Városi és nemvárosi közlekedés
Ismét Budán: az 1-es délen is átment a Dunán!
Második rész
A Hengermalom utat gyakorlatilag faltól-falig felújították, előbb az egyik oldalt, majd a másikat.
A sínek alapját értelemszerűen egyszerre alakították ki...
... de a beton hosszgerendákat, amikbe a sínek kerültek, már aszimmetrikusan.
Pár száz méteres szelvények épültek, és az egyik ilyen, a másik olyan fázisban volt.
A sárga föld helyén aztán szép zöld fű lett a sínek körül. Bárki bármit mond, szerintem szebb lett ez az útvonal!
Egyik irányban még csak zsaluzzák az említett vasbeton gerendákat, a másikban már nem csak készen van, de már a síneket is behelyezték. A korábbi budapesti pályaépítésektől eltérő módszer jobb rezgéscsillapítást, halkabb futást ígér.
A Hengermalom - Szerémi kanyar
Balra: érdekes volt a vonal egyik kilencven fokos kanyarját "kibontva" látni, hiszen később az egész terület le lett burkolva. Mintha nem is ugyanott készült volna a két kép :)
A kanyar egyébként az első hetekben negatív szalagcímeket hozott, a villamosok ugyanis nagyon hangosan csikorogtak benne. Pedig felszerelték olyan szerkezettel, ami a villamos kerekeinek nyomkarimájára kenőanyagot juttatva csillapítani hivatott a súrlódást (hű, ezt de bonyolultan sikerült megfogalmazni): jobbra az észak felé menő irány ilyen berendezésének doboza...
... a napelemtábla alatt pedig ott a másik irányé. Nem tudtam eldönteni, mikor kapcsolhatták be, de nagyon úgy tűnt, hogy az utasok nélkül próbaidőszakban a tanulókocsik még kenés nélkül járták az ívet; utána pedig Szakadáskapcsoló kolléga fotózta, hogy már működik - de vajon tényleg így kellett volna ennek kinéznie?
A kanyar már kész vágányzattal, de még felsővezeték nélkül, és a Szerémi út/Hengermalom út megálló, szintén (de egyes kereszthuzalok már fent vannak).
A középső zöld sáv megszűnéséből, és oldalt felbukkanásából azt gondoltam, hogy itt talán kimegy majd oldalra a villamos, de végül (szerencsére) nem ez lett, hanem kiszélesítették az utat, létrehozva a Szerémin odáig meglevő sávok + villamos + sávok keresztmetszetet.
A balra nem látható lakóházakat védő zajvédő falat is megbontották, nyitva rajta egy lyukat a ki- és behajtáshoz - meg a zaj áthallatszódásához.
A Hauszmann Alajos és a Prielle Kornélia utca közt az egykori zöld csík helyén a két vágány közt egy hosszabb járdasziget is létesült. A fű helyén előbb gödör lett, aztán megépítették a beton pályatestet...
... aztán rögzítették benne a sínszálakat, majd körbeépítették, és befüvesítették.
Baloldalt már látszik a felsővezeték, de még csak ideiglenesen (kifeszítés előtt), kampókkal és gurigákkal rögzítve. Jobbra a végleges megoldás, próbavillamossal.
Az építési területen áthaladó autósokkal és gyalogosokkal se sokat foglalkoztak: kitettek pár táblát, miszerint ez itt építési terület, vélhetően azzal a céllal, hogy akinek ezután baja történik, az magára vessen. Az más kérdés, hogy másfele nem lehetett menni, meg a közlekedési lámpa is működött. Igaz, meg is büntethettek volna minden egyes autóst, hogy nincs rajtuk láthatósági mellény és védősisak...
Pályaépítés a Lágymányosi hídra felvivő szakaszon.
Az előbbi képeken hiányzó vágányrész is elkészült, az átjáróban leburkolták, másutt a sínek közét füvesítették, és már jöhettek is a "kétéltű" (sínen is közlekedni tudó) felsővezetékesek!
Az egyik legérdekesebb rész a Duna-híd volt. Itt középen kezdettől fogva ki volt hagyva hely a síneknek, és az ott levő vaskupakok azt a látszatot keltették, mintha azokra bármikor rá is lehetne szerelni a síneket. A valóságban viszont azok az alattuk levő rögzítővasakat védték, lásd jobbra.
Ezeket a vaspöcköket szépen körbevasalták (balra), felzsaluzták, és betonkockákká változtatták (jobbra).
Végül ezekre a betonbakokra került egy hosszanti acélvályú, amibe rugalmasan rögzítették a síneket. Ez egyfajta "híd a hídon" hatást eredményezett - a kialakítás okairól az építők itt írnak.
Fontos változás következett be a híd világításában is. Eredetileg a pilonok közepéhez rakott reflektorok felfelé világítottak, a pilonok tetején levő tükrökre. Az onnan visszaverődő fény elvileg egyenletesen, vakításmentesen oszlott volna szét az úttesten, a valóságban azonban csak gond volt ezzel - kezdve onnantól, hogy a tükröket állandóan takaríttatni kellett ipari alpinistákkal. Amikor aztán a foncsor is lepergett, eljutottunk oda, hogy majdnem töksötét volt esténként a hídon - állítólag az előírt fénynek csak 10%-a érte el rendeltetési helyét. Szerencsére nem azt találták ki, hogy a be nem vált megoldást újraépítik, hanem LED-ekre cserélték a tükröket. Balra az átépítés alatti ideiglenes "hangulatfényeket" látjuk, jobbra a pár nappal később végre bekapcsolt új lámpákat. Szerintem nem csak jól világít, de jól is néz ki - az egykor felfelé néző lámpák helyét is megvilágítják jelzésszerűen, aminek élőben kicsit fáklya/örökmécses hatása van.
A közvágóhídi végállomás is kapott egy olyan tetőt, mint a Flórián tér - nekem tetszik, de én még egy monorail-makettet is rátettem volna a tetejére, hogy a Bécsből érkező vonatok utasai a Dunán átérve azt lássák, hogy nálunk olyan is van :) Szerintem egyébként ezeknek a tetőknek sokkal több értelmük van, mint a csupaüveg egérlyukaknak, és a városnak ezen a részén semmit sem rontanak a városképen, úgyhogy nem igazán értem a velük szembeni ellenszenvet.
2015 elejére a híd is megkapta a felsővezetéket, a pilonokhoz igazodó dizájnú tartókkal, de a vezeték még nem volt "élesen" csatlakoztatva.
Balra: a Buda felé menő vágányra rakták le a végállomási tartózkodót és a toitoit, emiatt ezt az oldalt nem is használták. Jobbra: az aluljáróba vezető rámpa fala fehérre lett festve, ami nem tudom, meddig fog tartani. Összességében sokkal komfortosabb megálló lett, mint a régi végállomás valaha is volt.
Folytatás: az első próbamenetek