Városi és nemvárosi közlekedés

Életképek 43: 2010 ősze, 2010/11 tele I.

Elég nehéz előszót írni egy ilyen életképes oldalhoz, ha igazából semmi változás, semmi különleges nem történt a bemutatásra kerülő időszakban. Persze az is lehet, hogy egy ideig örülnünk kell majd, ha legalább bezárásról vagy ritkításról nem lesz szó; mindenesetre most még a fontolva haladás is álomnak tűnik: jellemzőnek mondható, hogy március elején még mindig az Astoriánál fordulnak a kiskörúti villamosok, pedig eredetileg Karácsony előtt el kellett volna készülnie a Károly körúti felújításnak. Még mindig hatalmas munkaterületeket kell kerülgetni a metróépítések miatt, a budai fonódó pedig lassan hamvába hal a II. kerület ellenállása miatt. A kettes metrón továbbra se közlekednek az ALSTOM metrók, a Várba és a Citadellához vezető vonalakon egy darabig még maradnak a roncs állapotú midibuszok... és így tovább, és így tovább. Aki változást vár, egyelőre meg kell elégednie azzal, hogy a Moszkva teret lehet, hogy visszakeresztelik Széll Kálmán térre. Az egész tömegközlekedéses história egyébként már csak azért is fontos lenne most a város számára most, mert a benzin ára egyre csak emelkedik, ennek ellenére a főváros levegője csak nem akar tisztább lenni.

Az ősz színei
Zöld mezőben zöld vonat
Világjáró Combinók a Margit híd felújítása kapcsán
Halottak napja
Csak úgy 2
Káosz és zűrzavar a Keleti körül
Este van, este van, ki-ki nyugalomban
"Új" és megújuló TW6000-esek
Egy kis fogas
A Karácsonyi UV búcsúja

A lehetőségekhez képest jó szórakozást kívánok a képekhez és videókhoz - utóbbiakból az eddigieknél több lesz!

Az ősz színei

A tavasz kellemesebb az ember érzékeinek, de fotózni szerintem ősszel lehet igazán szépeket. És most nem csak a besárguló lombokra gondolok:

... a napsütés...

... vagy annak hiánya önmagában is remek fotótéma lehet.

Az elmúlt hónapokban a fényképezgetés helyét részben átvette a videózgatás: a karácsonyi szünetig még csak a fényképezőgép adta lehetőségekkel, utána viszont már akár HD felbontásban is.

Zöld mezőben zöld vonat

Van egy kötöttpályás közlekedési eszköz a városban, amit nagyon ritkán szoktam megörökíteni: a HÉV. Ez a közlekedési eszköz technikailag és jogilag is egy fura, köztes állapotban lebeg. Műszakilag a villamos és a "nagyvasút" közt van félúton, jogilag pedig a túros hátú ló mintapéldánya: bár jó nagy részben az elővárosok kiszolgálását végzi, azok nem szállnak bele a működtetésbe anyagilag - viszont a normál vasútvonalakkal ellentétben a HÉV-nek nem jár állami támogatás sem Budapest határain kívül.

A szentendrei vonal a hozzám hasonló városi gyereknek régi vakációk emlékét idézi: fel hajóval, aztán vissza a zöld-fehér vonattal, aminek az ajtaját még kézzel kellett nyitni, de a csukódás már automatikus volt. Ez azóta már nem így működik, de ettől eltekintve nem sokat fejlődött az üzem: az NDK gyártású szerelvények futása borzalmas, belső tere pedig kényelmetlen.

Pomáz előtt volt valahol az út mentén egy lángosos, ahol családi kirándulások alkalmával néha megálltunk. Miközben a sós-fokhagymás finomságot ettük, mindig vártam, hogy elrobogjon mellettünk a HÉV. Kívülről már akkor is jobban tetszett ez a döcögény, mint utasként :)

Hogy a HÉV egy kis nagyvasút, az azon is látszik, hogy igazi "vasútias" megálló- és állomásépületei vannak: baloldalt Szent István telep, jobboldalt Kerepes.

Utóbbi már a gödöllői vonalon van, úgyhogy gyorsan itt van két kép innen is: Cinkota (balra) és Kerepes (jobbra).

Némi - nem túl sikeres - mozgóképes próbálkozás a lemenő nap utolsó sugarainak fényénél.

Világjáró Combinók a Margit híd felújítása kapcsán

A Margit híd felújításának fontos momentuma volt, amikor a két fél hidat középen (hosszában) összehegesztették. Ezalatt természetesen nem volt villamosközlekedés a hídon, volt viszont budai hídfő - Moszkva tér járat, ahová Tolnán-Baranyán át jutottak a villamosok.

A késő esti hazaútról a múltkor már mutattam képeket, a hajnali, Óbudán át történő munkába állásról viszont még nem. Fura látvány volt a 17-esen Combinót látni, főleg az Újlak környéki, nyomortanya kinézetű résznél (jobbra).

A korai időpont miatt persze reménytelen volt rendes fényre várni, viszont a Frankel Leó utca a kedvenc villamosos utcáim egyike Budán, úgyhogy ennek ellenére itt van két fotó róla :) A kijelzőkön olvasható 1956 felirat a nemzeti ünnep alkalmából került beprogramozásra.

Baloldalt: az ideiglenes fejvégállomás a budai hídfőnél. Jobbra: Jászai Mari térig "kitáblázott" 6-os a Blahán.

A Combino zseniális szerkezet - és szerencsére rendkívül strapabíró is. A budapesti pályák minőségéről ez a fentebbi videó tanúskodik, mely a 18-as vonalán készült: szegény tuja csak előre menne, de a fekszint- és irányhibákon az egyes kocsirészek jobbra-balra, fel-le kóvályognak.

Halottak napja

Idén soványabb volt a halottak napi különvonal-felhozatal: nem volt 37B, és nem volt 28A sem.

Volt viszont 28B, ami a Festetics utcából, a 24-es villamos végállomásától járt az Új Köztemetőig.

A sűrítésből kivették a részüket az ex-hannoveri tujákok is, köztük a frissen felújítottak, melyek messziről felismerhetőek elektronikus kijelzőikről.

Kőbányai pillanatképek. Majdnem azt írtam, hogy "csendéletek", de ez nem lett volna igaz, mert ezen a részen borzasztóan csörömpölnek szerencsétlen villamosok!

Kőbánya két arca: balra a Szent László téri templom, jobbra felhagyott iparvágányok a Maglódi úton.

Egyszer gimnazista koromban elcsavarogtam ide villamossal (az Új Köztemetőnél már jártam korábban, de csak kocsival, és fogalmam sem volt, pontosan merre vezet a vonal az Éles saroktól odáig), és annyira meglepődtem, amikor a 37-esről leszállva még egy plusz vágányt találtam a megálló mellett, hogy körülnézés helyett azt bámulva léptem az úttestre. Szerencsére az épp jövő Zsiguli vezetője ki tudott kerülni - ha nem tette volna, most nem lennének ezek az oldalak :)

Meglepően dimbes-dombos ez a környék.

A volt konzervgyárnál (micsoda klassz épülettömb az is!) az egykori MÁV iparvágány véget ér, a villamos pedig közelebb húzódik az úttesthez (jobbra).

Vegyes videó, többek közt halottak napi villamosokkal is (ez most nem HD).