Hármas túra: Berlin környéki villamosvasutak: Woltersdorf, Schöneiche, Buckow
2012. augusztus 25.

Berlin a villamosvasutak szülőföldje: 1879-ben itt mutatta be első kísérleti villamos vonatát Werner von Siemens, 1881-ben itt indult az első állandó villamosvonal, itt kísérletezett a Siemens&Halske különféle áramszedőkkel (1882: hasított csöves megoldás Charlottenburg és a spandaui Bock fogadó közt; 1882: a trolibusz őse Halensee-ben; 1890: líraszedő, Lichterfelde-West; 1892: váltóáramű próbavasút két felsővezetékkel, 1899: váltóáramű próbavasút három felsővezetékkel), akkumulátoros áramellátással (1886, Charlottenburg - Lützowplatz), és persze a Siemens mellett ott volt még az Union EG, illetve az AEG is. De a mindennapokban is színes volt a kép: féltucat villamostársaság, helyenként elég durva hálózati sűrűséggel, magas- és földalatti vasút, villamosított elővárosi vasút és S-Bahn...

Az 1928-ban alapított BVG (Berliner Verkehrs-AG, ma Berliner Verkehrsbetriebe) 634 kilométernyi villamost örökölt elődeitől, és bár a felosztott város kétharmadát kitevő Nyugat-Berlinben teljesen felszámolták az oda eső részt, a "maradék" még így is majdnem másfélszer nagyobb a budapestinél. És ami még érdekesebb: a "nagy" városi hálózat mellett több egyvonalas üzem is megmaradt a keleti oldalon: Woltersdorf, Schöneiche-Rüdersdorf, Strausberg, és a Buckow-i múzeumvasút. Ezek mind villamosvasútként üzemelnek, bár a profiljuk, és így az üzemeltett járművek eltérőek.

Woltersdorf

A berlin-brandenburgi tarifaközösség 87-es jelzésű villamosvonala a berlini S-Bahn Rahnsdorf nevű állomását köti össze a köpenicki erdő túloldalán levő Woltersdorffal. Kis üzem (nincs 6 kilométeres), kis kocsikkal: az NDK-ra oly jellemző "gothai" villamosok jellemzően szólóban közlekednek, szükség esetén azonos méretű pótkocsikat lehet hozzájuk csatolni. Ezt az üzemet pár éve már beutaztam, most csak a poén kedvéért jöttem erre, de erről később.

A képen a 28-as pályaszámú gothai kéttengelyes, egy T57-es látható. A "gothai" a gyártás helyére vonatkozik, mert az '59-es gyártású kocsit amúgy Dessauból vették át '78-ban.

A kocsi belseje mai értelemben véve is kényelmes, tiszta - és értelemszerűen nem eredeti állapotú. Ráadásul az ajtót már nem kézzel kell nyitni, rám is szóltak, amikor reflexszerűen megpróbáltam - eredetileg ez ugyanúgy működött, mint a mai HÉV-ek ajtajai gyerekkoromban: kézzel nyithatóak voltak, csak a zárás volt automatikus.

Bár kéttengelyesről van szó, a budapesti kéttengelyesekkel ellentétben itt a tengelyek nem közvetlenül vannak a kocsiszekrény főtartóira rögzítve, hanem van egy erős, jól rugózott "futóváz", így a futás halkabb és jobb.

Woltersdorf közepén, a Thälmannplatz-on szálltam le, a szovjet katonai emlékműnél. Itt van a nagyrészt egyvágányú vonal egyik kitérője, plusz a kiágazás a kocsiszín felé.

A remiz kicsi, de németesen rendezett. A forgalmi kocsikon kívül két nosztalgia motor+pót szerelvényük is van (köztük a KSW "háborús kocsi" prototípusa), ami az üzem méretéhez képest elképesztő arány :) Jobbra a 19-es munkakocsi, ami eredetileg a 4534-es pályaszámú berlini "Rekowagen" volt. Mögötte vélhetően egy gothai kocsi futóváza.

Nemsokára megérkezett az, amiért erre jöttem: a drezdai közlekedésbarátok Ikarus 66-osa! Úticélja a szomszédos Rüdersdorf volt, ahol épp a schöneiche-rüdersdorfi villamosüzem századik születésnapját ünnepelték. Én meg úgy voltam vele, hogy mégiscsak jobb így megérkezni oda, mint csak simán, S-Bahnnal :)

Az Ikarus 66-os az 55-ös "faros" helyközi vagy városi változata volt, ez a konkrét kocsi az előbbi. Döbbenetesen szép volt, és döbbenetesen dobált a helyenként kockaköves utakon - aki kifejezetten erre kíváncsi, ide klikkeljen, de csak akkor, ha jól bírja a gyomra a rázkódó kamerát :)

Száz éves a schöneichei-rüdersdorfi villamos

A schöneichei közúti vasút - benzolüzemű mozdonyokkal - 1910-ben indult útjára, de csak 1912-ben jutott el a ma Rüdersdorf részét képző Kalkberge településre, és ugyanekkor is villamosították. Jelenlegi formájában a vonal 14 kilométeres, tehát kicsit komolyabb, mint a woltersdorfi, és a járművek is nagyobbak/korszerűek. Itt 2005-ben jártam, de azóta láthatóan korszerűsítettek itt-ott. Érdekes, hogy a berlini és Berlin környéki villamosvasutakkal ellentétben ez az üzem méteres nyomtávú.

The story so far: NDK-s villamossal az Ikarus 66-osig, onnan pedig át a rüdersdorfi ünnepségre.

Még egy pillantás a Farosra a kalkbergei piactéren. Tessék észrevenni a passzoló felvezetőt :)

Ez itt a vonal külső végállomása, Alt-Rüdersdorf. Balra egy normál forgalmi szerelvényt láthatunk: egy volt heidelbergi DÜWAG GT6-ost. Mellette a 73-as pályaszámú kocsi, amit 1963-ban helyben építettek más járművek alkatrészeinek felhasználásával, és ami ezen a hétvégén a vonalon körözött. Jobbra ennek a kocsinak a belső tere. Felismerhető, hogy az építőkre hatással voltak a gothai kéttengelyesek, de ez a járgány jócskán nagyobb azoknál: hosszabb és négytengelyes. Valamint magasabb: baloldalt jól látszik, hogy gyakorlatilag magasabb, mint a DÜWAG.

A vonal eredetileg a kalkbergei Karl-Marx-Platz-on végződött, de 1977-ben úgy döntöttek, hogy kibővítik a közeli kőbányát, a település rovására. Teljes utcasorokat ürítettek ki és bontottak le, a villamost pedig elkanyarították és meghosszabbították Alt-Rüdersdorf irányába. A bánya bővítéséből végül nem lett semmi, így a házak helyét a természet foglalta el. Az utca viszont, ahol a villamos járt, megmaradt - és megvan ma is, sínekkel együtt! Ahol tehát itt fentebb fákat, füvet látunk, az régen így nézett ki.

Az ünnepség örömére az 1977 októberében felhagyott vágányon lóvasutat járattak. Fel ugyan nem fértem rá (nem fizikailag, csak nagy volt a sor:), de azért meg kellett néznem!

Természetesen a 73-assal is mennem kellett.

Érdekes egy jószág, és alig van motorhangja, gyakorlatilag csak a féket lehetett hallani kívülről.

A végállomáson állt az A93 jelzésű munkakocsi. Nem azért, mert szükség volt rá, hanem mert fel akarták újítani, eredeti állapotára, nosztalgiakocsinak, ehhez pedig gyűjtést szerveztek. A munkálatokat még 2012-ben el is kezdték.

Valószínűleg az A93-as - egykor 3-as - kocsi valamelyik testvére volt a 73-as alapja: balra előbbi, jobbra utóbbi forgóvázai.

Egy kicsit a nap is kisütött, így végre rendes megvilágításban is le tudtam kapni az öreg négytengelyeseket! Érdemes megnézni az A93-as fényszóróinak keretét: ezek bizony Trabantról jöttek :)

A 88-as számot kapott vonalon Cottbus-ból vásárolt, utólag alacsonypadlós középrésszel ellátott Tatrák járnak, egy ilyet is el kellett kapnom...

... és persze levideóznom :)

Buckower Kleinbahn

Ez a kisvasút is gyakorlatilag ugyanazért épült, mint az előzőek (vagy Strausberg, ahová egyszer most már tényleg el kell mennem): a közelben haladó vasút - jelen esetben a Berlin-Königsberg vonal - túl messze volt a településtől. A megoldás itt kicsit régebbi, mint a többinél: a gőzüzemű, keskeny nyomtávú (750 mm) vasút 1897-ben  indult el a Porosz Keleti Vasút münchebergi állomása, és a kedvelt üdülőhely, Buckow közt. 1930-ban villamosították, egyúttal normál nyomtávra átépítve. A rendszerváltásra a vonal erősen lerongyolódott, egy időben már csak mellékvonali dízel motorkocsik jártak rajta, míg át nem vette a Eisenbahnverein Märkische Schweiz e. V. nevű egyesület. Ők felújították, és immár turisztikai célú (azaz nem mentrend szerinti közforgalmú) kisvasútként üzemeltetik. A dolog érdekessége, hogy bár mindezt továbbra is az NDK korabeli gördülőállománnyal teszik, szabályzatilag már villamosvasútként (BOStrab).

Ennek a napnak az érdekessége a villamos motorkocsik helyetti mozdonyos üzem volt. A személykocsi az egyik villamos motorvonat vezérlőpótja volt ...

... a mozdony pedig egy Strausbergből átvett EL4-es (balra). A korlátozott végállomási infrastruktúra miatt ezen felül jelen volt a jobboldalt látható, 1934-ben gyártott, Kö típusjelzésű tolató is. A két betű azt jelzi, hogy mechanikus hajtású gázolajos kismozdonyról van szó - a vezetőfülke fűtését pedig a mozdony oldalán elhelyezett vaskályha látta el, fantasztikus látványt nyújtva még hidegen is :)

A végállomási tolatgatás remek videótéma volt - feliratoztam is, hogy érdekesebb legyen.

A "normál" stokk részét képző vezérlőpót a motorkocsikkal együtt a schöneweidei vasúti főműhelyben készült a nyolcvanas évek elején, papíron a vasút régebbi kocsijainak felújításaként.

Egyes részletek a budapesti HÉV M.X/M.Xa szerelvényeinek eredeti kialakítására emlékeztetnek, nyilván nem véletlenül.

Balra: Waldsieversdorf, a vonal egyetlen közbenső megállóhelye. Jobbra: egy motor+vezérlőpót szerelvény a Buckow-i kocsiszín előtt.

A Buckow-i végállomás kedves kis hely, inkább skanzen, mint valódi vasútállomás. Baloldalt egy postai eredetű lakó- és hálókocsi áll, jobbra pedig egy V22-es tolatómozdony, melynek tesóit Magyarországon az A26 sorozatba számozták.

A két strausbergi mozdony: balra a 15-ös, jobbra a 14-es. A hatvanas években épültek, a mi HÉV-jeinket is építő hennigsdorfi LEW-ben (teljes nevén: VEB Lokomotivbau - Elektrotechnische Werke “Hans Beimler”). Jelenleg csak a mi vonatunkat is húzó 14-es üzemképes, de a másik is szépen nézett ki.

Oldalnézet és vezetőfülke.

A mellékkocsink motoros párja a csarnok melletti vágányon állt. A vezetőfülkéje nem tűnt túlbonyolítottnak.

Egy berlini S-Bahn szerelvénye is van a vasútnak, a modernizált ET/ES 167-es (a.k.a. 277, 477/877) sorozatból (motor/vezérlőpót "negyedvonat"). Mivel itt nem harmadik sínes az áramellátás, kapott egy áramszedőt a tetejére, de amennyire tudom, nem használhatták utasforgalomban, mert túl nehéz volt. De azért jól néz ki. Pontosabban jól nézett ki, mert decemberben elszállították a horbi vasúti múzeumba.

Egy háromperces videó az utazásról és a felső végállomási tolatgatásról.

A vonal öt kilométeres sincs, úgyhogy az utazás nem tartott sokáig, a Münchebergbe visszaérkezés után meg már mennem is kellett a Berlinbe menő vonathoz, hiszen még nem volt vége a napnak ;)


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez