bevezető
A-Z lista
viszonylatok
forrásmunkák

a készítőről
levél írása

blog

-Mi a...?-eszméltem fel. Napsütéses nyáreleji reggel volt, mégis alig volt forgalom a Hegyalja úton. Kerülővel akartam munkába menni, hogy sétálhassak egyet, de ez az üresség megijesztett. Kitört a világháború, vagy mi?-jutott valami rendkívül pozitív az eszembe. Megszaporáztam a lépteimet a Duna felé haladva. -Aha, biztos a tabáni szálloda építése miatt zárták le.-gondoltam, amikor megláttam az épületet. Bár a múltkor még csak épp elkezdték kiirtani miatta a fákat, most meg már kész is lenne? Aztán feltűnő csattogással elzakatolt az út alatt a gellérthegyi sikló.
-Gellérthegyi sikló?-kérdeztem meg hangosan magamtól. Pontosan mennyit aludtam?!

Gyakorlott időutazóként nem lepődöm meg azon, ha átesem valami másik korba, de ez általában az időben visszafelé szokott történni, nem előre. Márpedig ez most a jövőnek tűnik. A gellérthegyi siklóvasút pedig egész jól nézett ki, ahogy felfelé kúszott a Citadellához. Szegény Mr.Cyber, hogy féltette a Gellért-hegyet ettől, de egész pofás lett! Továbbcsattogtam az Erzsébet hídhoz. Nem lepődtem meg, amikor láttam, hogy villamos halad fel rá. És a két oldalán rögtön ott a bicikliút is. Ennek így kellett alakulnia, hiszen egy rémálom, ahogy a Szabadsajtó út kétszer három sávja ráömlött a hídra a múltban. Mivel a túloldalon lehetetlen elvezetni ezt a forgalmat, a jelek szerint inkább csillapították azt, és már eleve el sem vezették idáig. Tudtam én, hogy egyszer még megjön a várostervezők esze!

A Ferenciek terén létezett aluljáróba sem szorul már soha emeletes busz, hisz nincsen ott. Helyette a villamosvágányok egy szökőkúton haladnak át (!), melybe a Keleti pályaudvar felől csorog bele egy patak ott, ahol régen az út közepe volt. Ha az esőt kibírja a villamos, ez a spriccelés sem árt neki, és legalább minden körben lemossák a kocsikat! A medence két oldalán bicikliút, majd egy-egy sáv. A biciklinek természetesen előnye van: ha valaki le akar kanyarodni erről az expressz-útvonalról, a keresztutcák lámpáinál térhet le az út szélére - addig viszont nem keresztezik egymást a kis ívben kanyarodó autókkal. Hopp, azért balesetek itt is vannak: az Astóriával szemben egy, a zsákutcából éppen kitolató turistabusz lekoccolta a Múzeum körútról a Keleti felé kanyarodó villamost! A környező épületek előtti térségek kávéházi teraszairól felállnak páran, és segítenek elmagyarázni a külföldi sofőrnek, hogy amíg megérkezik a rendőr, addig is álljon le az út szélére, ne tartsa fel a forgalmat. Isten bizony, hogy mindenki mosolyog! Próbaképpen elkanyarodom a Deák tér felé. A Filmmúzeumnál egy hatalmas tér kezdődik, olyan, mint Prágában a Vencel tér. Kicsit meglepődöm, amikor a Madách téri bazársor helyén a régi Városháza pontos mását meglátom, na de hát ennyi retró még belefér. Kár, hogy a fényképezőgépemet otthon felejtettem!

