Lúdvadászat a nyugati végeken

Nem minden vonatfotós túra jár teljes sikerrel, van olyan is, hogy az "elsődleges célt" még elkapod úgy-ahogy, de utána a maradék idővel nem tudsz mit kezdeni (mert hazamenni még korán lenne, de a közelben meg nincs semmi). Valami ilyesmi volt ez a 2016 decemberi kiruccanás, amikor a 10-es vonalon akartunk elkapni egy néhány hónapig Ludmillával közlekedő személyvonatot Ícével. Bár nagyon szép napkelténk volt (a körülményekhez képest), aztán beborult az ég, amikor pedig más vonalak felé indultunk, még rosszabbra fordult a helyzet. Végül jobb híján a nagycenki kisvasúti skanzenben kötöttünk ki.

Azért alapvetően jó túra volt így is, csak az a gáz, hogy az egyik legmaradandóbb emlékem róla az, hogy milyen jó volt egy forró csoki társaságában átmelegedni egy útbaeső gyorsétteremben :)

Napkelte a 10-es vonalon

Na jó, ez így nem igaz, mert az első számú emlékem az, hogy Mezőlakon a Ludmillára várakozás közben a távolból valami torz dallamcsengőt hallunk újra és újra. Elvileg a Popcornt játszotta, na de hogy..!

Egyébiránt szerencsénk volt, mert a személy előtt a balra látható tolatós tehervonatot is elkaptuk. Jobbra pedig az látszik, hogy milyen lassú voltam: ha lett volna egy kis eszem, előrébb ballagok 200 méterrel, és akkor nem lett volna árnyékban a vonat alja :)

Jó volt újra látni ezt a nagydízelt!

A vonat következő fordulóját egy győri felüljáróról akartuk elcsípni. Ekkor már erősen esőre állt az idő, de úgy tűnt, szerencsénk lesz, mert szivárvány jelent meg a sínek fölött kb. akkor, amikor jönnie kellett volna a Lúdnak. Aztán nem jött, a szivárvány meg elment. A balra belógó Trabant ugyan megpróbált egy kis Deutsche Reichsbahn hangulatot teremteni, de ezek a hóka fények nekem nem jöttek be.

Imádnivaló ez a mozdony, csak az a baj, hogy ilyen kevés kocsival sose kell annyira megerőltetnie magát, hogy szép hangja legyen.

A két Ludmilla-fotózás közt megpróbáltunk valami érdekeset találni a vonalon, de csak ezt a remot Csörgőt láttuk Vaszarnál. Nincs nekem szerencsém ezzel az állomással: anno, amikor terelt tehervonatokra vadásztunk, is csak Csörgő meg Bzmot jött itt!

Nappali sötétség a 16-oson

A Ludmillák hazai megjelenése után annyit jártam Csorna - Szombathely vasútvonal mentén, hogy a végén már minden kanyart ismertem. Ezen túl az is megragadt, hogy Répcelakon egy ilyen alkalmatosság védi a biciklitárolót a gólyák emésztésének végtermékétől, lásd balra. Ha esetleg nem arra szolgálna a szerkezet, akkor elnézést kérek :) Jobbra egy magánvasúti tehervonat... fogalmam sincs már, hogy hol - az bezzeg megmaradt, hogy a jeges szél majd' kifújta a tüdőmet a bordáim közül, miközben itt várakoztunk. Egyébként ide tartva történt meg az a vicces eset, hogy a GPS-re hagyatkozva azt vártuk, hogy véget érjen az M86-os autóút, és onnan a régi országúton haladva rövid úton bekanyarodjunk egy vasútállomásra. Megyünk, megyünk, egyszercsak látom, hogy épp elhagyjuk a keresett állomást, miközben a kétpályás útnak csak nincs vége - valószínűleg pár nappal hamarabb adhatták át a hosszabbítást, és a navi még nem tudta, hogy ott út van, szerinte a semmi közepén haladtunk :) Itt szeretném megjegyezni, hogy pár éve, amikor először jöttem a még nem villamosított 16-os vonalat megnézni, még csak valami csonk volt Győr és Csorna közt, utóbbitól kezdve pedig végig falvakon át kellett kanyarodni, most meg kétszer két sávon lehet lenyomni a táv nagy részét - és a vasút is villamosítva lett. Még hogy nem fejlődik semmi itthon!

