életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók
vasút itthon
vasút külföldön
keskeny nyomtávon
közelről
múzeumok
emlékek
jegyek
hajók
egyéb
De térjünk vissza a 43-as vonalhoz! Ezen manapság ULF-ok közlekednek, csak csúcsidei sűrítéskor fordulnak elő E1+c4 szerelvények. A modern alacsonypadlós csúcsvillamos fölött az egykori Stadtbahn megállóhídján egy csupa alcsonypadlósból (T típus) álló U6 szerelvény áll.
A budapesti fülnek kellemes hangzású 43-as viszonylat a zöldbe visz ki, a végállomás előtt egy szőlőhegy előtt elhaladva, ez remek fotótéma. A kép jobb szélén a piros autó mögött éppen NZA fényképez, aki annyira igyekezett jó megfigyelőhelyet találni, hogy elég sok képembe belógott :)
Ez itt a bécsi villamoshálózat legnagyobb emelkedésű része, a 10-es és 44-es végállomási hurkokvágányának egy része, mely 68 ezrelékes.
És egy kis technológia: a bécsi váltók nem segédvezetékes állításúak, mint nálunk, hanem a járművek induktívan jelzik a vágányok között levő érzékelőknek, hogy merre akarnak menni. A menetrend szerinti viszonylaton közlekedő villamos és a hálózat elektronikus rendszere automatikusan "tudja", hogy merre kell mennie (a villamos azonosítja magát, azaz a viszonylatot), de egy kapcsolóval is lehet vezérelni a vezetőfülkéből. Ez a felfestett sárga háromszög arra figyelmezeti a vezetőt, hogy nemsokára váltóérzékelő következik, tessék kapcsolni...
... a sárga csíknál pedig meg is történik az adatátvitel, a váltó átáll.
A Wiener Linien (a hely BKV) szakemberei hosszú ideig tanulmányozták a lehetőségeket, hogy milyen módon lehet egy járműkövető rendszert kialakítani, és végül arra a megállapításra jutottak, hogy a GPS használata nem megoldható. Ehelyett mikrohullámú, infravörös és egyéb úton figyelik, hogy merre jár egy kocsi/szerelvény. A képen a görgőkre felfüggesztett két kábel egyfajta antenna, a villamos rádiójának jeleit fogja, és küldi a központba, ahol a számítógép össze tudja hasonlítani a helyzetét a menetrendben leírtakkal. Az egyre több megállóban megtalálható vizuális utastájékoztató rendszer ez alapján tudja kiírni, hogy hány perc múlva érkezik a villamos.
De szakadjunk el a technikától: 10-es villamos, háttérben a Schönbrunn-i kastélypark legmagasabb pontján álló Gloriette-tel.
Ugyaninnen hegynek felfele fotózva megállapíthatjuk, hogy ez se egy lapos szakasz...
E2 és E1 a Hietzing-i végállomáson.
A 60-as villamos is egy olyan vonal, amely teljesen elkerülte a figyelmemet eddig. Egy része eredetileg egyvágányú gőzvasút (gőztramway) volt, melyet később villamosítottak, majd kétvágányúsítottak.
A külső szakaszon nagyon szép felvételeket lehet arról csinálni, hogy milyen harmonikusan beilleszkedhet a kertvárosi tájba egy villamosvonal.
A pályát egyébként egy évvel korábban újították fel, így különösen példás állapotban volt!
A Rodaun-i végállomáson végre elvesztett síneket is találtunk, a 360-as (vagy 260-as?) járat egykori végállomását, melyet ma buszok használnak.
A már nem létező vágánykapcsolat. Itt régen egy járműjavító műhely is volt, mely a hetvenes évekig igényelte az összeköttetést.
A végállomási hurokvágány "pesterzsébeti" jellegű, földszintes-egy emeletes házak mellett fut szélső fekvésben. És ami érdekes: pár száz méter erejéig ki is megy a városból!
Ez a szerelvény éppen visszatér Bécsbe, én pedig ezzel a képpel befejezem az oldalt. Bár a bécsi villamosbarátok sötéten látják szeretett piros-fehér járműveik jövőjét, az osztrák főváros még mindig egy igazi "villamosfőváros", ahová érdemes ellátogatni!
Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra
