Repülőtéri életképek 1999 és 2001 közöttről
A repülőtér sok ember számára valamiféle elvont, zárt hely, ahol szigorú tekintetű emberek művelnek rejtélyes dolgokat. Ez néha igaz is, máshol-máskor nem annyira. Ezen az oldalon repülőterek mindennapjaiból kiragadott képeket szeretnék bemutatni, hiszen ilyenkor más zajlik, mint a repülőnapokon, amik mégiscsak különleges események, melyekre ünneplőbe öltözik minden.
Biztos sokan elgondolkoztak már, hogyan kerül a város fölött transzparenst vontató gépek mögé az a hatalmas vászon, hiszen azt a fűben vonszolva elég érdekes lenne a felszállás. Nos: a transzparenst vontató kötél a felszállás után kerül a gép farkán levő horogra. Először a repülőgép (a képen egy Cmelak) felszáll, közben a földön két, szélzsákocskával, zászlóval megjelölt pózna közé kifeszítenek egy kötelet, ebbe akad bele az alacsonyan és lassan áthúzó repülőgép vontatóhorga. Mindehhez persze kell némi érzék és gyakorlat ehhez - tipikusan mezőgazdasági pilóták számára ismerős feladat, nem is mindig sikerül elsőre. A képen (ami egy második próbálkozást ábrázol) sajnos nem látszanak a földbe leszúrt póznák (a zászlócskákat azért lehet sejteni), de a transzparens fehérje azért kivilágít a fű zöldjéből.
Ezen a képen a kötél beakadt, és a sárga cseh madár már meg is kezdte az emelkedést. Leszállni életveszélyes lenne így, ezért az újabb alacsony áthúzással jár: a pilóta kioldja a vontatóhorgot, a transzparens pedig leesik a fűre.
Biztos vagyok benne, hogy nem sikerült elég szabatosan körbeírni a mutatványt, ezért ha valaki pontosítani, kiegészíteni akarja, szépen megköszönöm!
A Cmelakok persze nem csak transzparenseket vontatnak, hanem vitorlázógépeket is. Persze nem a legközelebbi szervízig, hanem a megfelelő magasságig. Itt a HA-MFO készül felrángatni valami kellemesebb fűrészt.
A másik módszer a vitorlázók magasba juttatására a csörlés: ilyenkor egy ügyes kis szerkezet rántja fel pár száz méter magasba a motor nélküli jószágot egy kötél segítségével (ez persze kisebb magasságot jelent, mint a motorossal való felvontatás). A fentebbi képen egyébként egy R26 "Góbé" és egy Trabant 601 gyorsulási versenye látható, amit az előbbi nyert meg :-)
A hangárok belseje mindig érdekes dolgokat rejt, de nemcsak az egyben ott álló, működőképes gépeket, hanem az éppen szerelés alatt levőket is, mint amilyen például ez a Kamov Ka-26, amiről hiányoznak a rotorlapátok és a motorburkolat (valamint az utasfülke/permetezőszerkezet is, de attól még tudna repülni). Gyerekkoromban sokáig azt hittem, hogy a két bazi nagy izé a fülke oldalán egy-egy sugárhajtómű, úgyhogy meglepett, amikor kiderült, hogy csillagmotorok vannak bennük.
Itt egy csomó másik Kamov várja a feltámadást (?).
Ez a Kamov már egész közel van az elkészüléshez, már az újrafestésen is túl van.
Ez a kis heli - talán egy Robinson R44-es - virgoncan repkedett a fejünk fölött - nem tudom, szívesen beszállnék-e.
Megjegyzés: ha tényleg R44-esről volt szó, akkor ezen már túl vagyok, repültem vele, túléltem :)
Egy szétkapott PZL Wilga, amin alaposan tanulmányozható a csillagmotor szerkezete.
Ez a szegény Cessna 150-es sorsának jobbra fordulását várja Fahegyen. Szomorú látvány egy ilyen gép, pedig nincs messze attól, hogy újra repülhessen.
Ez a Cessna F177 (HA-JUV) orrfutó hiján egy konyhai ülőalkalmatosságon, köznapi nevén hokedlin pihenteti az orrát. Ez a kép nyugodtan elférne Fábry Sándor "Design Center"-jében is, nem? :-)
Ezen a képen az látható, hogy mennyivel macerásabb egy kis Cessnát megtankolni, mint egy autót. Először is, egy autónak csak egy töltőnyílása van, nem kettő. Másrészt, az nem a gép tetején található. Mindezt annak köszönhető, hogy ennek a gépnek az üzemanyagáramlása alapvetően gravitációs meghajtású (ejtőtank). Nem is érdemes huzamosabb ideig fejjel lefelé repülni vele :-)
És egy fontos részlet: tankoláskor a gépnek le kell lennie földelve, ezt a kipufogóra csatolt elektródával oldják meg.
A farkashegyi repülős hétvégék gyakran úgy kezdődnek, hogy az ébredező mező fölött áthúz egy-egy Budaörsről felszálló repülőgép, beköszönni a kollégáknak. Itt éppen egy Tréner teszi tiszteletét.
És egy másik nap vége ugyanott: egy másik Tréner, a HA-TRM aludni megy.
Hm. Hát az bizony nem repülőgép, hanem egy kombi "kockalada", viszont a rendszámtáblája miatt illik ide :-) Egyébként ő munkagép Budaörsön.
Ez szintén nem repülőgép, bár elvileg repülésre szánták: egy kétlépcsős föld-levegő rakéta a régi és az új hangárok közt félúton. Természetesen nem működőképes, viszont jól néz ki.
Sajnos néha ilyet is látni: ez a gép két éve kényszerleszállt egy gyümölcsösben. Az oktató és növendék épségben megúszták, a gép darabjai azóta is több helyen díszelegnek.
Ez a Góbé is oktatórepülés közben esett le: kötélszakadási gyakorlat közben bedugózott (?). A bennülők súlyos sérüléseket szenvedtek, de túlélték!
Ezen a jópár héttel későbbi képen a fentebb még összetörten látható Góbé már ép és egészséges!
Egy Ancsa-sorfal. Ezek a kedves gépek nem hogy fogynának az utóbbi időben, hanem szinte reneszánszukat élik: újrafestik őket, látványosabbnál látványosabb színekre!
Frissítés: azóta ez a tendencia sajnos megváltozott.
Némi művészkedés: nézzünk át egy L410-esen, mintha ott se lenne :)
Búcsúzzunk el Budaörstől ezzel az alkonyati látképpel!
És végül: a Szent Gellért téri repülőtér emléktáblája. Az 1920-as években (a Petőfi híd megépítése előtt) a Dunának ezen a szakaszán szálltak föl- és le az Aeroexpressz hidroplánjai. Ilyen jó tömegközlekedési kapcsolatú repterünk azóta se volt :)