Ez pedig... őőő... hát, ezt most nem tudom, melyik megállóhely. Ad absurdum még az is lehet, hogy ekkor már átmentünk valamelyik másik közeli vonalra, egyszerűen semmi emlékem nincs, hogy hogyan kötöttünk ki végül Nagycenken, benéztünk-e előtte a 8-as vagy 15-ös vonalakra. Nem csak azért, mert szenilis vagyok, hanem mert valószínűleg végig a Vonatdroidot nyomkodtam, meg a Facebookot nézegettem, hogy merre menjünk, hol van esetleg valami fotóznivaló.

The same in video.

A nagycenki kisvasúti skanzen

A nagycenki kisvasútról már többször lepattantam, még soha nem utaztam rajta. Most nem is reménykedtem ilyesmiben, de a skanzent megnéztük magunknak.

Az állomáson állt ez a vonat, élén a kecskeméti eredetű Dmot 953-mal. A poggyászmotorkocsi le se tagadhatá, hogy Ganz gyártmány ezzel a tetőhűtővel! A szerelvény végén ez a Bak személykocsi lógott, nála azonban sokkal érdekesebb volt...

... ez a favázas döcögény. A 42-es kocsi 1896-ben a BKVT 138-as pályaszámú zártperonos pótkocsijaként kezdte pályafutását, majd egy évvel később "C" sorozatú motorkocsivá építették át. 1927-ben visszafokozták, innentől az 5437-es számú pótkocsiként volt ismeretes. 1955-ben Békécsabára került Cak 218 jelzéssel, kisvasúti kocsiként, és ebben a funkciójában látható ma Nagycenken is.

A gőzösök közt kezdjük egy klasszikussal, a 490,057-tel, amely a MÁV Gépgyár keskeny nyomtávú, kvázi standard gőzmozdonysorozatába tartozik. Ezt a példányt 1950-ben építették, de Romániában még a nyolcvanas években is gyártottak erre a típusra hasonlító gőzösöket - ezek közül néhány ma is működik itthoni kisvasutakon, például Gyöngyösön és Királyréten. Persze eredeti 490-est is láthatunk elvileg - a Gyermekvasútnak kettő is van belőle, csak egy ideje nem közlekednek.

Balra: a 10-es pályaszámú, "Nádasd" nevű mozdony a Borsodnádasdi Lemezgyár egykori kisvasútján szolgált. 1870-ben gyártották, 1989-ben vonták ki a forgalomból, úgyhogy elég sokáig bírta! A jobbra látható 495,5001-es is Borsodhoz köthető: a MÁV Gépgyár építette 1915-ben, a Diósgyőri Vasgyár számára.

Balra: a "Hany Istók" 1923-ból. Jobbra: a 21-est a méteres nyomtávú rudabányai bányavasút számára gyártotta a Krauss.

Balra a "Kincses" becenevű gép; nem sokat sikerült kiderítenem róla - legközelebb talán nem felejtem el lefényképezni az elé kitett táblát :) Jobbra pedig talán őt láthatjuk.

Az ABax 361-esnek (balra) a "neve" mutatja érdekességét: az utastér egyik fele első osztályú (párnás), nem pedig fapados. A jobbra látható B52021-es Kapuvárról érkezett.

És a végén két érdekesség: balra egy percesi "alagútkocsit" láthatunk, jobbra pedig egy Ap jellegű személykocsit a parkoló szélén. Utóbbi szerintem a magyar vasutak valaha volt legkényelmesebb típusa volt - vagy még mindig az, ha még közlekedik belőle (a MÁV-nál másodosztályúvá fokozták le a sorozatot, de úgy is marha jók).

Remélem, azért így, hatalmas ritkaságok és érdekességek nélkül is elvoltatok ezzel az oldallal :)


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez