Városi és nemvárosi közlekedés
Őszintén szólva nem tudtam magamról, hogy szeretem a balatoni hajózást. Emlékeztem, hogy háromévesen nagyon tetszett, amikor nagyival átmentünk Földvárról Tihanyba és vissza, illetve a tihanyi kompozásokat is mindig élveztem, de soha nem foglalkoztatott úgy, mint a repülőgépek, vagy a villamosok és vonatok. Ennek ellenére már évek óta gondolkodtam azon, hogy újra vízre kellene szállnom a tavon - de egyedül nem volt kedvem hozzá. Aztán kiderült, hogy nem kell egyedül menjek, mert van, aki szívesen csatlakozik. Kicsivel később az is kiderült, hogy olyannyira tetszik a hajókázás, hogy néha még egyedül is van kedvem hozzá. Ennek köszönhetően 2023 május végétől november elejéig összehajókáztam 460 és fél kilométert, ami szerintem elég jó teljesítmény - akit bővebben is érdekelnek a számok, itt egy összefoglaló.
Amiatt, hogy éveket vártam, lemaradtam pár dologról, például 2020-tól nincs már menetrend szerinti közlekedés Keneséről, Csopakról, Akaliból és Udvariból. A hagyományos váci vízibuszok is eltűntek a vízről - pontosabban egy magáncég kezelésében még közlekedik egy, de az igazán régiek már nincsenek meg. Másrészt viszont kifejezetten jó állapotú hajókkal találkoztam, és kellő járatsűrűséggel, ami miatt könnyű volt jó kirándulásokat szervezni. Szerintem a balatoni személyhajózás nem szimplán létezik, hanem egyenesen virágzik! Ráadásul a járművek is változatosak: van kicsi, van nagy, van sima, van katamarán, és persze ott vannak a kompok is. Arról nem is beszélve, hogy míg Budapesten nincsenek igazán régi hajók (vagy annyira át lettek alakítva, hogy már nem látszik rajtuk), addig itt több is közlekedik sétajáratként. A közlekedési eszközök története iránt érdeklődő emberként rengeteg örömet szerzett nekem ez a nyár!
Próbajárat: Fonyód - Badacsony
Az első komolyabb túra: Siófok - Balatonfüred - Tihany - Földvár
303-asok, első rész: Máriafürdő - Györök - Keszthely
Végre katamarán: Siófok - Tihany - Földvár
Háborgó vizeken: Földvár - Szemes - Lelle - Boglár - Badacsony
Amit még láttunk...
303-asok, második rész: Máriafürdő - Györök - Szigliget - Badacsony
Sétahajózás Almádiból a Csongorral
Hát, ezt nem így terveztem: Boglár - Révfülöp
Az utolsó hiányzó szakaszok: Siófok - Almádi - Alsóörs - Tihany - Szántód
Ezen az oldalon meg se próbálom az egész 2023-as évemet összefoglalni, mert az túl sok lenne egyszerre, úgyhogy folyt. köv!
Próbajárat: Fonyód - Badacsony
"Nemzeti Regatta" motoros
A 2023-as balatoni nyaram igazából nem 2023-ban kezdődött. Ahogy a bevezetőben utaltam rá, már évek óta minden tavasszal elhatároztam, hogy most aztán végre hajózok egyet, az év végén pedig mindig megállapítottam, hogy hááát, ez megint nem jött össze. 2022 őszén végül elegem lett, és Jazzcool barátomat rá tudtam beszélni arra, hogy egy kis tóparti vonatfotózás után hajózzunk át Fonyódról Badacsonyba. Azért erre az útvonalra esett a választásom, mert kifutottunk a főidényből, és már csak néhány viszonylat közlekedett - például ez.
Bár a fonyódi kikötőbe megérkezve ezt a szép katamaránt láttuk meg elsőnek, a mi járatunkon nem ő dolgozott, ...
... hanem a Nemzeti Regatta nevű, jóval kisebb szovjet hajó. Ő 1977-ben Jasa Gorgyijenko néven kezdte pályafutását Odesszában, és egy jugoszláv kitérő után a kilencvenes években került Magyarországra. 2014-ben vásárolta meg a Bahart, és 2017 óta közlekedik a Balatonon. Jegyezzük meg a nevét, mert még találkozni fogunk vele! Vagy nem?
A balatoni katamaránok nagy kedvenceim. Három épült belőlük, közülük a Füred az utolsó, a legnagyobb, és a legjobban sikerült. Ebből a szögből nem látszik rajta, hogy mekkora dög: akár 600 ember is elfér rajta!
Érdekes módon az első utazás során alig fotóztam. Igaz, fotóznivaló se nagyon volt, talán nem is láttunk más hajót odakint ezen a vízitaxin kívül.
Ez az egyik legrövidebb út, amit meg lehet tenni a Balatonon, úgyhogy már kikötés közben éreztem, hogy vissza kell jöjjek, mert ez kevés volt. Gyorsan kattintottam egyet a hajóra, utána pedig megebédeltünk a vasútállomás mögötti büfésoron. Akkor még nem tudtam, hogy jövőre ez lesz a kedvenc kajálós helyem.
Az első komolyabb túra: Siófok - Balatonfüred - Tihany - Földvár
"Szigliget" és "Fonyód" motorosok
A Bahart előidénye május végén kezdődött, de már előtte elindult néhány viszonylaton a közlekedés, úgyhogy Mariannal egy héttel korábban lementünk Siófokra, hogy áthajózzunk Füredre, onnan pedig Földvárra. A hajózás csak része volt a kirándulásnak, úgyhogy mezei turistaként eltöltöttünk pár órát Füreden is. Szerintem Füred a Balaton fővárosa, bármit is mondanak a siófokiak és keszthelyiek :) úgyhogy én mindig jól érzem magam itt, és most se csalódtam. Már volt élet a parton, már nyitva volt minden, de még nem volt rettentő tömeg. És persze még nem volt hatvan fokos hőség, mint 2-3 hónappal később!
Útközben most se nagyon fotóztam (hisz lehetett beszélgetni is), de indulás előtt azért lekaptam a Bahart zászlóshajóját, a Szent Miklóst, melyet török származása miatt (ott gyártották) egyesek Törökszentmiklósnak hívnak. Ő ekkor még nem dolgozott, mi a Szigliget nevű hajóval mentünk. A Szent Miklós valószínűleg a leglátványosabb modern személyszállító a Balatonon: olyan, mint egy mini óceánjáró.
A füredi kikötőben több látnivaló volt, ott állt például a 2014-ben épített Kisfaludy ál-gőzhajó. Jó, hogy lekaptam, mert néhány héttel később átvitték a Dunára, ahol augusztusban utaztam is vele! Fura volt ez költözés, hiszen az eredeti Kisfaludy a Balaton első gőzöse volt, Budapesthez nem nagyon köthető. (Olvastam, hogy Óbudán gyártották a fődarabjait, de az akkor még nem volt Budapest része, mert még nem volt olyan, hogy Budapest:)
A Jókai fordított utat járt be a Kisfaludyhoz képest, legalábbis az én szemszögemből, mert 2000 körül még Budapesten fotóztam, de azóta már itt dolgozik. 1913-ban csavargőzösként épült Óbudán, de ma már dízelhajtású; pályafutása nagy részében a Balatonon dolgozott, de megjárta a Tiszát és a Dunát is. Bár jelenlegi kinézete az én ízlésemnek túlságosan kalózhajós, azért tetszik. Ezen felül szerintem vagány, hogy a személyzet nagy része hölgy, köztük a hajóvezető is.
Közben a Szigliget továbbindult Tihany felé. Ahogy látható, cseppet sem volt üres! Látva, hogy már májusban tömeg volt bizonyos járatokon, nem csodálkoztam, hogy a Bahart 2023-ban több utast szállított, mint az előző évben.
A Bahart nosztalgiahajói a nagyobb kikötőkből járnak sétahajózni a turistaszezonban, közülük 2023-ban a Csobánc volt Füredre "állomásítva". Ő 1927-ben épült Újpesten. Sok balatoni hajóhoz hasonlóan a németek 1945-ben a tó fenekére küldték, ahonnét egy évvel később emelték ki, de ez szerencsére nem törte meg a hajó pályafutását. Elsőre meglepő, hogy a Balaton legkomolyabb városában pont egy ilyen viszonylag kis hajó dolgozik, de ugye ott van mellette az előbb látott Jókai is, mely ugyan maszek, de a turisták nem a tulajdoni viszonyokkal foglalkoznak, hanem azzal, hogy szép hajóra szállhassanak :) Nos, Füreden meg válogathatnak is a szép hajók közt!
Mi a Fonyód nevű hajóval mentünk tovább Földvárra - ez a tavaly látott Nemzeti Regatta fiatalabb testvére: 1981-ben Herszonban építették, és 2002-ben került a Balatonra, ekkor kezdték jelenlegi állapotára alakítani. A típus akkor már ismerős volt az itteni hajósoknak, a Lelle képében ugyanis már '79-től közlekedett ilyen hajó a magyar tengeren. 2002-ben érkezett a Fonyód, egy évvel később a Földvár (akkoriban nem így hívták), a 2010-es években pedig a Boglár, most tehát négyen vannak. Tökéletes masinák laza hajókázásra: van zárt, klimatizált terük, fedett és fedetlen nyitott fedélzetük, azaz két fotózás közbeni agyfelmelegedés közben be lehet menni hűsölni. A nyár folyamán többször is éltem ezzel a lehetőséggel :)
Az út további részében főleg vitorlásokat fotóztam, őket egy külön oldalon lehet megnézni. Szerintem érdemes, mert némelyikük nagyon szép!
303-asok, első rész: Máriafürdő - Györök - Keszthely
"Héviz" motoros
Június elején a nyugati végeken szálltunk vízre. Amikor jegyet veszel a Bahart weboldalán, kiírja, hogy melyik hajó van arra a járatra betervezve, és én nagyon szerettem volna ezzel a hajóval utazni! Váci vízibuszról volt szó, és nem akármilyenről, hanem valami különlegesről:
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Amikor megláttam a balatonmáriafürdői kikötőt, elbizonytalanodtam, hogy ide tényleg be tud-e állni egy vízibusz. A móló két kőkarja közt alig van 30 méter, és maga a hajóállomási rész se sokkal szélesebb! Lehet, hogy van másik kikötő is a településen, és rossz helyen vagyunk? Aztán szerencsére megjelent ez a fehér batár a távolban :) Egy 1960-ban gyártott vízibuszról volt szó, de nem akármilyenről, hanem a magasított, 303-as típusról! A megszokottól eltérő felépítés miatt ezekről a hajókról elterjedt, hogy tengerre gyártották, csak nem tudták eladni őket, de ez csak részben igaz: tengerpart menti használatra lettek hitelesítve, viszont a három megépült példányból egy se járt sós víz(b)en. Szerintem kimondottan szép masina, tényleg inkább tengeri jachtnak néz ki, mint tömegközlekedési eszköznek!
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A kikötői részen kiszélesedik a víztükör, akár 35-40 méter is lehet a két part közt - de ez még mindig elég kevés, hiszen a hajó 31 méter hosszú. Az egy helyben pörgölődést elnézve megértettem, hogy gyerekkoromban miért néztem istenként a hajókat kormányzó bácsikra :)
Kicsit azért gondban voltunk, hogy hova üljünk. A hajó orrában van egy zárt kabin (lásd fentebbi kép), ahol a büfé van, és ahol 8-10 embernél több nem fér el, fent a hátsó teraszon viszont nincs tető, ezért kánikulában meg lehet rajta durranni. Az alsó zárt fedélzeten meg ki volt kapcsolva a klíma, úgyhogy ott se akartunk ücsörögni (amikor következő alkalommal utaztam ezzel a hajóval, ott is ment a klíma).
Végül az út egy részét a tűző nap ellenére fent töltöttük, aztán amikor úgy éreztük, hogy elkezd forrni az agyvizünk, bementünk a klímás orr-részbe. Egyébként érdekes, hogy a hajót "Héviz" névre keresztelték, holott a települést Hévíznek írják. Manapság már így is emlegetik a hajót, de az oldalán a név "i" betűjén még mindig nincsen hosszú ékezet. A fartükrön viszont már átfestették azóta.
Nagyon kellemes út volt Keszthelyig, bár vitorlást alig láttunk, mert szél nem nagyon volt. Egyébként azért csak ilyen röviden utaztunk, mert előtte megint vasutaztunk, pontosabban kisvasutaztunk, Balatonfenyvesen.
Györökön találkoztunk a Balaton másik 303-asával, a Keszthely névre keresztelttel. Ő pár évvel fiatalabb; rajta kívül még egy példány készült a típusból, Csehszlovákia számára. Ezen sorok írásakor úgy tűnik, hogy 2023 volt az utolsó év, amikor a két hajó így találkozott minden nap, mert a szezon végén a Héviz tartalékállományba került az új hajók érkezésének köszönhetően. Ki nem fogják dobni, de hogy milyen gyakran lehet majd látni, azt egyelőre senki nem tudja.
Az ötvenes-hatvanas évek magyar ipari puritánságát láthatjuk mindenütt, ...
... amibe csak itt-ott modernizáltak bele. Egyébként fontos megjegyeznem, hogy a balatoni hajók évtizedek óta nem eresztik a szennyvizet a tóba, mert zárt rendszerűek. Ehhez képest a vonatok - amikkel jöttem-mentem Balatonra-Balatonról - többségén még mindig a sínek közé megy a matéria. Még az I. osztályú IC kocsik nagy részén is! A legújabb generációjú IC kocsik mellett egyes ex-német kocsikon és a Flirtökön találkoztam csak vákuumos vécével. Tudom, hogy vasúti személykocsiból sokkal több van, mint hajóból, de akkor is erős volt a kontraszt...
Lássunk egy fotót a terasz alatti zárt utastérről is!
A tanúhegyek vidékére Balatongyörökről esik a legjobb rálátás, itt éppen ezt hagyjuk magunk mögött.
És itt már Keszthelyen vagyunk.
Összeadva a sok alkalmat órákat töltöttem a Bahart kikötőiben, úgyhogy ki merem jelenteni, hogy nagyon kellemesek, de árnyékban levő padból lehetne több is. Persze ez most pont nem volt gond, mert rögtön mentünk tovább a vasútállomásra.
Videóztam is: a kikötőben pörgés, majd hátramenetben beállás is látható a filmecskén, akárcsak a Keszthely (már ti. a hajó) távolodása. Ezen kívül rajta van az is, amit a képek nem örökítettek meg: a motorok hangja! A videót feliratoztam ("CC" gomb).
Végre katamarán: Siófok - Tihany - Földvár
"Badacsony" katamarán és "Boglár" motoros
A bevezetőben említettem, hogy hároméves koromban nagyi elvitt hajózni: Balatonföldvárról Tihanyba mentünk, majd az apátság megnézése után vissza. Szervezett kirándulás lehetett, mert úgy emlékszem, hogy a vállalati üdülő többi lakójával mentünk - még az is lehet, hogy bérelt járatok voltak. Túl kicsi voltam ahhoz, hogy ezeket a dolgokat megjegyezzem, nagyon megmaradt bennem viszont az egyik jármű, amivel utaztunk. Odafelé valami régi hajóval mentünk, az nem fogott meg, visszafele viszont egy szokatlan valami állt a kikötőben, amit csak azért nem neveztem csillagrombolónak, mert még nem tudhattam, hogy az mi :) Hipermodernnek tűnt, a kedvenc "kocka Ikarus" buszokról ismerős részletekkel! A felnőttek elmagyarázták, hogy ez egy katamarán, és hogy ez a szó azt jelenti, hogy az utasszállító rész két kis hajótesten nyugszik. Nekem űrhajónak tűnt!
