életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók
vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon
közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb
Bár néha úgy érzem, hogy ha kicsit nem figyelek oda, máris úton vagyok Bécs felé, most mégis meglepetten vettem észre, hogy már jó fél éve nem szerepeltek bécsi képek az oldalon. A jelek szerint fotózgattam ugyan odakint, csak nem pakoltam fel őket a webre. Na, majd most!
Bár vagy három éve kondicionálom magam arra, hogy elmenjek a bécsi villamoshálózat pár olyat zugába, ahol még sose jártam, a vége mindig az szokott lenni, hogy elakadok a kedvenc helyeimen. Holott már csak alig pár megállónyi részén nem jártam a hálózatnak; a 67-es az egyik olyan, ami mindig kimaradt (legalábbis az önálló szakaszai). Egészen eddig az őszig. És talán jó is, hogy eddig az évszakig vártam vele, mert az amúgy kicsit jellegtelen (viszont hosszú) vonal egyik része, egy erdőszerűség ilyenkor néz ki a legjobban. Az "erdő" érdekessége, hogy nem igazi erdő: egyik oldalán egy lakótelep, a másikon pedig egy vasútvonal van, bizonyos szögből mégis úgy néz ki, hogy a természetben vagyunk.
A 67-es amúgy egy érdekes vonal: mindkét végállomása a külvárosban van (amellett a vasútvonal mellett, amelyiken a Budapestről jövő vonatok is elhaladnak a Westbahnhof felé), a vonal közepe meg kicsit (jócskán) beljebb, Favoriten városrészben. A viszonylat tehát gyakorlatilag egy fejreállított U alakú utat jár be, közben némi lejtőket is leküzdve.
Az itt látott ULF-ok közt felbukkant az első példány, a 601-es pályaszámú is. Ő arról nevezetes, hogy eredetileg a prototípus volt, majd 2002-ben gyakorlatilag újjáépítették, hogy ne különbözzön annyira a sorozatpéldányoktól. A vonalat most szerelik fel számítógépes utastájékoztatással, ami azt jelenti, hogy a táblák kint vannak, csak nem működnek.
Amit nagyon szomorúnak találtam: a bécsi villamosok karbantartása kezdi elérni a magyar "színvonalat". A járgányok zörögnek-csörömpölnek, sokuk tele van horpadásokkal, vagy lepattogzott fényezéssel, ráadásul olyan koszosak, hogy az ember nem szívesen ül le. az ülésekre. A padlóra kiöntött, majd odaszáradt folyadékokról és a graffitiről nem is beszélve.
Baloldalt: egy "hosszú ULF" (B sorozat) belseje. Jobboldalt: ezen a c5 pótkocsiban talált matricán - ha jól értelmezem a jogi szöveget - az olvasható, hogy a kocsi egy Kajmán-szigeteki pénzügyi társaság tulajdona. Azaz a bécsi közlekedési vállalat eladta a kocsijait, és visszalízingeli, nyilván valamilyen adóügyi előny miatt. Egy időben sok nyugati közlekedési vállalat csinált ilyet, ma azt hiszem vagy nem szabad, vagy már nem éri meg nekik...
Balra: a 67-esen valamiért mintha még a Bécsben szokásosnál is gyakrabban lennének szükség esetén használható visszafordítóhelyek (hurokvágányok). Jobbra: a Südtiroler Platz alatt levő villamos- és vasúti megállóhely plusz metrólejáró komplexum az első "Ustraba" (kéreg alatti villamos) volt Bécsben. 1959-ben építették, és a későbbi szakaszokkal ellentétben kellemesen tágas, nem olyan nyomasztó.
Ha az ember a szűk aluljáró-alattjáró folyosókon átverekszi magát, akkor a villamossal párhuzamosan egy vasúti megállóhelyet is találhat, ahol (főleg) az S-Bahn szerelvényei állnak meg (ezt a városon áthaladó S-Bahn tengelyt hívják németesen rövid szóval Schnellbahnstammstrecke-nek). Ezeken a képeken egy ilyen viszonylaton közlekedő 4020-as motorvonatot láthatunk kívülről és belülről. Jó tágas jószág, milyen klassz lenne, ha a budapesti HÉV is ilyen lenne, nem?
A kéregvasút tetejét éppen most kezdték elbontani, a leendő központi pályaudvarral kapcsolatos építkezések keretében. Legalábbis azt hiszem. Jobboldalt ugyanitt egy Taurus (a MÁV 1047-esének osztrák tesója) által vontatott, emeletes kocsikból álló vonatot láthatunk.
Ezeket a kocsikat Wiesel-nek, azaz Menyétnek nevezik, bár azt hiszem ez eredetileg Bécs és az Osztrák Szövetségi Vasutak közös projektjének neve volt, aminek a kocsi csak egy eleme volt. Az emeletes jószágok értelemszerűen elég kényelmesek, bár ahogy az a jobboldali képen talán kivehető, a vécé itt se mindig működik :)
Az O (nem nulla, hanem "ó") viszonylat külső végállomásán eddig csak busszal jártam, hát most tujával is kinéztem. Elég uncsi, de a Rudolfhügelgasse-i végállomás láttán azért el kell gondolkodnunk, hogy vajon nálunk naponta hányszor parkolnák be a síneket az autók.
És egy gyors ugrással a város másik végében termünk: a 31-es külső végállomását a közelmúltban építették át, az új vágányok mellett még látszanak a régiek. A vasútmániásoknak talán érdekes lehet, hogy a végállomás egy megszüntetett vasútállomás területén van: az állomásépület ma is megvan, a vasútra pedig egy jelző, és némi sín emlékeztet, amin gyanúm szerint valami régi mozdony szokott - vagy fog - állni.
Az oldalt egy üldözéses jelenettel fejezném be: c4-es pótkocsi üldözi az őt vontató E1-es motorkocsit :)
Nno, most már asszem csak a 71-es villamos utolsó három megállója hiányzik ahhoz, hogy elmondhassam, az 1999 óta eltelt idők összes bécsi villamosvonalát beutaztam (plusz jónéhány üzemi vágányt is). Talán legközelebb sikerül azt is kipipálni...
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
