Városi és nemvárosi közlekedés
Berlin 2015 júniusában (1)
Már egy évvel korábban se csak a tömegközlekedés miatt utaztam Berlinbe, de 2015-ben aztán végképp kiegészítő tevékenységgé vált a villamosok fotózása, hisz ezer más dolgot meg akartam nézni. Ezek egy része közlekedéssel kapcsolatos volt: az Ostbahnhof, ahol el akartam kapni a dízel ICE-t, a schönebergi "toronyállomás", az Ostkreuz átépítésének aktuális állása, a lakóházak tűzfalai közé bepasszírozott Savignyplatz megállóhely, vagy az S-Bahnon közlekedő nagyvasúti szerelvény. Ezek mellett meglátogattam a hangszermúzeumot, a Reichstag kupoláját, az újraépítés alatt álló császári palotát, az űrhajószerű ICC-t, az AVUS-t, a Nikolai-negyedet (végre napfényben), és az Alexanderplatz környéki szocmodern csodákat. Sétálni akartam a Tiergartenben, le akartam fotózni a moabiti turbinagyárat, illetve meg akartam látogatni egy villamosremizben működő oldtimer élményközpontot is... na meg csavarogni csak úgy. Ha ehhez hozzávesszük, hogy végignéztem a berlini közúti vasút születésnapi rendezvényeit, plusz nosztalgia metróztam, elugrottam Szeczinbe és Gorzow-ba, mindezt négy nap alatt, melyek végén még kedvenc currywurstos helyemre is beültem, akkor kijelenthető, hogy egész jól beosztottam az időmet :)
Villamossal a Hauptbahnhofhoz
Vegyesfelvágott (főleg az Alexanderplatz környékéről)
Strausberg
U5 (plusz egy kis U55)
Vegyesfelvágott II.
Még egyszer a Hauptbahnhofhoz, ezúttal Tatrával
Bár összességében Németország infrastrukturális fejlesztései meglehetősen lenyűgözőek tudnak lenni, a határidőkkel és költségekkel gyakran megcsúsznak. Az új berlini repülőtér a leglátványosabb példa: eredetileg 2007-ben akarták átadni, de végül csak 2006-ban kezdték el építeni. A határidő 2011 volt. Aztán 2012. Aztán nem sokkal a megnyitó előtt újabb késést jelentettek be. Aztán 2013-ban se tudták átadni. Aztán 2015 előttre nem is várták a nagy napot, jelenleg pedig már csak a 2017-et merik megcélozni. Vagy inkább 2018-at. De igazából lesz, ami lesz.
A főpályaudvar építése ennél azért kicsit olajozottabban zajlott: voltak ugyan csúszások, de 2006-ban meg tudták nyitni - bár a felső szint lefedésének egy részét költségkímélésképp elhagyták, illetve az alsó szint mennyezetét is egyszerűbbre építették a tervezettnél. Eredetileg ugyanekkorra szerették volna a villamost is idevezetni az innen alig egy kilométerre levő Chausseestrassétól, de át kellett szervezni az építkezést, mert egyszerűen túl sok lett volna a környéknek a túrás-fúrás.
A kitűzött határidő végül 2011 lett... amihez képest 2014 végén ért ide az első sárga síndöcögény. Ráadásul ez (a fentebbi térképen a sárga vonal) még csak egy része volt a tervezett hálózatnak, ugyanis a Chausseestrassén túlra, a Nordbahnhofhoz is elkezdték kiépíteni a kapcsolatot (piros vonal), azt a szakaszt pedig összekötötték az addig csonkán végződő M10-es járattal (zöld vonal).
A fentebbi képeken az imént említett fura nevű utca (ti. chaussée = út, strasse = út) látható: 2015 júniusában még csak a kanyarodó vágányok voltak használatban (balra), a jobbra látható egyenesek (azaz a Nordbahnhof irányába menők/onnan jövők) még nem. Ezeket a szakaszokat végül 2015 augusztusában adták át.
A nem túl hosszú új szakasz részben az úttesten, részben pedig az út közepén halad, füvesített vágányon. Az Invalidenplatznál érdekes, hogy az egyik irány megállója az út közepén, szigetperonon van, a másiké viszont az út szélén, a járdánál - itt a közúti forgalom egy része a két vágány közt halad.
Bevallom, a jobbra látható építkezésre nem voltam felkészülve: a Hauptbahnhof előtti, látványos betontetővel rendelkező megállót ugyanis máris szanálni kellett! Hogy a villamost ne kelljen leállítani, a perontetők közé egy szimpla vágányt fektettek, kicsit arrébb pedig ideiglenes megállót nyitottak - tulajdonképpen ügyesen megoldották, de azért elég ciki, hogy ennyi késés után nem ment elsőre két perontető megépítése. Az ide járó vonalaknak egyébként nem itt van a végállomása, hanem kicsit arrébb, egy félreesőbb helyen, ahol elfértek a félreállóvágányok; a fel- és leszállások 99%-a viszont itt történik. A peronok aluljárón át közvetlenül is elérhetők a pályaudvarról - az alájuk épített hatalmas földalatti térre azért van szükség, mert a jövőben itt lehet majd lemenni a jelenleg építés alatt álló új S-Bahn-állomásra is, ahonnét a Ringbahn északi része lesz elérhető. Ennek 2017-re kell készen lennie, a dél felé - a Potsdamer Platzra - vezető második szakasz elkészültét pedig 2021/22-re tervezik.
Az új villamosvonal videón.
Balra: az imént említett végállomási félreállóhely a nagyvasúti viadukt szomszédságában. Jobbra az Alexanderplatz vasútállomás: a Hauptbahnhoftól immár villamossal és vonattal is át lehet jutni ide.
És ha már egyszer átjöttünk, nézzünk is kicsit körül!
Az Alexanderplatz a város keleti felének központja, ennek megfelelően meglehetősen forgalmas hely, emiatt pedig néhány éve több irányból is megközelítik a villamosok, melyeket még a szocialista államvezetés tüntetett el innen, mondván nem illenek egy modern coccjalista metropoliszhoz.
Az itt készült videóim alapján lehet, hogy úgy tűnik, hogy a négy nap nagy részét itt töltöttem, de igazából mindig csak átszálltam, illetve várakoztam ezen az állomáson - és eközben mindig láttam valamit, amire felvételt lehetett nyomni.
A 150. évi ünnepségek csúcspontja a járműparádé volt, ennek kapcsán kattintottam néhányat Lichtenberg vasútállomás szomszédságában, illetve a Landsberger Alleén.
Utóbbi helyszínen minden elvonult, ami éppen mozgott Berlinben, többek közt csatolt alacsonypadlósok is. Kicsit furcsa a gigacsuklósok korában csatolt kocsikat látni, de Németországban több helyen is van ilyen (kicsiben például Halléban, nagyban Kölnben).
A világ egyik legnagyobb villamosüzemének árnyékában működik néhány nagyon kicsi is: a woltersdorfi, a schöneichei, illetve a strausbergi csak kőhajításnyira vannak a német fővárostól. Érdekes módon az első kettőt többször is meglátogattam már, de még a fővárostól távolabb eső Buckow-ba is elmentem egyszer, viszont képtelen voltam magam rávenni arra, hogy felszálljak a Strausbergbe tartó S-Bahnra - egészen idén nyárig! Az S-Bahn említése sejteti, hogy - akárcsak Woltersdorf és Schöneiche esetében - ez a villamosvonal is azért épült, hogy egy tehetősebb kisvárost összekapcsoljon a fővárosból érkező nagyvasúttal. Eredetileg természetesen nem villamos volt, hanem gőzüzemű vasút, aztán 1921-ben villamosították, új útvonalon. A régi nyomvonal is megmaradt, de csak a teherforgalom használta, 1926-ban pedig észak felé hosszabbították a "fővonalat" - ez volt a "hálózat" legnagyobb kiterjedése. Utóbbi hosszabbítást 1970-ben felhagyták, és a vonal maradéka csak a KGST olajválságnak köszönhetően menekült meg 1980 körül. Az energiahordozók drágulása akkoriban olyan komoly hatással volt az NDK-ra, hogy több városban is teherkocsikat építettek régi járművekből, hogy spóroljanak a kőolajjal; ilyen körülmények közt nem lehetett buszra cserélni a síndöcögényeket! Strausbergben egyébként - ahogy már említettem - a teherszállítás mindig az üzem részét képezte, jelentősége csak a rendszerváltás környékén halványult el; a nagyvasúti kapcsolatot a 2000-es évek közepén szüntették meg.
Hogy nem sok kedvem volt ide eljönni, abban nagy része volt annak, hogy az egyetlen vonalon csak Tatrák jártak. 2011-ben azonban a miniüzem meglepő lépésre szánta el magát: a berlini Flexity beszerzéshez csapódva vett magának két alacsonypadlóst. Ezek még kinézetben is fővárosi társaik hasonmásai, annak ellenére, hogy a strausbergi vonalat nem a berlini közlekedési vállalat, hanem a helyi önkormányzat üzemelteti. Az új járművek miatt hirtelen érdekesebbnek tűnt Strausberg - az ilyen kis üzemek általában a megszüntetés rémével szoktak harcolni, nem vadonatúj villamosokat vesznek!
Balra az S-Bahnhof nevű végállomás, melynél még a régi kisvasúti állomásépület is megvan (jobbra). Ezen túl a mai buszpályaudvar és parkoló helyén egy kisebb járműtelep is működött, vágánykapcsolattal a vasút felé.
Az egyvágányú, kitérőkkel üzemelő vonal alapvetően érdekes is lehetett volna - főleg az erdőszéli kisvárosi környezetben surrogó alacsonypadlósokkal - de sikerült kifognom az év legesősebb napját. Mivel a hat kilométeres viszonylaton összesen két kocsi ingázott, a fotózásról hamar lemondtam, és inkább visszamentem Berlinbe, az S-Bahnból nézni a monszunt.
És sajnos volt még valami, amit a rossz idő miatt nem tudtam kipróbálni: a felsővezetékes komp, melyhez hasonló talán már nem is működik másutt Európában (nem dróton vontatott - olyan sok van). Ez a szokatlan közlekedési eszköz a villamos végállomásától alig száz méterre indul - már amikor indul. A jobb oldali képen a szögletes világos paca a komp - a felsővezetéket talán mindenki megtalálja magától :)
Következő oldal: az U5-ös metróvonal, és némi tovább vegyesfelvágott