Mivel ez az utazás a család szerint 1978-ban történhetettt, az a hajó a három balatoni katamarán közül kizárásos alapon csak a Siófok lehetett, mert a többi még nem létezett. A Siófokot viszont 2016-ban alaposan átépítették, úgyhogy nem igazán hasonlít arra, amit kisgyerekként láttam. Ha 2023-ban az 1978-as hajóhoz hasonlóval akartam utazni, a legjobb választás az egy évvel később forgalomba helyezett Badacsony volt. Ebből a hajóból minden szempontból hiányzik a szépség, valamiért mégis imádom. Egy úszó kockaház, de teljesen más, mint bármi a tavon! Eredetileg gyorsnak szánták, de gyengére sikerült, a Z-hajtás miatt viszont viszonylag mozgékony - főleg a helyben fordulás megy neki nagyon. Gyorsan hozzáteszem, hogy ezt nem én mondom, csak megismétlem egy hajós barátom szavait :)
Eredetileg nem ezekkel a székekkel készült a hajó, de az Ikarus-ablakokra és az ablakok előtti parapetre nagyon emlékszem, utóbbira állandóan fel is másztam. Az akkori ülések az Ikarusokból voltak ismerősek, de már rég le lettek cserélve ezekre a praktikusabbakra (elrakhatókra).
Az erről az útról szóló videó is feliratozva van további információkkal. Mivel a hajó haladása nem igazán látványos, a legérdekesebb részlet talán az, hogy menet közben mennyire felnyomja az orrát: az egész utastér hátrafele lejt! Viszont nagyon kényelmesen lehet közlekedni a hatalmas nyitott, és a szintén nem kicsi belső rész közt, attól függően, hogy az ember mennyire érzi úgy, hogy elpárolog az agya a napsütéstől.
Mivel nem volt közvetlen Siófok - Földvár járat, Tihanyban át kellett szállnunk. Itt rögtön láthatjuk is, hogy mire: a Boglár nevű szovjetre - ami azonos az előző ősszel látott Nemzeti Regattával! Mivel a Nemzeti Regatta nevű rendezvény megszűnt, érthető, hogy a hajó is más nevet kapott. Egyébként a névváltás elég gyakori errefelé: a mostani Földvár is Szántód volt korábban, a már csak képeken látható hajók neveit pedig szó szerint nem tudom követni. Például régen is volt Földvár, de az Csehországba került, a Lelle szintén váci vízibusz volt, és létezett egy régebbi Boglár is, csak az 2011-ben a Kőrösre került.
Útközben elment mellettünk a korábban látott Jókai. Így is nagyon csinos, de még szebb lenne, ha gőzzel menne, szép felhőcsíkot húzva maga mögé :)
A szántódi kompok útját is kereszteztük - ezt a példányt még a kőröshegyi viadukttal is össze lehetett fotózni egy képre. Az utazás egyébként eredetileg nem Földváron végződött volna: a jegyünk Szemesig szólt, rá is volt írva, hogy a Lelle nevű hajó fogja teljesíteni, de Földváron azt mondták, hogy nem fog menni, mert a személyzetre a Sión éppen felfelé vontatott hajóknál volt szükség. Nem mondom, hogy boldog voltam, de végül továbbvonatoztunk oda, hogy aztán egy fagyizás után visszavonatozzunk Pestre. És viccen kívül, az a fagyi volt olyan jó, hogy megérjen egy kis vonatozást!
Háborgó vizeken: Földvár - Szemes - Lelle - Boglár - Badacsony
"Fonyód" motoros
Július elején megint ott voltunk Földváron, és most indult hajó Szemes felé. Igaz, nem terveztünk ott leszállni: egyetlen lendülettel rándultunk át Badacsonyba.
Már a kikötőben érzékeltük, hogy a tó nem kifejezetten csendes: erősen fújt a szél, mindenütt fehér hullámtarajokat lehetett látni. Nem is volt kint túl sok vitorlás! Sőt, láttunk egyet, amelyik kihajózott, majd tíz perc múlva visszajött.