Kicsit megpihentem: ittam egy hideg csokoládéturmixot a Gödörben. Nem is volt drága. Szerencsére a múltbeli hitelkártyámat elfogadták fizetőeszközül! A kiskörúti villamos az Andrássy út kereszteződésénél továbbmegy a Bajcsy-Zsilinszkyn, egy ága pedig a József Attila utcára kanyarodik. Felszállok rá, mert teljesen hihetetlen számomra, hogy végre villamossal is átmehetek a Lánchídon és az Alagúton! Szerencsére a jelek szerint más is rádöbbent, hogy ez a gyönyörűséges híd teljesen alkalmatlan a kizárólagos gyalogosforgalomnak, mert középről a láncok miatt alig lehet bármit is látni a városból, a szélén levő járdákon meg korábban is át lehetett menni. Mázli, hogy a közúti közlekedést is leszedték róla, csak a Szabadság-hegyi villamos, és néhány busz használja. Én az egykori BAH csomópontnál leszállok előbbiről, bár érdekelne, hogy hogyan megy tovább a Jagelló úton. Egy megállót megyek csak az Alkotás utcán érkező 6-ossal, aztán átszállok egy másik vonalra, mely a Karolina úton át érkezik a Villányihoz. Gyorsan bebújunk a Kis-Gellérthegybe, aztán már a Krisztina körúton is vagyunk - legalább a másik oldalról is megnézhetem a tabáni gyógyszállókat! Aztán ismét az Erzsébet hídnál vagyunk, és nekem csak most tűnnek fel a dunai gyorsjáratok légpárnás hajói. Végülis egy ilyen járgánnyal télen-nyáron 15-20 perc alatt el lehet jutni Csillaghegytől Csepelre; logikus, hogy végre kihasználták a folyó adta lehetőségeket.

Az azért furcsa, hogy a legnagyobb autós csomópontok - vagy mondjak inkább forgalmi dugópontot? - helyén micsoda villamos-átszállóhelyek emelkednek. Az előbb a BAH-nál a 6-ost keresztezte a pesti belváros fele tartó 60-as, a Rácfürdő mellett pedig a Hűvösvölgy-Rákoskeresztúr expresszvillamos négyvágányos pályaudvarocskájában áll meg a lágymányosi Egyetemvárosról Óbudára tartó 17-es, no és persze az elég gyakran járó 18-as is. Kellemes árnyékot nyújtó épületecske magasodik a peron fölé, a digitális kijelzők pedig percre pontosan mutatják, hogy melyik viszonylat mikor jön. Az átszállás közben lehet inni egy kicsit a Gellért-hegyi források vizéből a falikútból. Én nem érek rá erre, inkább felszállok a 18-asra, és lemegyek a Szent Gellért térig. Meg kell hagyni, jól néz ki az Egyetemváros felé menő vágányok kiágazása, de a Forrásház "ufótojás" alakú pavilonja cseppet sem hiányzik a szálloda elől. A 47-es villamost szerencsére most is 47-esnek hívják: a tétényi Savoya parktól a Lehel térig jár. Én már a Kálvinon le akarok szállni, mert sejtem, hogy ott is fogok érdekességet találni. A Szabadság hidat szerintem megint felújíthatták, mert nagyon jól néz ki. Persze itt a villamoson kívül csak biciklistákat és gyalogosokat láthatunk, ezért az alacsonypadlós "tuja" nem siet nagyon. De végülis hova sietne, így jobban lehet látni az egykori oldaljárdákon létesített teraszon kávézó turistákat. Meg a hídszerkezetnek is jobb így. Csak tudnám, hogy az autóforgalmat hova terelték. Igaz, ki akar autózni, amikor itt légkondicionált utastérben ücsörögve lehet a miniszoknyás csajokat nézni!

A Kálvin téren egészen meghatódom: az üveg irodaházak és a Korona szálló helyén a világháború előtt ott álló épületek méreteivel megegyező, modern anyagokból felépített, de nem hivalkodó, és nem feltűnősködő, hanem a környezethez illeszkedő épületeket látok. Biztos külföldi építészek tervezték őket. A Danubius kutat meg visszarakták középre. Hogy honnan szedtek ennyi pénzt ilyesmire? Amíg megérkezik a Baross utcai villamos a Deák felől, a templom előtti emelvényen játszó zenekart hallgatom. Aha, Dvorák: Új világ szimfónia. Egy idősebb néni, látva, hogy mennyire tetszik nekem a térzene, büszkén elmondja, hogy ők a város saját muzsikusai, részben egykori hajléktalanokból verbuválva. Hetente három koncertet adnak itt. Belépő nincsen, hiszen azért a város zenekara, hogy a város lakói szabadon hallgathassák őket! A turisták imádják a hangulatot, tucatnyi kamera pásztázza a látványt.

Na, és már be is kanyarodtunk a Baross utcába, ahol 1889-től az első normál nyomtávú villamos járt. Most pedig ez a sötétített üvegű hiperjószág. Nézem a sok jazz cafét az utcában. Valami bohémnegyed lett a környékből. Egy fura fickó elkezdi magyarázni, hogy ha közgázos vagyok, akkor táguljak innen, mert ez a bölcsészek utcája - ha nem tartozom közéjük, akkor menjek inkább a Ráday utcába mulatni, "a sajátjaim közé". Megmondom neki, hogy büfé-ruhatár szakos hallgató vagyok, ettől megnyugszik. A viszonylag mérsékelt tempóban haladás csak a Horváth Mihály térig tartott, ott a járművezető hirtelen rákapcsol, és már az Orczy téren vagyunk. A villamos a Kőbányai út helyett bekanyarodik az egykori Józsefvárosi pályaudvar területén levő Középponti Parkba. Az egyik oldalon a Kerepesi temető felújított kerítését látom a távolban, a másikban a Ganz-MÁVAG helyén létesített Új Műszaki és Ipari Múzeumot, a nosztalgiavillamosok remizével. A fák között egy nagyobb patak kanyarog, rajta csónakok. A villamos is áthalad pár kis hídon, az egyik megállóban pedig leszállok, hogy a véletlenül kiszúrt "Boci Tejkioszkban" elfogyasszak egy sonkás kockát, tejföllel. Finom volt!

Most veszem csak észre, hogy néhány egészen komoly kinézetű villamos is közlekedik itt. A tábláját tanulmányozva kiderül, hogy ez a Rákoskeresztúr-Blaha Lujza tér-Krisztinaváros-Zugliget-Budakeszi viszonylathoz tartozik. Még büfé és vécé is van rajta. Mondjuk utóbbi most pont jól jött! A Mázsa téren megcsodálom a Kőbányai Egyetem új toronyépületét, melyből az utak fölött mozgójárdák visznek a Pongrác úti vasútállomáshoz, mely az egykori Kőbánya Alsó vasúti megállóhely utódja. Ennek négy vágányán csak egy-egy percre állnak meg a nemzetközi és helyközi vonatok. Tisztára olyan, mint a Zoologischer Garten Nyugat-Berlinben. És még a kettes metró is alá van kanyarítva, hogy a vonatozók gyorsan bejussanak a belvárosba! A térképet nézegetve látom, hogy a régi kettes metró útvonalán a Stadionoktól kifelé már a gödöllői HÉV jár. Végülis évtizedek óta tervezték ezt, végre megvalósult...

Kőbánya belvárosában, a művelődési ház helyén valami hatalmas üvegépületet találok. Utcai homlokzatán aranyszínben tükröződik vissza a szemközti templom képe. "IBM Európai Kutatási Központ" olvasom a feliratot. Továbbmegyek. Az Éles saroknak nyoma sincsen, egy laza aluljárórendszer pótolja a régi kacskaringót. A sörgyárral szemben egy holland eredetű multinacionális cég irodaépülete emelkedik, tetőkerttel. A vasút túloldalán, ott, ahol a kilencvenes évektől kezdve csak a hajléktalanok ócska kunyhói díszelegtek a rendezetlen erdőben, egy tévétársaság székházát látom. Mellette egy másikat. Meg még egy másikat. Kis helikopter suhan el a magasban. "Kőbánya Médiaváros vasútállomás" - villognak a neonok egy nagy üvegcsarnok oldalán. Azt hiszem, a kabrióban, ami az előbb hajtott el mellettem, Quentin Tarantino ült. "Médiaváros - az Etyek Filmtröszt Leányvállalata. Megnyílt a Music Television új központja a Tarr Béla sugárúton, innen ötven méterre" - villog egy fényreklám.

Zsibbadtan felmozgólépcsőzöm a pályaudvar peronjára, hogy felszálljak egy Keletibe tartó vonatra. Vagy öt percig nézegetem a menetrendi táblát, mire rájövök, hogy itt egyik vonatnak sem lesz az a végállomása, mert mind továbbmennek Buda felé. Találomra felszállok egy Győrbe tartó IC-re. Az "Astoria, Pest Északi Főpályaudvar" földalatti megállóban (a térkép szerint Pest Déli Főpályaudvar másik neve "Közvágóhíd Central") kapcsolok csak, hogy hiába is várom, hogy megpillantsam a Keleti jól ismert épületét, mert mi már a Hungária körút vonalánál lementünk a föld alá. Az alagút itt délnyugatnak fordul, hogy elkerülje a Gellért-hegy mélybe nyúló szikláit, és a hőforrásokat, és meg sem áll Kelenföldig. Az egész csak három percig tart, ezzel jócskán ráverve az én időmben tervezett négyes metró állítólagos szintidejére. Aki meg valahova "útközbenre" (mondjuk a Móriczra) menne, annak úgyis jó a villamos a felszínen, nem?

Az Etele térre nehezen lehet ráismerni: az egykori busz-, és villamosmegállót a vasúti sínek fölé tették, egy szintbe a Osztapenkóval, hogy a hegyoldali buszjáratok az így keletkezett hatalmas térségen kényelmesen átjuthassanak a Duna felé. Ha meggondolom, hogy régen mennyi időbe telt a Sasadi úttól bejutni az Olimpia moziig, hát, ez így tényleg sokkal jobb. Gondolkozom, hogy kipróbáljam-e a gazdagréti villamost, de végül inkább az 1-es mellett döntök. A járat a Bartókról a Hamzsabégi útra fordul, és már meg is érkeztünk a Lágymányosi hídhoz. Az egyik oldalon az Egyetemváros sportközpontját látom, a túloldalt a Kopaszi öbölben jetski-znek.

A Közvágóhíd Central mellett is elmegyünk. Furcsa, ez is csak négyvágányos, mégis működni látszik. Még csak a Déli összekötő vasúti hidat sem szélesítették ki! Ferencváros nyugati rendező helyén patakokkal, tavakkal pettyezett jókora lakópark terpeszkedik, a keleti rendező területére pedig több kórházat is összevontak. Legalábbis a villamoson futó utastájékoztató rendszer képernyője ezzel az információval bombáz. A Népligetnél leszállok. Majdnem elsírom magamat: valaki észrevette ezt a hatalmas zöldterületet, és rendbehozta! A Planetárium mögött például egy sörkertet látok. Most épp nincs sok vendég, de gondolom hétvégén biztosan foglalt az összes kockás abroszos asztal!

Leheveredek egy fa tövében. Egyfajta Hyde park lett ez a hely: az egyik színpadon egy fiatal együttes próbál, rajongói lelkesen bíztatják az énekest, a szemközti szoborpark végén levő sétányon pedig mazsorettek gyakorolnak. Az egyik réten fociznak, a másikon tollasoznak. Megnyugtató, hogy ilyen barátságos jövő vár ránk!

-Most friss a "Déli Daily", vegye, vigye!-hallok egy rikkancsot. A jelek szerint a Metró újságnak lehet ez az új neve, mert fizetnem nem kell érte. És akkor bekövetkezik az, amire nem számítottam: elolvasom a lap fejlécét: "2005. június 2".

Dehiszen az tegnap volt! A veríték kiver, hogy valami párhuzamos dimenzióba jutottam, és csak akkor nyugszom meg, amikor valaki megrángat:
-Fiatalember, mutassa a jegyét vagy bérletét!
Ó, igen, ez már megszokottabb: a jó öreg és izzadtságszagú piros hetes a Keletinél. Csak álmodtam. A jövő nem lehet ennyire irreálisan kellemes!

Legalábbis mifelénk.