bevezető
A-Z lista
viszonylatok
forrásmunkák

a készítőről
levél írása

blog

A most bemutatásra kerülő villamosvonalak történetének és útvonalának leírása nem egyszerű feladat. Nem azért, mert nem maradtak  térképek utánuk, hanem azért, mert ezek egy olyan hálózatot alkottak, mely folyamatosan változott: néha megszűnt egy szakasz, néha kibővült, néha meghosszabbították egy saroknyit, néha másik vágányt építettek melléjük, máskor pedig összekötötték őket egy másik szakasszal. Nem egy utca lesz, melynek neve többször is fel fog bukkanni, és ez meg fog fényképekkel is történni - lehet, hogy ettől kicsit kuszának fognak tűnni az oldalak!

Az egyes szakaszokat megpróbálom építésük alapján időrendi sorrendbe tenni, mert azt hiszem ez a legcélravezetőbb, de rögtön hozzá is teszem, hogy ha valaki belezavarodik, az nem feltétlenül az ő hibája - ennek a hálózatnak a fejlődése tényleg nehezen átlátható!

A baloldali térképen megpróbáltam bejelölni minden utcát, ahol valaha villamos járt (az összekötő szakaszokat is belevettem, az iparvágányokat viszont nem), valamint tájékozódási pontnak néhány teret és utcát. Azt, hogy hol jár ma is közúti vasút, direkt nem rajzoltam be, ez ugyanis semmit nem minősítene. Demagóg dolog lenne azt mondani, hogy "régen több villamos volt, és jobb volt", nem is akarok ilyesmit sugallni! Persze való igaz, alaposan megritkultak a vágányok - szinte csak a körutakon maradtak meg a sárga döcögények - de ennek általában oka volt: ellehetetlenedett az útvonal, jobb (esetleg troli vagy metró) épült helyette, esetleg csökkent az igény rá. Kivéve, amikor egyik sem...

Vágjunk hát bele Budapest újrafelfedezésébe!

Városliget-Dunapart viszonylatok: a Podmanicky utcai vonal
Városliget-Dunapart viszonylatok: a Király utcai vonal
A Dózsa György út és a Nagykörút között viszonylatok: a Keleti pályaudvar-Városliget vonal
A Dózsa György út és a Nagykörút között viszonylatok: a Keleti pályaudvar-Nyugati pályaudvar vonal
A Dunaparti villamosvonal
A Szabadság téri hurok és a BLVT belső-lipótvárosi vonala
A "régi" 2-es villamos
 

Városliget-Dunapart viszonylatok: a Podmaniczky utcai vonal

Előtörténet

A budapesti villamosvasutak első éveire az erős verseny volt jellemző. A BVV-nek, mely igazából a Siemens&Halske cég (a villamos kitalálói) "beetető" (ez most abszolút nem pejoratívan értendő) vállalkozása volt, igényfelmérési és népszerűsítési célzattal, több dologgal is meg kellett küzdenie. Az egyik a BKVT jól bejáratott lóvasúti hálózata volt, a másik a társaskocsi, az omnibusz, melynek szintén helye volt Budapest közlekedésében (a félreértések elkerülése végett: az omnibusz is lóvontatású volt, de nem volt vaspályához kötve). A fejezet témáját képző városligeti célpontot például már a XIX. század közepe óta meg lehetett közelíteni társaskocsival (a Király utcán, és később az Andrássy úton át is), és 1868 után lóvasúton is (a Rákóczi útról). A harmadik "ellenfél" a lakosság félelme, bizalmatlansága az elektromosság által vontatott szerkezettől. Ez utóbbi szerencsére a Nyugati pályaudvar-Király utca közötti próbavasúttal megszűnni látszott, és mi tagadás, az 1880-as évek végére a polgárságnak a lassú, megbízhatatlan omnibuszokból is kezdett elege lenni. A BVV (a továbbiakban az 1891-es tulajdonosváltás után használt Budapest Villamos Városi Vasút, BVVV elnevezést fogom használni rá) a nagykörúti próbavillamos sikere után rögtön elkezdett terjeszkedni azokon a helyeken, ahol a BKVT lóvasútja még nem rendelkezett útvonalfoglalással. Az első új vonaluk az Egyetem tér-Orczy tér közötti viszonylat volt, ezután rögtön célbavették a város legnagyobb forgalmú részét: a Városligetet. Az ide vezető legcélszerűbb útvonalnak a Podmaniczky utca tűnt, már csak a belső végpontot kellett megtalálni.

Ez utóbbi a Lánchíd lett, ahol társaskocsi- és egyéb átkelési lehetőségek is voltak, valamint esély a továbbvezetésre. Ezen felül csak egyetlen hasonló adottságokkal rendelkező hely lett volna, a Margit híd, de ott a BKVT-nek már működött egy lóvasúti vonala. Az útvonal nem volt egyenes: a Podmaniczky utca a Bajcsy-Zsilinszky útig (akkor még Váci körút) egyértelmű volt, innentől viszont már szűk utcákban kellett eljutniuk a Dunapartig - olyannyira szűkeken, hogy nem is tudták mind a két irányt ugyanott vezetni! Ráadásul a későbbi Szabadság tér és környékének területét akkor még egyetlen áthatolhatatlan tömb, az Új Épület kaszárnya foglalta el, melyet meg kellett kerülni. A vonalvezetés így nézett ki: Báthori utca - Nádor utca - Steindl Imre (akkor még Árpád) utca - Széchenyi rakpart. Visszafelé még kacifántosabb volt: Széchenyi rakpart - Széchenyi utca - Nádor utca - Báthori utca - Hold utca - Kálmán utca, majd Podmaniczky utca - Dózsa György (akkor Aréna) út. Bevallom, leírás alapján nem is tudtam elsőre befogadni ezt az útvonalat, amikor először olvastam róla, ezért érdemes megnézni a jobboldali térképvázlatot!

