Miskolcon 1990-ben jártam először, aztán legközelebb csak 2002-ben. Igaz, legelső itt tartózkodásom egy hétig tartott, és ezalatt alaposan bejártuk a környéket, Nyékládházától Sárospatakig, Miskolctapolcától Ómassáig, viszont a villamosok nem játszottak benne semmilyen szerepet. Láttam ugyan őket, és megállapítottam, hogy ezek megint azok a furcsa csuklósok, amiket Újpesten láttam kis koromban, aztán később Szegeden is, de nem fogtak meg nagyon. Amikor a Miskolci Városi Közlekedési Részvénytársaság használt bécsi villamosokat vásárolt, persze gyorsan felbukkantam errefelé. Ekkor fedeztem fel magamnak a vasgyári hurokban rejlő villamosvasúti romantikát, majd többen felkeltették a város megszűnt villamosvonalai iránti érdeklődésemet is. Különösen Perlaki Attila, aki 2004 második napján egészen konkrétan arra beszélt rá, hogy - ha már egyszer egy darab bécsi villamos se volt forgalomban - járjuk be a város eltűnt villamosainak és vasútjainak nyomait. És így is lett.

Kezdjük azért egy meglevő vágánnyal, a Tiszai pályaudvar előtti hurokvégállomással, és egy CKD Tatra KT8D5 csuklóssal.

Immár jócskán kijjebb vagyunk az 1-es vonalon. A kép azt hivatott megmutatni, hogy milyen keskeny megállóperonok vannak errefelé, miközben a nyílegyenes közút az autósokat arra ingerli, hogy a kelleténél nagyobb sebességgel száguldozzanak. Összességében nem túl kellemes érzés ilyen helyen várakozni!

Az 1-es vonal diósgyőri végállomásának "hózentrágerje", leánykori nevén kettős vágánykapcsolat.

Sok-sok év után végre egyszer feljutottam a diósgyőri várba is! A várakat imádom, a tornyokat szintén, itt mindkettő egyszerre megvolt.

Nézzünk egy kicsit keletebbre. A csillagvizsgálós tetejű épületnél van a lillafüredi erdei vasút végállomása, valamint a kép közepén egy villamos is látható.

Amit nem értek: történt itt ugyan némi városrendezés, a diósgyőri vár mégis teljesen el van zárva a főúttól. Mintha kimondottan az lett volna a cél, hogy ne lehessen egyszerűen odajutni. A kép közepének vonalában kellett volna egy széles utcát kiszabályozni a turistaforgalomnak, és akkor talán DIósgyőr is városiasabb képet kapott volna!

Ugyanez a másik irányból.
 

Elvesztett sínek

Az 1-es villamos diósgyőri hurokvégállomása

Az itt következő valami csak halovány utánzata a "Budapest elvesztett villamosai" című gyűjteményemnek, elsősorban azért, mert nem volt se időm, se lehetőségem felkészülni bármi komolyabbra. Talán egyszer majd lesz, és akkor csinálok a műfaj sava-borsát jelentő "régen és most" kép-párokból is néhányat!

A 1-esnek 1994-ig hurokvégállomása volt Diósgyőrben, mely a környező utcákban húzódott. A vágányív benyúlt a ma üresen álló területre, ahogy az a baloldali képen látható.

A végállomás után fellelhető még néhány felsővezetéktartó oszlop...

... majd ott, ahol a hurok "bezárult", egy fedezőjelző oszlopa is.
 

A lillafüredi kisvasút Kilián-Ládi rakodó közti iparvágánya

Kiliánnál (azt hiszem, hivatalosan más neve van) található a lillafüredi kisvasút végállomása. Amikor először láttam, furcsa volt, hogy bár a sínek véget érnek, a nyomvonal mintha folytatódna tovább.

Később kiderült, hogy ez valóban így volt eredetileg: az ipari célokra (fa szállítására) használt vágány elment a lakótelep mellett, át a susnyáson, egészen a Muhi utcáig, amely mellett haladva a Ládi rakodóig tartott (nagyvasúti kapcsolat). Ezen a térképen még látható az útvonala.

Ha az ember kicsit gyalogol, egy ilyen elhagyott átjárót is találhat, fénysorompóval!
 

Folytatás: az egykori 4-es és hejőcsabai villamosok néhány maradványa, illetve esti képek