A csarnokban rengeteg fotóznivaló tuja áll, a következő célpontunk az itt elől látható BKVT festésű lesz.
Baloldalt: az előbb bemutatott BVVV 436-os, jobboldalt a BKVT 418-asa. Egyik se kimondottan alacsonypadlós...
Az 1897 körül gyártott kocsi érdekes életet élt: miután motorkocsinak kiöregedett, pótkocsi lett, még később kisvasúti személykocsinak használták...
Ütköző, pályaszám, pályacsengő, légféktömlő; a fémkarika felül pedig az áramszedő kötelének rögzítésére szolgált. A pályavilágítás a homlokablak felső része előtt lógott, nem itt lent volt.
Rácsos kertajtó.
A lépcső.
A vezetőállás. A középső csík leengedhető ablaktáblája nem csak szellőzésre szolgált: ott lehetett az áramszedő lehúzó köteléhez hozzáférni.
A légfékszelep, mögötte a pályacsengő rugós ütőgombja, mellette pedig a kézifék.
A kontroller.
A kocsi belseje hasonló a 436-aséhoz, de mégis más, már csak a laternás (világítóablakokkal ellátott gerinc) tető miatt is...
... melyet díszes kovácsoltvas fémbetétek tartanak.
A világítóablakok...
... és a fémgerendák cizellái.
Minden kocsiban kötelező volt vészvilágításnak lennie áramszünet ellenére, itt ezt a funkciót egy gyertyácska töltötte be.
Az utasteret és a peront elválasztó ajtó nyitva...
... és behúzva.
A jellegzetes csíkos faülések és leengedhető ablakok.
A tuja masszív tengelyvezetése, jól láthatók a futófelületre ható fékpofák, és a tengelyek közt a légtartályok.
A túláramvédelem a kocsi tetejének egyik oldalán.
Folytatás: a miskolci 72-es favázas motorkocsi, és két kettősfeljárós pótkocsi
Vissza a nyitóoldalra
HamPage
Vendégkönyv