A gép a már látott Fonyód motorost dobta ki az útra. Nem kell megijedni, nem ezen a susnyáson át kellett beszállnunk, de a járdáról tényleg csak ennyi látszott belőle. Ahogy elhagytuk a mólók ölelését, azonnal éreztük, hogy a tó tényleg nem nyugodt. Tengeren láttam már nagyobb hullámokat, de itt még nem. Felfutottunk, aztán le a völgybe, aztán fel, aztán megint le, amit az tett kellemetlenné, hogy a lökések félig oldalról jöttek, tehát oldalra billegtünk a legerősebben. De azért komoly kilengések voltak az összes többi irányba is, a víz állandóan felcsapott az ablakokra, szóval elég látványos volt! A leghúzósabb a Szemesig tartó szakasz volt; utána Lelléig már nyugodtabb volt az út, bár még eléggé billegtünk, Boglár környékétől meg szinte semmi se volt. Hogy a Szemesig tartó rész tényleg huplis volt, azt onnan tudom, hogy a személyzet két tagja egymás közt megbeszélte, hogy az azért húzós volt. Ha nekik az volt, akkor én nyugodtan elmesélhetem úgy, hogy hűűűű, de durva volt :)
A videó nem teljesen adja vissza, mennyire mozgott alattunk a padló, de azért ha a horizontot figyeljük, akkor látszik. Illetve hallható, hogy mekkorákat durrantak néha a hullámok a hajótesten. Tényleg jópofa volt. A feliratozásban ismét kicsit bővebb leírását adom az útnak.
Lellén találkoztunk a Tünde nevű nosztalgiahajóval, amit 1927-ben építettek Balatonfüreden. Ahogy a kinézetéből sejthető, azóta átalakították párszor: eredetileg fa hajóteste volt, amit 1950-ben építettek át vasra. A régimódinak hangzó faépítés ellenére ez a hajó soha nem volt gőzös, már a kezdetektől fogva dízelmotor hajtotta.
Badacsony előtt találkoztunk a tavalyi vízitaxival, illetve a már többször látott szovjet típus egy további példányával, az 1977-ben épült, majd 2003-ban a Balatonra került Földvárral.
Ez pedig mi vagyunk, már a parton. Ahogy látható, Badacsonyban már közel tökéletes volt az idő.
A kikötőben állt a már ismerős Badacsony katamarán, ...
... illetve a nemsokára sorra kerülő másik 303-as vízibusz, a Keszthely is. Nem mernék rá megesküdni, de valószínűsítem, hogy a hajózás után ismét a vasútállomás mögötti büfésoron ebédeltünk :) Hazafelé megint vonatoztunk, és még Bz szerelvényt vontató Nohabot is fotóztam. Fullos kirándulás volt!
Még messze nem volt vége a nyárnak, de a további utaknak további oldalakat nyitok. Addig is következzék - levezetésül - pár "vegyigyümi" fotó:
A Kisfaludy Sándor a kedvenc balatoni kompom. Ez a fotó májusban készült a siófoki kikötőben; ekkor még nem volt rajta a nyár folyamán viselt reklámfestés (igazából valószínűleg matrica), így fehéren tündökölt a felépítmény.
Az Akali az utolsó első generációs (301-es sorozatú) váci vízibusz a Balatonon. Évek óta lejártak a papírjai, a Bahart eladásra kínálja. Jó lenne, ha valaki megmentené, mert szerintem a magyar járműgyártásnak ez legalább annyira ikonikus gyártmánya, mint a Faros busz vagy a Bengáli villamos. Itthon már csak átépített példányok közlekednek belőle, de Csehországban még eredeti kinézetűek is. Sőt, Linzben is pihen egy!
Ez a példány is át lett alakítva kicsit, de tényleg csak kicsit, mert bőven látszik az eredeti a ráépítések alatt. Amire azt mondom, hogy túlságosan át van építve, az így néz ki. Ami meg kimondottan durván, az így.
Az egyetlen még Balatonon dolgozó hagyományos váci vízibusz a második generációs (3011-es sorozatú) Arács. Ő már inkább a hatvanas évek formavilágát hozza, és a hátsó fedélzete is nyitott, ami praktikusabb, mint az eredeti zárt. Ez a hajó már nem bahartos, és annyira jópofán van átépítve, hogy később róla is írnom kell.
És ha jól tévedek, ez a sárga felépítményű csoda is váci eredetű: egy KH II-es, ahol a KH a "kísérő hajó" rövidítése. Többet nem sikerült megtudnom róla. Mindenesetre olyan, mint egy mosásban összement AN-2-es naszád :)
Folytatás: hosszú hajózás, sétahajózás, rövid hajózás, mindenféle hajózás!