Városi és nemvárosi közlekedés
2023. szeptember 30.
2021-ben nagyon bejött a ferihegyi Ikarus találkozó, aztán 2022-ben valamiért nem mentem ki - valószínűleg mert lusta voltam. De talán nem is baj, ha nem szaturáltam túl magam Ikarusokkal, mert így még jobb volt most a sok öreg vasat látni Mivel a buszokhoz nem értek, ha a továbbiakban rosszul azonosítom valamelyik típust, vagy más csacsiságot írok, tessék szólni, hogy ki tudjam javítani!
Két évvel korábban egy Faros pörgött a népligeti buszpályaudvar és az Aeropark közt, és idén is erről volt szó, aztán mégis ez a szép volánsárga 266-os állt be a peron mellé. Én speciel teljesen ki voltam békülve ezzel, mert az elmúlt 20 évben sokkal többet utaztam Farossal, mint ilyennel. Ráadásul ez is faros, mert farmotorja van, laprugós futóművekkel: a 266-os tulajdonképpen a 66-os Faros újragondolása volt a 200-as sorozat elemeinek felhasználásával. Keskeny első ajtó, kéziváltó, huhogva pattogós robogás - imádtam!
Természetesen volt igazi Faros is, nem is kevés. Hogy a népligeti ráhordóval mi lett, azt nem tudom, de később egyet vontatóval vittek el a parkolóból - lehet, hogy az volt az.
Ezt az emeletes csodát állandóan elkerültem, amióta restaurálták: 1968 körül két rendes 556-osból építették a MÁVAUT műhelyében, de egyke maradt. 2001 körül véletlenül belefutottam egy kelet-pesti gyártelepen; elég kopott állapotban volt. Az akkor készült fotóim sajnos elvesztek, és attól féltem, hogy maga a busz is. Aztán a busz előkerült (a képek nem), és tavalyra elkészültek a felújításával (már hogy a buszéval). Utazni most se tudtam vele, de egyszer majd az is összejön!
Az Ikarus 30-as azért kapta a "nejlon" becenevet, mert a sok üvegfelület és a rossz szellőzés miatt beleizzadt az ember. Ennek ellenére aranyos kis jószág.
Ennek a Farosnak volt valami baja, gyanúsan félre volt állítva. Az egyik ablakban látszik a szembefordított ülések közti kisasztal lámpája, ez egy imádnivaló részlet volt ezeken a buszokon!
A kombi Kockaladát már láttam itt, a helikoptert szerintem még nem: a rendőrségi "Csirkecomb" vajon a repülési kiállítás része, vagy egyébként működő eszközként pihent itt két napig?
A 200-asok korelnöke ez az 1970-es gyártású 250-es turistabusz volt. Itt-ott még különbözik attól, ahogy később megszoktuk a típust, például csak egy ajtaja van. Imádtam, hogy a kurzív változat helyett nagybetűs "I K A R U S" felirat jelzi a gyártót a homlokfalon. Ez a gép a hetvenes évek elején nagyon dögösnek tűnhetett modern formájával, a sok krómozással és a dupla fényszórókkal!
Persze volt még pár duplaszemű rajta kívül. A felhozatalra nem lehetett panasz, bár még mindig nem láttam olyan MAN emblémás rövid buszocskát, amilyennel gimnázium elsőben osztálykirándulni mentünk. Valami ilyesmi lehetett - én is csak akkor láttam ilyet, szóval nem lehetett gyakori típus.
A 211-est általában téeszbusznak hívom, bár Pesten szerintem valamelyik állami építőipari vállalat emblémájával láttam a legtöbbet belőle. A laprugós, IFA motoros midi nem volt kifinomult masina, de pont ezért olcsó volt, és emiatt állítólag az Ikarus legnagyobb számban eladott típusává vált. Ez a konkrét példány a Palota és a Clark Ádám tér közt járó siklópótlót járatot idézi meg: akkoriban egyszerűen nem létezett a Budavári sikló, csak egy omladozó téglagödör tátongott a Várhegy oldalában. Magára a "V" járatra egyátalán nem emlékszem, szerintem ez nekem teljesen kimaradt.
Nem meglepő módon egyre több reptérrel kapcsolatos Ikarust látni ezeken a találkozókon. Ez a 260-as a nyolcvanas évek közepi Engels (ma Erzsébet) tér - Ferihegy 2 járatot idézi, amit soha nem volt lehetőségem kipróbálni, mégis megjegyeztem, ...
... mert ezek voltak az első olyan buszok Pesten, amiken volt külső ajtónyitó. Ez a gomb már évtizedek óta természetes mindenkinek, de akkor hatalmas újdonságnak számított!
Ráncajtós városi busz kurzív Ikarus felirattal, mellette bolygóajtós testvére modern felirattal, rajtuk túl pedig egy Classic. Utóbbi létezését nagyon szomorúnak találtam, ti. hogy az ezredfordulón még mindig gyárottak újonnan 200-asokat.
De vissza a régi klasszikusokhoz: a Praga automata sebváltóhoz tartozó B R I II A N kapcsolósor szerintem minden kortársamnak bevésődött az agyába. A "B" a blokkfék (ami - ha jól értem - a hajtásláncot zárta össze a motor- és a kipufogófékkel), az "R" a rükverc, az "I" az 1. direkt fokozat, a "II" a 2. direkt fokozat, az "A" az automata fokozat, az "N" pedig az üres állás kapcsolója.
Ugyanennek a kocsinak az utastere.
Ikarus 280.52-es 1986-ból. Kívülről nem sok látszik rajta, hiszen viszonylag kései kinézetű, bolygóajtókkal, ...
... de az utasterében plexivel fedték le a padló alatti motort (távolabbi rész) és a sebváltót (közelebb hozzánk). Zseniális!
Pontosan nem tudom, hogy a Műegyetemnek miért volt saját 405-ös tesztbusza, de mindig vidám látvány volt, ha elment mellettem az utcán.
A 481-es a jobbkormányos piacra készült a kilencvenes évek végén. Mivel annak idején láttam Ikarust Angliában, nem volt meglepő látvány számomra.
Ikarus 256.50E. Annyira nyolcvanas évek, hogy már szállnék is fel rá osztálykirándulni :)
Emeletes Ikarusból nem sok épült, szerintem soha nem is utaztam ilyen EAG E99-essel.
1987-es 211.01-es téeszbusz úgy, ahogy megszoktam - a korábban látott Várbusz homlokfala viszonylag ritka volt.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A találkozó alkalmából a Goldtimer Alapítvány Li-2-ese sétarepült, így néha el lehetett kapni a múzeumban álló tesójával együtt. A levegőben látható példány öregebb volt a jelenlevő összes Ikarusnál, mert amikor először repült, a gyár még nem is használta az Ikarus márkanevet.
Az Ikarus 543-asok többsége Avia alvázra épült, például ez a példány is. Feltételezem, hogy spórolásból lett ilyen szögletes a kasztni, de szerintem ha valaki a magyar buszok szépségéről készít albumot, ezt a típust ki kell hagynia :)
Az ablakon át azért bekukucskáltam.
A Közlekedési Múzeum a közelmúltban szerzett egy sor Ikarust. A cikkek alapján kicsit összefolyik, hogy ez melyik, de szerintem egy 1988-as 266.25-ös.
Ez pedig talán egy 1986-os 260.02.
Francia tervezésű a fülke, német tervezésű a motor, valahogy mégis echte ungarische teherautó az "Ede". Máig nem tudom megjegyezni a típusjelzéseit, nekem egyszerűen csak ez volt "a" Rába. Akkoriban az utcákon néha eredeti MAN-okat is lehetett ugyanilyen kinézettel látni, meg ROMAN-okat (na, vajon azt melyik országban gyárthatták?), de a Rábának mindig jobban örültem.
Bizonyos buszok menetrend szerinti sétaköröket mentek, de nem volt kedvem megvárni, mire sorra kerülök, ezért inkább kimentem az Aeroparkba vezető út mellé fotózni.
A fények egyre rosszabbak lettek, a végén el is kezdett szemerkélni, úgyhogy hazamentem, pedig el tudtam volna még fotózgatni a forgatagot. Persze mire hazaértem, kisütött a nap, másnap viszont nem tudtam visszajönni, mert Szegeden "kellett" nosztalgiavillamosoznom. Ez itt egyébként egy Ikarus 66-os.
Azért egy videó így is összejött. A hangulatot fokozta, amikor elrepült a fejem fölött a Li-2-es.
Még egy kép a 266-osról, amivel jöttem. Nekem ez így, a krómozott díszlécekkel és a dísztárcsával egyszerűen tökéletes!
Bár az utazási komfortja nem a legtökéletesebb, jó volt menni egyet vele. Vicces volt, amikor elment mellettünk egy 120-as Skoda és egy harmadik generációs VW Transporter (tulajdonképpen Type 2 T3), elég jól passzoltak a hangulathoz.
És a végén: szegény Li-2-es mintha épp belefulladni készülne a sok buszba :)
És ennyi volt az oldal, köszönöm a figyelmet!