Mivel alaposan elhúztuk az időt Woltersdorfban, Postdamra csak pár óránk maradt. Pedig ide direkt azért jöttünk, hogy minél több KT4-es Tátrát fotózzunk, hátha később a lefotózott példányokat viszontlátjuk Szegeden!
Ugyebár Potsdam volt az egyik olyan város, ahol a Combinok idő előtti fáradásos repedései botrányhoz vezettek (mivel ők voltak a típus első vásárlói, azaz itt futottak a legrégibb kocsik). Mi több, hetekig-hónapokig nem is jártak az alacsonypadlósok, helyette múzeumi kocsikat adtak ki a csúcsforgalomba!
Nos, mi is főleg csak KT4-eseket láttunk...
... és ezt az egy szál Combinót. Bár czzf50, aki közismerten nagy Tatra-rajongó, nem helyeselte, mi azért felszálltunk rá. Ha megnézzük a kocsit, látható, hogy a homlokfal formája más, mint a korábban látott változatoké, melyek később épültek.
A belső térben látható nyomai voltak annak, hogy ezt a kocsit a közelmúltban szétszedték, és alaposan átvizsgálták.
Mi több, a vezetőfülke hátoldalán a mérések pontos helyéről és eredményéről is képet kaphatott az érdeklődő, illetve itt volt olvasható a Siemens illetékeseinek levele, melyben garantálták, hogy ez a kocsi alkalmas az újboli közlekedtetésre. Mindez az utazóközönség megnyugtatására szolgált.
További csatolt Tátrák. Ők két csoportra oszthatók: vannak a "vezetett", és vannak a "csatolt" járművek, ezek pályaszámilag is azonosíthatók (100-es és 200-as sorozat). Persze a "csatolt" járműveknek is van vezetőfülkéje, és képesek önmagukban közlekedni, ezért lehetséges, hogy Szeged vegyesen vásárolt a két fajtából.
KT4-szerelvény a kanyarban...
... és a modernizált állomásépület előtt.
Innen nem mentünk tovább, mert el akartuk érni a vonatunkat.
Ezután hosszú vonatozás következett, előbb vissza Magdeburg felé, majd áthaladva a volt "nyugati" területekre. Az általunk használt vonatok nagy része emeletes kocsikkal közlekedett, melyeket nagyon praktikusnak és kényelmesnek találtam, már amennyiben épp volt ülőhelyünk :) Az utazás talán legkellemetlenebb része az volt, amikor Dortmundig egy olyan szerelvénnyel kellett jönnünk másfél órán át, melyen nem működtek a vécék és az utastájékoztatás - ezt csak azért írom le, nehogy valaki azt gondolja, ilyen csak a MÁV-nál fordulhat elő!
Bár nekem nem sok kedvem volt hozzá, este még elmentünk egy kicsit sétálni a tipikus iparváros belvárosába. És ha már egyszer nálam volt a fényképezőgép, csináltam egy ilyen esti fotót is - végülis nemsokára valószínűleg meg fog szűnni ez a felszíni villamosvonal, a helyét pedig átveszi az U-Bahn.
Rengeteg nyoma volt annak, hogy a Stadtbahn-jellegű U-Bahn csak a közelmúltban kezdte el átvenni a belvárosi villamosvonalak szerepét: sok száz méternyi "elvesztett" vágányt láttunk a sétálóutcák környékén!
Bevallom, sokkal nagyobb villamosforgalmat láttunk, mint amire számítottam. Lehet, hogy tényleg indokolt a "Stadtbahn-osítás"?
Rheinoldikirche. Itt keresztezi egymást a két fő közlekedési tengely: a felszíni villamos, és az U-Bahn. Ami érdekes: a villamossal párhuzamos, leendő vonalnak már készen van az állomása a föld alatt, mi több, azon keresztül vezet az út a felszínre. Érdekes volt egy ilyen, még sosem használt, "szellem" metróállomást látni!
Még egy kép egy N8C-ről, melynek nevében a C a "chopper"-t, azaz az egyenáramú szaggatót jelenti.
A dortmundi Stadt/U-Bahn természetesen
- mint szinte mindenki más is a környéken - B-kocsikat
használ. A különlegesség az, hogy míg ez a típus alapvetően hattengelyes,
a helyi közlekedési vállalatnak van belőle nyolctengelyes, azaz háromrészes
változata (B80C/8) is!
Utunk innen Düsseldorf felé vezetett, útba ejtve Krefeldet, annak is Uerdingen nevű külvárosát. Hogy miért? Nos, a DÜWAG villamosgyártása itt működött, így hát ez számomra egyfajta kultikus hely. A helyiek persze egészen mást gondolhatnak a kis vasúti megállóhelyről: ők nyilvános vécének használják az aluljáróját. Erősebb vizeletszag volt itt, mint a Fővám téri aluljáróban, ami sajnos nem kis szó!
A város méteres nyomtávú hálózattal rendelkezik, melynek Uerdingenbe járó ága egy álmos kis vidéki üzemet sejtetett. Hogy mekkorát tévedtünk!
A '80/81-ben gyártott M8C belseje. Vele indultunk el a belváros felé. Közben azt vettük észre, hogy itt-ott becsatlakozik egy-egy villamosvonal...
... aztán a város főutcáján megdöbbentünk. Azt tudtuk, hogy a düsseldorfi Stadtbahn (amit a változatosság kedvéért itt is U-Bahnnak, azaz metrónak neveznek) átjár ide, de azt nem tudtuk, hogy milyen elegánsan: az utca végében a két méteres nyomtávú villamosvágány közé egyszercsak bekanyarodik a Stadtbahn 1435 mm nyomtávú vonalának végállomása.
Egy szakaszon a két nyomtáv együtt is halad. Itt éppen egy klasszikus, "gömbölyű" DÜWAG nyolctengelyest látunk, méteres nyomtávval.
Hogy városrendezésileg is érdekes legyen, a két irány négysínes vágányai egy park két oldalán futnak, ezáltal ez a főutca főtérré válik, és ráadásul nagyon kellemessé!
A helyi villamos, és a düsseldorfi Stadtbahn útjai a főpályaudvar előtt válnak el: ahogy az a képen látható, a villamos mindkét irányba kanyarodik, a Stadtbahn csak nekünk jobbfelé. A B-kocsi homlokfalának bal felső sarkában a kis tábla azt mutatja, hogy a szerelvényen étkező-szakasz üzemel.
Nekem persze borzasztóan tetszettek ezek a böszme nagy gömbölyű DÜWAG-ok. A változatosság kedvéért eredetileg ezek közt is volt olyan, amelyik hattengelyesként kezdte az életét, és utólag kapott egy középrészt :-)
A kocsi belseje. Meglepően tágas és nagy, nem?
A műszerfal (80-ig skálázott kilométerórával)...
... és a KIEPE gyártmányú kontroller karja.
Az előbbi képeken látott 041-es villamosvonal a már látott, Düsseldorfba vezető Stadtbahn-vonal egyik megállójánál fekszik. Itt át is szálltunk rá: minek menjünk vonattal, ha a tarifazónában érvényes a jegyünk erre is? Ráadásul étkező is volt az egyik hattengelyesben, így jófajta kis almalevet szürcsölgetve futottunk be Düsseldorfba.
Következő oldal: Düsseldorf, a DÜWAG-hű világváros
Vissza a nyitóoldalra
HamPage
Vendégkönyv