Városi és nemvárosi közlekedés
303-asok, második rész: Máriafürdő - Györök - Szigliget - Badacsony
Keszthely m/s
A hullámos túra után pár héttel újra rá lehetett Mariannt egy túrára beszélni. Sőt, az első itiner (vonat -> Máriafürdő -> hajóval Badacsony -> ebéd -> vonattal haza) elkészülte után még ő kérte, hogy hajózzunk még egy kicsit valahol másutt is!
Ezúttal is Máriafürdőről indultunk, de most a másik 303-as vízibusszal, a Keszthellyel. Ő három évvel fiatalabb, 1963-ban építették. Sajnos most nem volt szűk öbölben forgolódás, mert ez volt a hajó aznapi első útja, tehát előző este óta itt állt. Ez egyébként azt jelenti, hogy a személyzet, de legalábbis egy része is a hajón aludt. Mindig is érdekelt, hogy a "lakótér" feliratú zárt ajtók mögött mi van, és a jelek szerint tényleg lakótér :)
Sokáig nem mozdult semmi, aztán pár perccel az indulásunk előtt hirtelen elkezdtek kihajózni az addig kikötött vitorlások.
Szépen besoroltunk egyikük - egy szép 30-as cirkáló, azt hiszem, ő - mögé, és úgy haladtunk ki a nyílt vízre.
A harang kötelező tartozéka a hajóknak, bár én eddig még csak utolsó járatokon hallottam szólni. Mindenesetre szép hagyomány, hogy ott van, és persze ez nem nagyon tud elromlani, ellentétben egy kürttel vagy hangszóróval.
Akárcsak a Hévizt, ezt a hajót is imádtam a kis bogárhátú kormányosfülkéjével!
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A menetrend úgy nézett ki, hogy a Máriafürdőről induló reggeli járat Badacsonyba ment, a másik 303-as (azaz a Héviz) pedig Keszthelyről Máriafürdőre. A két hajó a balatongyöröki kikötőben találkozott, ahogy a korábbi túrán láttuk. A nyáron többször átéltem, ahogy a két testvérhajó 1-2 perc eltéréssel beáll a móló két oldalára, az utasok átszállnak, aztán már hátráznak is ki egymás után a fehér batárok, régimódi pöfögéssel kísért vízibalettet előadva.
Elég jó szél volt, úgyhogy most voltak vitorlások a vízen. Balra hátul egy kis motorost is láthatunk, ez egy maszek járat Balatonfenyves és Szigliget közt - a nyár folyamán vele is utaztam. Ezen kívül jobbra a távolban az egyik katamarán (valószínűleg a Füred) is kivehető halványan.
Különleges élmény volt ez az út, úgy a jármű, mint a látnivalók miatt. A tanúhegyek (melyekről épp mostanában olvastam, hogy igazából nem is tanúhegyek) környéke már a Nohab-fotózások során nagy kedvencem lett, de így a vízről nézve új arcát mutatta. Idén már nem először láttam ezt a panorámát, de most is lenyűgözött.
És útközben még vonatot is láttunk. Mondjuk a büfé-fülke ablakán át tudtam csak lefotózni, de ott volt :)
A szokásos videón megpróbáltam elkapni az eddig említett pillanatokat: a vitorlások közt kihajózást, a Hévizzel való találkozást, és a vízről nézelődést. Felirat is van hozzá! (Azért írom ezt le, mert tényleg sokat dolgoztam rajtuk...)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Bár úgy tűnhet, hogy ez a kép már volt egyszer, nem így van: ez egy másik, csak ugyanott, ugyanarról a hajóról :)
Sétahajózás Almádiból a Csongorral
Badacsonyban a szokásos büfésoros ebéd után Nohabozás következett, majd a Mariann által kért másik hajózás. A Balatonalmádiból induló sétajáratot néztem ki, amit kényelmesen elértünk még úgy is, hogy a vonatunk egy csomót késett. Meg majdnem megdöglöttünk rajta, mert nem ment rendesen a klíma, aztán meg a füredi mozdonycserekor (dízelről villanyra) jóval tovább nem volt energiaellátás, mint ami egészséges lett volna, és végképp szaunává változott a kocsi - ami egyébként intercity osztályú volt, az ahhoz tartozó felárral. A nyár során többször belefutottam nem - vagy nem eléggé - működő klímás kocsiba, és az itteni kalauzok (jegyvizsgálók) mindig igyekeztek kinyitni, amit ki lehetett. Ellentétben azzal a kedves alföldi vasutassal, aki nem hogy nem nyitott ki semmit (vagy keresett nekünk új helyet), hanem még le is b*szott bennünket, hogy ennyit tud a klíma, hagyjuk őt békén. Pedig az elsőosztályú kocsi volt, még nagyobb felárral. Nagy különbségek vannak az országban, de az itteni vasutasok szolgáltatási szemlélete szerintem nagyon rendben volt. De térjünk vissza a hajókhoz:
A Csongor a korábban látott Tünde testvérhajója. A hét egy részében innen sétahajózott, más napokon pedig Földvárról.
Nem mai darab: 1927-ben fatesttel, de már dízelmotorral épült Balatonfüreden (a fentebbi 1947-es képen még ezzel látható), majd 1957-ben acél hajótestet kapott.
Az átépítések ellenére alapvetően megőrizte eredeti formáját. Ez a napozófedélzet inkább régimódi luxusjachtra emlékeztet, mint közforgalmú hajóra, ...
... a belső tereket bevilágító kerek ablakocskáktól meg steampunk érzésem lett. A kajütbe vezető lépcső pedig úgy nézett ki, mint egy mozgólépcső. Mondjuk lépcső is volt, meg mozgott is, ahogy a hullámok ringattak bennünket...
Valamiért nem volt sok utas - talán az erős napsütés miatt -, úgyhogy viszonylag könnyen lehetett emberek nélküli fotókat csinálni.
És volt is mit fotózni: ha lenne jachtom, ez lenne az! És nem csak a fotózás miatt volt jó körbemenni a hajón, hanem mert alapból jó látni és megérinteni a sok fa alkatrészt.
A vezérpálca miatt nem lehetett volna az orrba kiállni és Titanicosdit játszani, de valahogy túléltük :)
Természetesen most is figyeltem a vitorlásokat. Úgy láttam, hogy viszonylag kevés volt a tényleg vitorlázó vitorlás, a legtöbben inkább önjáró stégnek használták járművüket. Azért voltak, akik a hőségben is sportolóként viselkedtek: a képen egy spinakkerrel (hátszélvitorla) haladó hajót láthatunk, ha jól tévedek. Gyerekkoromban ha balatoni vitorlást kellett volna rajzolnom, az így nézett volna ki vitorlázatilag.
A tó eme sarkában nem tárul elénk olyan drámai panoráma, mint Tihany felé, vagy Balatongyöröknél a tanúhegyek irányába, de kellemesen kikapcsolja az embert a csobogás hangja, a menetszél, a szép kék ég. És remekül lehet beszélgetni is. Összességében pihentetőbb volt ez az egy óra, mint nyolcórányi alvás!
Hát, ezt nem így terveztem: Boglár - Révfülöp
Badacsony katamarán, megint
Ez volt a nyár legrövidebb, egyben legmacerásabb útja. A neten előre megvett jegyemen ott volt az időpont, és hogy a Földvár fog vinni. Ehhez képest az elvileg előző napon megrendezett Balaton-átúszást elcsúsztatták aznapra, emiatt a Badacsonyt állították be a fordába. Ez még nem lett volna baj, de a kikötőben hatalmas sor volt, és azt mondták, hogy csak az úszók szállhatnak fel, a "civilek" csak akkor, ha marad üres hely. Mivel én konkrét időre mentem a túlpartra (vonat, család), azért feljutottam. Ilyen tömeget még nem láttam hajón, mindenütt ültek-álltak, 99,9 százalékban úszók - én meg ott figyeltem utcai ruhában, hátizsákkal :) Nem tudom, hogy azért, mert az úszókat elkerülve hosszabb úton mentünk, vagy mert meg volt terhelve a hajó, de a katamaránnak több időbe telt átjutnia Révfülöpre, mint amennyit a menetrend mondott.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Az út feléig nem tudtam az ablak közelébe jutni, utána viszont volt annyi mozgolódás, hogy odafértem. A sötétített üvegen át nem volt egyszerű fotózni, de azért ki lehetett figyelni, ahogy az úszók folyosója mentén ott álltak a vitorlások, ...
... másfél kilométereként pedig nagyobb hajók, például a Tünde és a Csongor: ők voltak a mentőállomások. Összességében nagyon profin megszervezettnek tűnt az egész!
Idefelé egyértelműen sportolók utaztak (meg én), visszafelé inkább csak "sima" nyaralók, akik a túlpartra voltak kíváncsiak. Ők se voltak kevesen! Idefele jövet elment mellettünk egy másik katamarán, a Füred, és valahol ott volt a Szent Miklós és a Szigliget is. Előbbit utólag megtaláltam egy rossz fotó hátterében, utóbbi mellett akkor mehettünk el, amikor épp nem láttam ki semerre a tömegből.
Nappal szembeni visszatekintés az úszók útját szegélyező vitorlásokra. A kilencvenes évek közepén még felmerült bennem, hogy átússzam a tavat, de ma már akkor se lenne kedvem, ha meglenne hozzá a kondim. Pláne, ha itt van mellette rögtön a sok szép hajó, amiket a vízből nem lehet rendesen látni :)
Az utolsó hiányzó szakaszok: Siófok - Almádi - Alsóörs - Tihany - Füred
Lelle m/s
Ez megint egy Jazzcoollal megtett út volt: eddig Siófokról mindig szemköztre mentünk, Tihanyba és/vagy Füredre, de egyszer ki kellett próbálni a Siófok - Almádi utat is. Végül többször módosítottuk, hogy meddig megyünk, mobilról megvéve az újabb és újabb jegyeket. A személyzet nem nagyon értette, amikor kiszállás helyett mindig újabb vonalkódokat mutattam fel :)
Ahhoz képest, hogy július vége volt, ilyen üresnek még sose láttam a partot, mint most Siófoknál. Igaz, kora reggel volt, de tökéletes idő, bármire.
