életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb

a készítőről
levél írása

Előző oldal

Bent a csarnokban jópár régi kocsit lehetett (csak kívülről) megtekinteni, ez persze csak töredéke volt a múzeumi gyűjteménynek! Az előtérben "természetesen" egy M kocsi, hátul pedig...

... egy G4-es, ami '43 és '48 között készült, a korábbi G típus részeinek felhasználásával. Végignézve több kocsit, jellemző bécsi szokásnak tűnik a kettős feljárók közül az egyiknek a végleges lezárása.

Ez pedig - ha minden igaz - egy K sorozatú kocsi. Arányaiban a "lőrinci iker" jutott róla eszembe, a korszak körülbelül stimmel is: 1912-ben tervezték. Érdekes, hogy a menetirány szerinti első peronon a feljáró szimpla, míg hátul dupla szélességű.

Ez a jópofa kinézetű kocsi 1973 körül jött létre egy korábbi kéttengelyes (L4) acélvázasításával. Számomra érdekes, hogy bár a kasztni a DÜWAG Grossraumwagen korai formáját követi, de azért a jármű megmaradt kéttengelyesnek.

Ez a "kék kocsi" a bádeni HÉV császári kocsija volt. Persze állítólag Ferenc József nem használta túl gyakran...

És a már többször látott M kocsi+pót szerelvény ismét. Jobboldalt egy lóvasúti kocsi is látható, szegény lovak a tűző napon álltak órákon át, úgy locsolták őket, hogy ne hevüljenek fel...

NZA-val csak most fedeztük fel, hogy a legtöbb itteni kéttengelyes kocsi nem olyan beálló tengelyekkel rendelkezik, mint a magyar villamosok, hanem egy Peckham-féle beálló tengely elnevezésű szerkentyűvel. Ez a csapágyfelfüggesztéseket köti össze, és a kerekek ívbeállását segíti elő. Talán ennek köszönhető, hogy ezek a villamosok nem zörögnek-csikorognak úgy ívekben, mint a pesti nosztalgiák?

És íme megint a másik M kocsi, egy k3 típusú pótkocsival, mely futásával (hangok, rázkódás), illetve kettős feljárójával a mi régi UV pótjainkat idézte. A nosztalgiakocsik egyébként mind az egyik oldalon nyitott ajtóval mentek, ez kellemes "tujázós" hangulatot teremtett a tömött peronon!

Az M kocsi belseje. Én továbbra is fenntartom, hogy inkább kisvasúti/HÉV kocsira hasonlít, mint villamosra, talán azért, mert a típus a villamosított Stadtbahn kocsijainak rokona volt...

Az M vezetőállása. Ezeket a kocsikat rendszeresen használják (előző nap négy nosztalgiaszerelvényt láttunk a városban, NEM a villamosünnep miatt, hanem mert boldog-boldogtalan kibérli őket, esküvőre, sétavillamosozásra, céges alkalomra!), így nem csillogó "ál-állapotot" mutat a kinézetük, hanem azt, hogy milyenek lehetettek akkor, amikor még menetrend szerinti forgalomban közlekedtek. Mert hát egy villamosnak mindig kicsit lehasználtnak kell lennie, ha valóságosan akar kinézni...

Ez egy (talán m4-es?) pótkocsi (a bécsi nevezéktanban a nagybetű a motorkocsit, a kicsi a pótkocsit jelenti, a számok pedig természetesen a különböző al-sorozatokat) belseje. Az látható, hogy a világítás fénycsöves, a nosztalgiakocsik némelyike ilyen volt. Mert hát állapot és állapot közt is van különbség...

Ami számomra furcsa volt: a kapaszkodó- és csengőszíjak kavalkádja a kocsik belsejében. Mondjuk a nyitott peronokon szükség is volt rájuk, mert tényleg volt tömeg!

Összességében nagy élmény volt a Tramwaytag, megérte elmenni. Ami a képeken nem látszik: a remizcsarnokban könyveket, videókat lehetett vásárolni, illetve használt villamostáblákat (homlokiránytábla, tető-viszonylatszám, oldalsó tábla, kiegészítő feliratok - minden!), és villamossal kapcsolatos szuvenírokat (a tetővilágítótól kezdve a kalauzi tányérsapkáig). Az utóbbiakból befolyó összeg karitatív célokat szolgál. Ezen felül voltak fellépők, gyereksarok, virslisütöde, villamosszimulátor - szóval mindenki megtalálhatta a maga szórakozását, és utána jókedvűen mehetett haza. Példaértékű népünnepély!