A vonal az Akadémia mellett kapott egy fejvégállomást a Dunaparton. Az ezt ábrázoló fényképen az is jól kivehető, hogy a villamosnak nem volt áramszedője a tetején - a városi előljáróság ekkor (és még egy jó ideig utána is) ragaszkodott ahhoz, hogy csak "a városképet el nem csúfító" alsóvezetékes rendszert lehet kiépíteni. Az első kocsi 1889. szeptember 10-én indult el útjára a Dózsa György út-Andrássy út torkolatában levő végállomáshoz. Ekkor még nem voltak számozva a járatok, színes tárcsákat használtak megkülönböztetésül. A számok bevezetése után legklasszikusabb viszonylat, mely itt közlekedett, a 8-as volt. Ennek a végállomása az idők folyamán a hálózat kiépülésével együtt változott: volt a Kossuth téren, az Eskü téren, de még a Kálvin téren is! Ezen felül más járatok is használták a bemutatásra kerülő útvonal bizonyos szakaszait, mint például a 10-es vagy a 12-es.
 

A vonal bejárása

A belső végállomás helyén ma is járnak villamosok (2, 2A), bár az megfigyelhető az iménti képen, hogy a rakpart eléggé átalakult azóta. Látni fogjuk, hogy a villamosok útvonalát az idők során megváltoztatták, tehát ezután még nem a mostani állapot következett (de erről később még lesz szó)!

A vonal látható nyomai későbbről származnak, mint az a korszak, amiről az imént beszéltünk: mivel akkor még alsóvezetékes kiépítésű volt, nem várhatjuk, hogy felsővezetéktartó kampókat találunk a századfordulóról; amiket láthatunk, későbbiek, első világháború utániak. A fenti képen egy Széchenyi utcában rozsdálló kampó.

Ugyanez igaz a Steindl Imre...

... és a Nádor utcára is.

A Báthori utca volt az, amelyikben a legtovább megmaradtak a vágányok, még jóval a villamosvonal megszűntetése után is, ennek megfelelően nem kevés kampót találhatunk itt, egy részüknek még a számozása is látszik. A fenti középső kép egyébként azt mutatja be, hogy miért vagyok gondban az utca nevének írásával: manapság általában "Báthory"-ként szerepel a térképeken, miközben az utcatábla "Báthori"-t ír, de láttam már olyat is, hogy valahol "Bátori"-t írtak. Mindennek tetejébe a Hold utca sarkán a következőt olvashatjuk: felül ott van az utcanévtábla "Báthori", alatta pedig az emléktábla, "Báthory" felirattal. Persze Báthory István tényleg ipszilonnal írta a nevét, ehhez képest érdekes, hogy a táblákat miért így gyártották le...

De vissza az utcához: 1952-ben szűnt meg a villamosforgalom itt, de a sín megmaradt: egyrészt a metróépítésnél használták iparvágányként (földelhordásra), másrészt bizonyos vágányzarak idején a 2-es villamos kocsiszíni menetei haladtak itt a Kossuth tér felé. A hetvenes évek elején még a Nyugati pályaudvar felé is megvolt a vágánykapcsolat, később már csak a Deák tér felé kanyarodott a vágány. 1980-ban eltűnt a környékről az összes sín, és mégis: még 2002-ben is ott lógnak az utca fölött a felsővezeték kereszttartó sodronyai! Szintén gyanús a kis utcából a Bajcsy Zsilinszky útra kanyarodó felrepedt aszfaltcsík. Csak nem az egykori ív nyomát látjuk? Az irány, a szélesség stimmel!

Egy érdekes kép: egy, a második világháború gumiabroncs-hiányos éveiben használt sínautóbusz kanyarodik be a Hold utcából a Báthoriba, akkor már ugyanis a Kálmán Imre utca-Hold utca-Báthori utca volt a 10-es villamos (amely vonalán ez a busz is járt) visszaforduló útvonala. Ennek a huroknak a vágányrajzolata a jobboldali térképen látható.

De most kicsit ugorjunk vissza az időben akkorra, amikor visszafelé még a Hold és a Kálmán Imre (akkor még csak Kálmán) utcán át érte el a Podmaniczky utcát a villamos. A fenti kép kicsivel később készült, mivel itt már a Szabadság tér felől is jönnek vágányok (ezen állnak a jobboldalt látható villamoskocsik, illetve ez kanyarodik "felőlünk" balra is), de sejthetők a Duna felől (balról) érkező vágányok is a háttérben. Mint később még látni fogjuk, itt egy időben minden utcában voltak sínek, a kép ebből ad egy kis ízelítőt!

A Kálmán Imre utcában ma troli jár, azaz felsővezeték továbbra is van az utcában, persze ettől a figyelmes szemlélődő még felfedezhet néhány használaton kívüli kampót!

Elérkeztünk a Bajcsy Zsilinszky út és a Podmaniczky utca sarkára, ahol a BVVV különböző forgalmi irányú vágányai egyrészt csatlakoztak egymáshoz, másrészt rögtön keresztezték a BKVT Kálvin tér-Újpest lóvasútjának, később villamosának útját. A dolgok később még bonyolutabbá váltak, amikor az előbbi cég a Nagymező utcában is kiépített egy vonalat...

Folytatás: a Bajcsy Zsilinszky úttól a Hősök teréig