Dunasszeida: a Soprontól az újpesti öbölig I.
avagy örömutazás 2004 márciusában egy veterán vontatóhajóval Bajától a fővárosig

"Hajóról szólj nékem, Múzsa, mi sokfele bolygott
s hosszan hányódott, fölhúzván sok nehéz gályát,
sok nép városait, s eszejárását kitanulta,
kinn, vizen is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében"

Remélem, nagynevű görög kollégám, Homérosz megbocsát, amiért kifacsartam az Odüsszeia halhatatlan invokációját, de nem jutott jobb kezdés eszembe. Ha esetleg nem lenne világos: egy hajóról lesz szó, konkrétan a Sopron vontató motoroshajóról. Ezt a vízi alkalmatosságot 1960-ban építették Újpesten, a MAHART Újpesti Hajójavítójában. Fő feladata az Al-Duna zuhatagos szakaszán való tehervontatás volt, később bejárta a folyó egyéb általa bejárható szakaszait is. A hajót 2000-ben selejtezték, majd a Zoltán Alapítvány és a Magyar Hajózásért Egyesület tagjainak köszönhetően 2024-ben feltámadt.

Erre a hajóra kaptunk Mariannommal meghívót, jobban mondva nem csak a hajóra, hanem egy kis utazásra is. Még konkrétabban visszaútra: Bajáig vonattal mentünk, majd onnan visszahajóztunk - szerencsére sokkal komplikációmentesebben, mint annak idején Odüsszeusz tette a fentebb említett antik eposzban.

Szóval itt van Ő, mind az 57 méteres hosszával és 521 tonnájával. Szép, ugye?

És nem csak távolról az, hanem közelről is. Pláne a kormányállás felől!

Ez itt egy telegráf, az a szerkezet, amivel a kapitány a gépházat a motor teljesítményének fokozására vagy csökkentésére utasítja. Kettő van belőle, mivel motorból is kettő van.

Természetesen a kormányállásban is van ilyen. A kormánykereket talán nem kell bemutatni, a bal szélen pedig a radar kijelzője látható. Az se mai darab!

A gépház meglepően nagynak tűnt két emeletes belmagasságával. Igaz, szükség is van helyre, a két 800 LE-s Láng motor miatt, melyek egyenként is akkorák, mint egy mikrobusz. És ezeket valahogy körbe kell tudni járni, üzemeltetni, ápolgatni.

Íme az egyik motor...

... és a másik. A szabadban levő szelepkarok mögött a nyolc hengert meg is lehet számolni. A motor fordulatszáma teljes erőnél percenként 310, ez az erő közvetlenül, áttétel nélkül megy rá a hajócsavarra. A hangja pedig egy költemény - de még inkább zene, kimondottan táncolható ritmussal! A géptérben ezen felül még egy kisebb Jendrassik motor is van, segédüzemi célokra, na az egy kis izgága, pörög és zajong ezekhez képest :) Ja, és van egy Csepel is.

Úgy vélem, ez a vontatókötelek csörlője lehet a hajó tetején.

A nagy hajó folyamatos mozgásban tartásához több műszaknyi személyzetre is szükség volt, ezért a hajó minden lehetséges részében kabinok vannak kialakítva.

A belső terek burkolásánál nagy szerephez jutott a korabeli vasúti kocsikra is jellemző zöldes dekorlemez.

Ez pedig egy kabin, hideg-meleg vizes mosdóval, fűtéssel. Nagyon kényelmesnek bizonyult, a gépek hajótestet beremegtető rezonanciája rendkívül jó altató :)

A szalon, azaz a tiszti étkező, terítés közben.

A jobboldalon látható szekrényben haladás közben folyamatosan csörömpöltek a tányérok. Ez is hozzátartozik a feelinghez!

Tíz után elindultunk: ez itt éppen a bajai Türr István híd. Az eredeti fémszerkezetű vasúti/közúti híd két szélére utólag plusz sávokat jelentő pályatesteket függesztettek, úgyhogy ma nem kell az autóknak és vonatoknak vegyülnie.

Bevallom, még sose jártam a Dunán Budapesttől délre, most végre ez is megadatott.

Közben itt-ott láttunk "kollégákat": ez itt az Inota vontató.

Folytatás: Budapest, és a hajók, melyekkel ott találkoztunk

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez