Dunántúli vonatüldözés: Albertfalvától Veszprémen, Almádin és Balatonszemesen át Szombathelyre

2015 májusának végén nohabos különvonat indult a Bakonyba, és amikor Intersziti megkérdezte, vele tartok-e valahol lefotózni a menetet, igent mondtam.

Az első fotólehetőség Albertfalván adódott, idáig még kocsira se lett volna szükség :) Ekkor már tudtam egy ideje, hogy nem vasútfotózáshoz való fényképezőgépet vettem (Canon G1X): a fókusza lassú és bizonytalan, a teléje gyenge, a széleslátószöge meg nekem nem tetszően torzít, de azért csak le kellett kapni a turcsiorrút az oszloperdőben, nem? Jobbra: itt már Rátót City környékén járunk, ahol a Tizeske előtt ezt a remot Dácsiát is sikerült elkapni - igaz, félig nappal szemben.

Aztán jött _a_ mozdony is (tudom, hogy a Nohabot minden komoly vasútbarátnak utálnia kell, mert a civilek és a nem komoly vasútbarátok szeretik, de sajnos én gyerekkorom óta imádom, szóval ez van:). A látszat ellenére nem a puszta közepén álltunk, mert mindenhol vasútfotósok voltak - ezért ilyen furán szoros a képkivágás.

Gyönyörű volt, ahogy a Veszprémből felfele mászó mozdony - állítólag amerikai gyártmányú - kürtje megszólalt a távolból, aztán egyre jobban lehetett a motort is hallani, majd hirtelen ott volt előttünk... Élmény volt, na!

Innentől elszakadtunk a 11-es vonaltól, és inkább legurultunk a Balatonhoz. Almádiban (lásd balra egy Desiróval) úgy gondoltuk, megvárunk egy Csörgős vonatot; elvileg jönnie is kellett volna, aztán a Vonatdroidon láttuk, hogy valahol Polgárdi közelében "pihenget", úgyhogy továbbmentünk a déli partra. Még el se kezdődött a nyár, de a balatoni menetrend máris összedőlt :) A déli parton meg éppen építkeztek Lepsénytől Szántódig; előbbi állomáson állt ez a fekete Szergej.

Szántód-Kőröshegynél parkoltak ezek a munkakocsik. Különösen a színes teherkocsi tetszett - ha gyerek lennék, azonnal kellene egy ilyen, modell formátumban :)

Mivel a 30-as vonalon az építkezés miatt nem lehetett vonattal végigmenni, itt csak a balra láthatóhoz hasonló személyvonatokat lehetett elkapni. Ezt a szerelvényt konkrétan Balatonszemesen fotóztuk, a háttérben az a gyalogosátjáró látszik, ahol gyerekkoromban mindig lementünk a strandra - talán érdekes, hogy némi utánolvasás után azt gondolom, Latinovits Zoltánt pont ott kapta el a vonat (erről akkoriban senki nem mesélt). Jobbra már nem kicsit arrébb vagyunk: mivel itt nem nagyon volt mit fotózni, és a sármelléki reptéren se volt mit spottingolni, a 17-es vonal mentén elkezdtünk felcsorogni Szombathelyre. Pechünkre itt se volt teherforgalom, ráadásul a helyzetünket tovább nehezítette, hogy a vonal személyforgalmát ellátó GYSEV vonatai amúgy se látszottak a Vonatdroidon. A jobbra látható iker-motorkocsit gyakorlatilag véletlenül kaptuk el Egervár-Vasboldogasszonynál.

Szombathely közelében aztán közel kerültünk az immár villamosított szentgotthárdi vonalhoz, ahol épp jött egy csatolt "Sportszelet". Jobbra: ez már Szombathely másik vége, a 20-as és 16-os vonalak közös "kijárata", egy szintén repceflottás Szilivel.

A nap itt kicsit sztrájkba lépett, amit bridge kategóriájú gépem nem kezelt le megfelelően az ISO babrálása ellenére sem - pedig a Ludmilla szép, a Ludmilla jó, a Ludmilláról jó képeket kell(ene) csinálni. Hangaláfestésnek tessék ideképzelni Intersziti "ha ilyesmit akarsz fotózni akár rossz időben is, akkor rendes (DSLR) gépet kell venned" című oktatóanyagát. Bárcsak ne lett volna igaza :)

Ezután elindultunk vissza Pestre, de az idő szépen kitisztult, úgyhogy lekanyarodtunk a 88-as útra, amit elég látványosan keresztez a frissiben madzagosított, de akkoriban még dízellel használt 16-os vonal. Abban reménykedtünk, hogy hátha jön valami tehervonat, de persze csak egy szóló motorkocsi jött (lásd balra). Mivel jobb ötletünk nem volt, kitaláltuk, hogy megvárjuk a Csorna felől jövő Ludmillás IC-t, hisz nemsokára úgyis villanymozdonyokra cserélik őket.

Ilyen volt ez a rész néhány évvel korábban, amikor még nem voltak oszlopok, ...

... és amikor még volt egy jó fényképezőgépem: közel másfél óra várakozás után ugyanis pont akkor, amikor végre jött a várakozás tárgya, a gépem kitalálta, hogy onnantól kezdve mindig rosszul exponál. Először persze azt hittem, én állítottam be rosszul az időt és a rekeszt, de nem: akármit állítottam - sőt, automata üzemmódban is -, a képek 80%-át alulexponálta, 20%-át pedig túl. Mint később kiderült, a mechanikát vezérlő elektronika krepált be, tulajdonképpen az a csoda, hogy egyátalán bekapcsolt és exponált. Ez a két fotó mindenesetre az alulexponáltak közé tartozott, ennyire tudtam feljavítani őket. Kicsit olyanok, mintha lejárt szavatosságú 200-as Kodak filmre készültek volna, a Fotexnél akciósan előhívva, nem?

Egy videó a végére - ezen nincsenek alulexponálva a Ludmillák :) Egyébként a spontán gutaütés ellenére nagyon jó kis túra volt ez, és nem csak a vonatok miatt: a Keszthely és Zalaegerszeg közti részeken olyan utakon és helyeken jártunk, hogy csak néztem. Egyébként onnantól északra azért lett volna jó vonatokat látni, mert azóta a Zalaszentiván - Szombathely vonalat is elkezdték villamosítani, de ez nem rajtunk múlt, ha egyszer épp nem jött semmi...


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez