Városi és nemvárosi közlekedés
Miután kipipáltam a Bahart és a maszekok (majdnem) összes hajóját, logikusnak tűnt, hogy az év utolsó menetrend szerinti járatát is megnézzem. Na de melyik viszonylaton? Mivel idén még az eddiginél is jobban megszerettem Badacsonyt, a Fonyódról induló, majd oda visszatérő menetre esett a választásom.
Október 23-án döbbenetesen szép időben vártam a Füred katamaránt Fonyódon. Ez egy nagyon jópofa kikötő, a mólót szándékosan a Gulácsnak irányították, mert régen még ilyen apróságokra is figyeltek. Vidám hangulat volt: a hajóállomás dolgozói csákót hajtogattak az immár értelmüket vesztett menetrendi lapokból, és azokat a fejükön viselve várták az utolsó indulást.
Ötkor indultunk Badacsonyba, ragyogó fények közepette. A mólók közül kihajózáskor kitágul az ember előtt a világ, ezért különösen praktikus volt, hogy katamaránnal utaztunk, mert az előre néző nyitott fedélzetről remekül lehetett nézelődni.
Naplementés hajózás volt ez is, bár a Naprendszer központi tűzgömbje már valamikor a visszaindulásra várakozás közben eltűnt a horizontról.
A hajót az időponthoz képest meglepően sokan várták. Voltak, akik csak kívülről akarták megnézni az utolsó (vissza)indulást, mások tényleg a túlpartra igyekeztek, de olyanok is voltak, akik hozzám hasonlóan ki se szálltak, hanem postafordultával mentek vissza Fonyódra. Szerintem ez a videó kimondottan jól sikerült, remekül visszaadja az este hangulatát!
Az utolsó menetek kihaladását folyamatos kürtszó szokta kísérni, a badacsonyi kikötés előtt pedig egy piruettet is csinált a hajó. Azt hiszem, hogy ezt inkább kívülről kellett volna videózni, de persze a pörgő hajón lenni se volt rossz! Ezek a katamaránok kicsit alul vannak motorizálva, emiatt nem kimondott gyorsulási bajnokok, de helyben pörögni kimondottan jól tudnak.
A Nap már nagyon alacsonyan járt Badacsony felé jövet is, a visszaindulásig eltelt időben pedig teljesen lement, ...
... úgyhogy Fonyódra a kék órában érkeztünk. A középvonalon díszelgő bokréta a búcsúnak szólt, Badacsonyból indulás előtt tűzték ki oda - az egyes viszonylatok utolsó meneteit díszítik így mindig.
Hátrafelé még a naplemente vége látszott, gyönyörű volt! Sajnos a képek nem igazán adják vissza, hogy mennyire.
Miután mindenki kiszállt, a személyzetnek még volt némi dolga, így a hajó kivilágítva állt a mélykék ég alatt. Aztán lekapcsolták a fényeket, szenderegni tért a csobogás. Különjáratként még valószínűleg mozgott 2023-ban, de települések közti járatként csak következő tavasszal láthattuk újra.
Itt a videó a tényleges utolsó menetről. Természetesen a Badacsonyból induláskor is pörögtünk egyet. Sőt: kettőt. Fonyódra érkezéskor viszont csendesek voltunk, ráadásul ott piruettezni se lett volna hely; egyszerűen csak beálltunk oda, ahova a Hold mutatta, hogy álljunk. Utána hazavonatoztam. Fontos információ, hogy a fonyódi vasútállomáson nem csak kellemesen fűtve van a váróterem, de egy mini könyvtár is a várakozó utasok rendelkezésére áll!
Néhány héttel korábban még azt hittem, hogy az előbb mutatott badacsonyi kör lesz az utolsó hajózásom 2023-ban, ...
... aztán valaki meghívott a Helka Siófokra visszahajózására: az ex-gőzös a szezon végéig Keszthelyen dolgozott, de a telet Siófokon, a Bahart bázisán töltötte. Pontosabban mozgott még addig, de erről majd később.
A nagyjából hatvan kilométeres út nagy részét a szabadban töltöttük Mariannal, pedig az időjárás nem volt az igazi. De ki kellett élveznem minden percét, mert ennyit utazni a Balatonon álomszerű volt számomra!
Erről a képről kérdezte egy kedves ismerősöm, hogy milyen rakéta fellövését örökítettem meg rajta.
Ha valaki kíváncsi lenne: ilyen a bokeh bukéja :)
Megállás nélkül haladtunk el a sok immár ismerős kikötő mellett, és más hajóval se találkoztunk útközben. Kísérteties volt.
Ez valamiféle időjárásmérő állomás. Van belőlük egy-kettő a tóban, de egyet legalábbis biztosan láttam Füred és Siófok közt félúton.
A szántódi komp még működött, bár kis kedvencemet, a Kisfaludy Sándort félreállították a nádas mellé.
A tihanyi apátságot nem lehet eleget látni!
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Kellemes bónuszként a siófoki kikötőben várakozott hajónk tesója, a Kelén.
Természetesen egy aktív használatban levő járműnél nincs olyan, hogy minden eresztékében eredeti, hiszen változnak a szabályok, az utazóközönség igényei, a lehetőségek, no meg az alkatrészek is elöregednek, így ezeken a hajókon is változott a felépítmény, illetve a '60-as évek óta dízelmotor hajtja őket, de formájukban és hajótestükben még mindkettő XIX. század végi.
Pedig a második világháború végén mindkettő megjárta a Balaton fenekét: a Helkát a visszavonuló németek süllyesztették el, a Kelént pedig a saját személyzete, hogy a németek ne robbantsák fel. Sajnos ez tipikus sztori volt akkoriban! A háború után kiemelték és helyreállították őket, majd visszaálltak dolgozni. Kalmár Dani fentebbi - szerintem remek - videója szépen bemutatja a Helka egyes darabjainak életútját.
Október végén már nem voltak települések közti járatok, így az azokon dolgozó hajók mind bent álltak a siófoki kikötőben. Érdekes volt úgy nézni őket, hogy mindegyikkel legalább egyszer utaztam már.
Az egyik új katamarán is ott pihent a túloldalon, mögötte az egyik új komppal, ...
... mellette pedig a másikkal. Egyszer szívesen ott lennék egy olyan úton, amikor kihajóznak innen Szántódra!
Sajnos itt ki kellett szállnunk szépséges hajónkról.
Még egy kép róla, ...
... összehasonlításul pedig egy a Kelénről. A Helkát 1977-ben leállították, majd némi kallódás után '80-ban kirakták a 71-es út mellé diszkónak, hogy Bujtor István egy jót bunyózhasson rajta a Pogány Madonna című filmben. A Kelént körülbelül ugyanekkor Siófokon akarták partra tenni, de ő valahogy megúszta ezt a sorsot. Szerencsére a hajósok nem hagyták elveszni a testvérét se: a kilencvenes évek közepén visszavásárolták, felújították, és újra vízre rakták.
Azóta mindkét hajó tavasztól őszig dolgozik, ami hatalmas dolog, mert például Budapesten nincs hasonló korú nosztalgiahajó üzemben.
Mivel ekkor már túlvoltunk a rendes hajózási szezonon, megcsináltam az év utolsó hajózós videóját az elmúlt hónapokban készült felvételekből. Persze sejtettem, hogy fog még néha különhajó járni, úgyhogy azt terveztem, hogy azok majd kapnak egy külön videót. Végül a tervezett három alkalomból csak egyszer jutottam le, mert képtelen voltam rászánni magam a MÁV késő őszi kínálata miatt hosszú és lassú utakra. Nyáron még csak-csak elmegy hajnali ötkor már úton lenni, de novemberben?
A Helka Balatonfüreden: 2023 utolsó hajózása
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
November elején az őszi iskolaszünetben néhány napig újra indultak sétahajók Füredről és Siófokról. Előbbin kivételesen nem az egész évben ott dolgozó Csobánc járt, hanem a Helka, mert neki van zárt, fűthető utastere - amire általában szükség is van ilyenkor.
Mi viszont remek időt fogtunk ki, úgyhogy szinte végig az orrban lógtam, ...
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
... vitorlásokat fotózni. Ez itt a Sirocco nevű 75-ös Schärenkreutzer (cirkáló). 1944-ben kezdték építeni, de jött a világháború, ezért csak évekkel később tudták befejezni. Ezután eladták Egyiptomba, de jött a Belügyminisztérium. A hajó emiatt itthon maradt: Big Boyról átkeresztelték Győzelemre, majd amikor elkopott az állami üdülök általi használatban, játszótéri játék lett belőle... de szerencsére csak majdnem, mert jött a Közlekedési Múzeum, és védetté nyilvánította. Ez persze a megmaradáshoz kevés volt, ezért a nyolcvanas években felújították, de nem tökéletesen, így a kilencvenes években megint felújították, de nem tökéletesen, így a kétezres években megint fel kellett újítani. Ekkor gyakorlatilag csak a vasváz maradt meg belőle, mert a faanyagokat nemesebbre cserélték, a felszereléseket pedig modernebbre. Gyönyörűen sikerült!
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A nap szépen sütött, de szél azért volt, úgyhogy több komolyabb vitorlást is láttam aznap.
Ez egy jelentősen modernebb jószág: azt olvastam, hogy 10-12 fős legénysége van. Első hallásra soknak tűnik, de ahogy itt látható, elférnek rajta :)
Ez se pici hajó, bár nekem túl modern.
Anna: a hetvenötös cirkálók a régi idők versenygépei, a hetvenesek viszont (viszonylag) új fejlesztések. Ennek ellenére hasonlóan szép formájúak, nekem tetszenek.
A nyár folyamán láttam pár modern vitorlást (főleg katamaránokat), de továbbra is a cirkálók a kedvenceim.
Ő nem cirkáló, de nem is csúnya: szép klasszikus formája van!
A sétahajózások nem a rohanásról szólnak, most mégis úgy éreztem, hogy gyorsan megyünk, emiatt távolabb kerültünk Füredtől, mint mondjuk a Csobánccal. A magyarázat valami olyasmi, hogy a motornak magasabb fordulatszámon kell pörögnie, hogy a rákötött generátor megfelelő feszültséget? frekvenciát? állítson elő. Persze van segédgép, de olcsóbb nem azt használni. Nagyon klassz ez a hajó, bár volt egy pillanat, amikor a szél annyira áthűtött, hogy le kellett mennem a büfébe egy forró csokiért. Aztán megint minden rendben volt.
Az utastér kicsit fapadosabb, mint a Kelénen.
Nem sokan maradtak bent a zárt részen.
Egy idő után sajnos eljött az ideje, hogy visszaforduljunk Füred felé. A nyáron megszokotthoz képest furcsán üres volt a kikötő, bár a hajóállomás mögötti oldalon most is ott állt a Jókai és a Balaton, csak már nem indultak sehova. Előbbit néhány héttel később megvásárolta a Bahart.
Lehet, hogy a mezőgazdaságban dolgozók másként látják, de számomra ajándék volt ez a kellemes ősz - a hajókázós évnek pedig méltó lezárása volt ez az út!
Erről az utolsó 2023-as hajózásról készült videóval zárom az oldalt. Szerintem kimaxoltam ez az évet :)
Folytatás: a 2024-es előszezon