Városi és nemvárosi közlekedés
2012. február 4.
Click here for the English version / Hier geht's zur deutschsprachigen Version
2012. február 4-én Jazzcoollal eredetileg Budapesten akartunk havas életképeket fotózni, de az előző napra beígért havazás elmaradt, és aznapra se sokat ígértek, ezért felvetettem, hogy inkább Szegedre kellene menni, mert ott állítólag már komolyabb mennyiség leesett addigra.
A vonat késve futott be Szegedről, úgyhogy vissza is késve indult. Meglepetésünkre egy Taurus (1047-es... pontosabban új nevén 470-es) húzta, mondtuk is, hogy kár, hogy visszafelé nem ez fog menni. A kalauzok a peronvégi gyorsvonati kocsiktól előreküldték a jónépet, mondván, hogy az elöl levő kocsik mennek csak, a többi marad. Mivel szép, befűtött IC kocsikról volt szó, felmásztunk, letelepedtünk. Aztán elindult a vonat, de mondták, hogy ne ijedjünk meg, csak a mozdony jár körbe bennünket, ahhoz kell a vágányút. De jó, mégis az aranycsapatos Taurus visz bennünket! Visszatoltak bennünket a peronhoz, és ekkor jött a feketeleves: a kalauz most már azt mondta, hogy menjünk a szerelvény másik végén levő kocsikhoz, mert azok mennek Szegedre, ezeket meg kiszedik a forgalomból. Hogy miért? Biztos nem azért, mert nem volt elég utas! Rohanás, tolongás... ráadásul a szóban forgó kocsik peronján vastagon állt a hó, ahogy az a jobb oldali képen látható. Köszönjük szépen az illetékeseknek, hogy megkíméltek bennünket a fűtött kocsiktól, és hogy olyanokban kellett utazni, ahol a pottyantós vécé nyitott állapotban befagyott csövén menet közben másfél méter magasra csapott fel a hó, effektíve használhatatlanná téve a mellékhelyiséget :-/ Az szintén csak elindulás után derült ki, hogy a fülkés kocsi csukott ablakán (!) kicsit beesik a porhó - még jó, hogy arrébb tudtam csúszni egy üléssel. A fülke fűtése szerencsére ment, úgyhogy hamarosan ingre kellett vetkőzni a hőség miatt - de kint a folyosón eközben jégkockák képződtek az ablak sarkain, tehát az oda kimenetel hidegzuhannyal volt egyenértékű. MÁV, 2012.
Azért leértünk, és csak 10-15 percet álltunk Szatymaz és Szeged közt a nyílt pályán úgy, hogy nem tudtuk, továbbmegyünk-e. De ez a magyar vasútnál már eredmény, mert az előző évek alapján abban se voltunk biztosak, hogy Kiskunfélegyházán túljutunk :) Jobboldalt első aznapi villamosunkat látjuk, a felújított Indóház tér egyes vágányán.
Balra egy ex-potsdami, jobbra egy ex-cottbusi KT4-es. Ahogy látható, itt tényleg szép kis hó volt már, bár ekkor épp csak kicsit szállingózott.
A buszvezetőknek sem volt unalmas napjuk! Reggel állítólag nehezen indult be a forgalom (a villamosnál különösen), de mire leértünk, működni látszott minden.
Hová is mehettünk volna először, mint a 3F vonalra? A behavazott Szegedet egyébként imádnivalónak találtam (mondjuk hó nélkül is az:), de a tök üres Nagykörút (jobbra) azért furcsa volt.
Vadaspark és Belvárosi temető kitérők. Ahogy a síntől balra látható, a közúti forgalom nem volt egetverő aznap.
Hójelentés: a fehér takaró vagy tíz centivel magasabbra ért, mint a magasvágányokon a sínkorona teteje (balra). Jobbra: az ajtónyitás nyoma a megállóperon melletti hóban. Rá nem jöttem volna, mit látok, ha NZA nem árulja el :)
Anna-kút a Kossuth Lajos sugárúton északnyugat (balra) és a Tisza Lajos körúton északkelet felé nézve (jobbra). Nem nagyon láttuk nyomát annak, hogy a havat elkotorták volna az elmúlt órákban, ...
... de szerencsére a vaskerekek megtalálták a helyüket.
Valószínűleg a hó miatt, de a 8-as trolit dízelbuszokkal adták ki aznap. Balra egy ex-wuppertali Ikarus 417-est láthatunk, jobbra az SZKT tudtommal egyetlen háromtengelyes Citaróját. A ZiU-kon annak idején nem tetszett ez a fajta festés, de a modern buszoknak szerintem jól áll.
A sorban következő vonal a 4-es volt (a 2-es ekkor még nem volt megnyitva). Nem irigyeltem a jobboldalt látható 280-as vezetőjét, akinek Mórahalom felé a csuda tudja, milyen állapotú utakon kellett mennie.
Balra: potsdami KT4-es a Szabadkai út mentén, jobbra ugyanő egy T6-os társaságában, már Tarjánban.
A tartalékvágányon álló kocsik nem mozdultak sehová, így végig lehetett rajtuk próbálgatni a fényképezőgép beállításait a rendes fények elérése végett (itt már elkezdett rendesen havazni, amitől elég sötét lett, mozgó kocsit meg nem lövünk hosszú expozíciós idővel). Balra a "hótörő" Bengáli, jobbra az előző napokban elkészült 212-es KT4-es.
Mire visszaértünk a belvárosba, már irtózatosan havazott. Ennek ellenére borzasztóan élveztem, hogy ott vagyok: egyfajta "havas meseország" feelingje volt a csendnek, hónak a szépséges épületek közt. Aztán amikor megszólalt a városháza harangjátéka:
... akkor végképp mesében éreztem magam. A videó természetesen nem csak a harangjátékról szól, hanem mindenről, ami mozgott. Gyönyörű volt az egész!
Egy kicsit még nézegettük a Híd utcában a havat túró gumikerekűeket, aztán elindultunk a pályaudvarra. Nem maradtunk sokáig, de 2012 egyik legnagyobb élménye volt!