Ismét Szegeden II.

    Előző oldal

    Itt éppen a 801-es szenvedi át magát keresztben.

    Ez az "kertek alatt" futó vágány viszont nagyon tetszik...

    ... kár, hogy a vonal külső szakaszát meg fogják még az idén szüntetni!

    Épp ezért rá is kattintottam párat erre a részre: egyet kifelé...

    .... egyet befelé, bár tudom, hogy a síneket még nem fogják felszedni.

    És hopp, a semmiből már ott is termett egy Bengáli!

    A 801-es belseje kicsit más, mint a legtöbb csuklósé...

    ... az ajtókat például nem kis háromszög alakú valamik keretezik, hanem szögletes paravánfalak.

    Amikor megszűnik a külső szakaszon a forgalom, eltűnik ez is: vonat keresztezi a villamos útját.

    És ismét a Domus előtt vagyunk.

    Egy rokonszenves tábla, a budapesti belvárosra is kirakhatnának egy ilyet!

    A Hősők kapuja alatt átszáguldó Tátra nem egyszerű fotótéma: a digitális fényképezőgépem ugyanis szeret két kép készítése közt pihenni egy picit, ami pont elég ahhoz, hogy a következő kockán már túl közel vagy túl messze legyen a tuja :-)

    Még hogy szűk utcákba nem érdemes villamost rakni, itt is milyen jól működik!

    A 908-as Tátra előbb a Széchenyi tér felől közeledik..

    Aztán már jön is vissza a Nagyállomás felől!

    A Dugonics tértől a Tisza felé egy használaton kívül álló vágány szomorkodik...

    ... hogy csak így vége szakad.

    Beljebb aztán már két vágány is szomorkodik, hogy csak parkolónak használják őket!

    A tavasz egyetlenegy pillanata: a 810-es Bengáli az árnyékban bújkál.

    802.-gondolta Stirlitz.
    803, én győztem!-gondolta 802.

    Némi művészkedés után...

    ... természetes élőhelyén lestem meg a villamost, ahogy a kecskési végállomáson levő fészkében pihen.

    A 814-es...

    ... már egy belülről opto-tuninngolt jármű, de ettől még baromi hangos menet közben!

    És hirtelen Rókus pályaudvarnál termünk, ahol az 1-es vonalon dolgozó Tátrák mellett a 803-as csuklós pihen.

    Itt jutott eszembe, hogy Tátra-belsőt még nem is fotóztam, ezért gyorsan ezt is megtettem!

    Ezekután sétáltunk egy jót barátnőmmel a hideg szélben, amikor megláttam az imént még a rókusi hurokban pihenő Bengálit az 1-es vonalon.

    Niná, hogy fel kellett szállnunk rá, és elmenni a beljebbvárosig! Itt már elkezdett szürkülni, úgyhogy több fotót nem készítettem; nem sokkal később amúgyis indult a vonatunk vissza Pestre.


    Vissza a nyitóoldalra
    HamPage
    Vendégkönyv