncheni S-Bahn 420-as sorozatú szerelvényeivel 1996-ban találkoztam először. Tulajdonképpen nem tudtak semmi különlegeset, csak jól gyorsultak, halkak voltak, és nem rázták ki az ember belét, tehát a budapesti HÉV vonatok totális ellentétei voltak. Mivel elég szentimentális típus vagyok, nagy örömömre szolgált, hogy ezeket az élményeket részben újra tudtam élni 2015 őszén:
Azért csak részben, mert bár ugyanott szálltam fel, ahol régen (Mittersendling), a járat másfelé ment tovább. Elmúltak ugyanis azok az idők, amikor mindenhol ilyen szerelvények jártak; ma már csak kevésbé frekventált viszonylatokon lehet velük találkozni. Ráadásul másképp is néznek ki: annak idején "közlekedéspiros" helyett ilyen gúnyát hordtak. Persze messze nem a festés az egyetlen különbség,ezek a 420-asok ugyanis nem ugyanazok, mint amik huszonvalahány éve itt közlekedtek: a típust 2004-ben teljesen kivonták a müncheni forgalomból, a helyét modern, egyterű vonatok vették át. Aztán bővült a hálózat, és hirtelen szükség lett plusz szerelvényekre; mivel a típust jól ismerték, Stuttgartból vettek át párat. A baden-württembergi fővároson kívül ekkoriban még Észak-Rajna-Vesztfáliában lehetett 420-assal találkozni.
A típust sokáig gyártották: bár a protók 1969-ben készültek, az utolsó példányok 1997-ben gurultak ki a gyárkapun; a képeken látható kocsik '95-ösek. Ami elsőre feltűnt, az az, hogy tolóajtók helyett lengő-tolóajtókon lehetett fel- és leszállni. Persze igazság szerint nem sok emlékem van a belső térről, úgyhogy biztosan van más különbség, például nyilván más volt a világítás, és más volt az üléshuzat is.
Ami ugyanolyan maradt, az az, hogy milyen simán siklik a szerelvény! Ez valószínűleg a légrugózásnak köszönhető, ami szűk határokon belül még a padlószint magasságának állítására is használható, hogy az utasok súlya ne befolyásolja a beszállás élményét. A másik nagy különbség a pesti HÉV-hez és metróhoz képest az volt annak idején, hogy ezeken a vonatokon anélkül lehetett beszélgetni, hogy az utazás végére berekedjen az ember, nem kellett ugyanis túlordítani a menetzajt. Viszont nem emlékszem, hogy régen ennyire csikorogtak volna a fékek! Létezik, hogy környezetvédelmi vagy gazdasági okokból kifolyólag megváltoztattak rajta valamit? Vagy csak ez az egy szerelvény volt csikorgós hangulatban? Amit még érdemes nézni a videón, az a forgalom sűrűsége, hogy milyen kis távolságban jönnek egymás után a szembejövő vonatok (persze más-más vágányon), vagy hogy egyszerre indul a dízeles inga és az S-Bahn - itt nagyon nem úgy működnek a dolgok, mint a Nyugati és Rákospalota-Újpest közt, ahol ugyan szintén vannak párhuzamos menetek, de azok inkább csak azon versengenek, hogy melyikük megy lassabban.
Balra: utolsó pillantás a 420-asra a Heimeranplatzon - innen a jobbra látható magánvasúti Flirt3-assal mentem tovább.
Múltkori látogatásommal ellentétben most csak átszálló voltam a főpályaudvaron, bár csak sikerült elmerengenem azon, hogy mekkorát fejlődött a vasút környezete ahhoz képest, amikor először átvonatoztam itt.
Várakozás közben persze videóztam is.
Balra a német vonali dízelek kifutó modelljét, egy Nyuszifület láthatunk, jobbra pedig utódját, a 245-ös sorozatot, azaz egy többmotoros dízel-TRAXX-ot - persze aki ismer, sejtheti, hogy engem a jobbról jövő Tojás jobban érdekelt :)
2014-ben több helyen is (Nürnbergben, Münchenben és Kölnben) fotóztam 103-asokat, de egyszer sem utaztam általuk húzott vonattal. Most pótoltam ezt, Augsburgig a 245-ös repített :)
És minderről - vagy legalábbis egy részéről - videó is készült. Vidám kis látogatás volt, ütős távozással!