A vonat jóval a hajó indulása előtt leért, úgyhogy volt időnk nézegetni az indulásra készülődő hajókat a kikötőben. A Szigliget például a beszállóhelyre oldalazott át, ...
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
... a Kelén pedig fel-alá cikázott, mire átállt egy másik helyre. Ez a flotta legszebb hajója szerintem. 1891-ben gőzösnek épült, de a hatvanas évek óta dízelmotor hajtja. A testvérhajója, az ugyanakkor épült, gyakorlatilag ugyanígy kinéző Helka se csúnya, de az belülről kicsit egyszerűbb kivitelű (ez nem kritika, az év végére azzal utaztam a legtöbbet!). Ezeket a hajókat a későbbiekben még fogjuk látni, most nem is írnék többet róluk.
A mi hajónk ezúttal a Lelle volt, de ezen a képen nem ő az érdekes, hanem balra hátul a két új komp, ami ekkor már egész közel volt a kész állapothoz. A Lelle amúgy egy ugyanolyan szovjet hajó, mint a Fonyód, a Boglár vagy a Földvár, csak ő elég zavaróan csikorgott, mintha "csapágyas" lett volna valami. Egy félórás úton ez nem lett volna gond, de most órákon át hallgattuk. És egy kis spoiler: a nyár folyamán még egyszer órákig hallgattuk :)
Kifelé menet elmentünk a Siófok katamarán mellett. Ez volt az, amivel 1978-ban először utaztam, csak akkor még így nézett ki. A 2016-ban történt átépítéssel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak: utasként kényelmesebb, ráadásul könnyebb róla fotózni, a kinézete viszont nem jön be. A kormányosfülke valahogy aránytalanul nagy a hajótesthez képest a hatalmas ablakaival és a kupolaszerű tetejével.
Almádiból Alsóörsre mentünk tovább, onnan Tihanyba, Füredre, Tihanyba, végül Tihanyrévbe. Vagy valami ilyesmi, cikáztunk egy kicsit. Itt éppen Fürednél járunk, a távolban jobbra a Siófokot láthatjuk a kikötőhöz közeledni.
Bár nem volt nagy szél, rengeteg vitorlás volt kint a vízen, bár nagy részük inkább csak privát napozóként funkcionálni. Abban a hőségben ez teljesen érthető volt.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Füred és Tihany közt elment mellettünk a már látott Csobánc. Bár ez a hajó a Csongor és a Tünde kortársa, valamiért nem olyan szép. Szerintem. Persze utazni jó rajta - mert a nyár végéig természetesen őt is ki kellett próbálnom :)
A másik füredi "sétáltatóst", a Jókait is láttuk. Ez volt az a hajó, amit soha nem sikerült beillesztenem az útiterveimbe, és azt hittem, hogy idén kimarad - aztán egy szeptemberi hétvégén mégis sikerült utaznom vele.
A nap elején Siófokon látott Szigliget is felbukkant. Ez a hajó nekem a Pesten gyakran látható Moszkva típus másfélszeresre nagyított változatának tűnik. De nem? Az utazás vízen megtett része a szántódi kompon végződött, többször is: Tihanyrévről átmentünk Szántódra, egy másik komppal vissza, majd egy harmadikkal megint Szántódra. Levezetésként aztán a nyolcvanfokos hőségben sétáltunk két kilométert a szántódi vasútállomásig - pontosabban egy kicsivel többet az Aldiig, ahol belefutottunk egy oldtimer találkozóba. Aztán vonatra szálltunk, bár nem tűnt valami bíztatónak, hogy a szerelvény a peron elején majdnem megállt, és csak lassan csoszogott be mellénk. Mivel ekkor már 19 perces késése volt, és utána se nagyon száguldott, azt hittem, hogy fekve fogunk maradni valahol, de Siófoktól hirtelen elkezdett rendesen menni a mozdony, és végül még le is dolgozott pár percet a késésből. Lehet, hogy a jelző/biztosítóberendezéssel volt valami a déli parton, mert tényleg volt egyfajta feltámadás érzete a dolognak. De bevallom, annyira ki voltam merülve, hogy nem nagyon érdekelt :) Csodálatos kirándulás volt!
Az oldalt pedig egy videóval fejezném be. Bizonyos jeleneteit felismerhetjük a fentebbi beszámolókból, bizonyosakról pedig később lesz szó.
Folytatás: és még nem volt vége a nyárnak!