Városi és nemvárosi közlekedés
2023-ban Siófokról mentünk születésnapi naplementézni, és mivel a változatosság gyönyörködtet ;) 2024-ben is. De előtte Mariannal még mentünk egyet Balatonlelléről is. Ez jó ötletnek tűnt, mert onnan a Badacsony katamarán járta az esti sétamenetet, és úgy tippeltem, hogy a nyitott felső fedélzetről remek lesz a kilátás.
Hogy bonyolítsam a programot, azt találtam ki, hogy a naplementézés előtt fagyizunk egyet Balatonszemesen, aztán hajóval megyünk tovább Lellére, mert ez pont belefért a menetrendbe, még úgy is, hogy a vonatunk késett 18 percet. Az oldal első képe alá szeretnék valami ennél érdekesebbet írni, hogy az olvasó ne zárja be az ablakot azonnal, hanem tovább olvasson, de semmi nem jut eszembe azon kívül, hogy jól nézett ki, ahogy a Fonyód beúszott a mólók kőkarjai közé, és gyorsan megrundózva odaállt a partfalhoz. A várakozó utasok száma nem volt nagy, az a szúnyog viszont igen, amit a hajó egyik ablakán láttunk :)
A Lellére érkezés után volt némi időnk a naplementéig, úgyhogy leültünk a móló végén. A Tünde épp ekkor indult, utasok nélkül. De hova, minek? Eleve nem is értettem, hogy miért nem ez a hajó naplementézik, hiszen itt lakik (innen sétahajózik napközben), aztán láttam, hányan várakoznak: a Tünde kevés lett volna ennyi utashoz! Elég volt viszont a balatonszemesi igényekhez, úgyhogy átsurrant oda. Eddig nem gondoltam bele, hogy szükség van kapacitásmenedzsmentre, pedig feltűnhetett volna, hogy Lelle a déli part egyik legpezsgőbb települése esténként; nagyobb élet van itt olyankor, mint Szemesen, Bogláron vagy Földváron. Siófok persze erősebb, de az másik ligában játszik, Fonyódot meg hirtelen nem tudom megítélni.
Nemsokára felszállhattunk a hajóra, és elindultunk. A katamarán először nagyjából Zánka felé haladt, aztán ráfordult a mi szemszögünkből nézve valahol Ábrahámhegy mögött lemenő napra - amit ezen a képen ne keressünk, mert itt a Badacsonyt akartam megörökíteni :)
Útközben néhány vitorlás is elment mellettünk, a jelek szerint ők nem akartak a sötétben kint maradni. Pedig úgy tippelem, hogy a nyílt vízen átélt naplementénél csak a nyílt vízen átélt napkelte lehet szebb.
A ráfordulástól kezdve legalább fél órán át folyamatosan a nap fele mentünk, ami egyrészt szép volt, másrészt viszont majd' megvakultunk. Legközelebb hegesztőmaszkban jövök :) Gyakorlatilag végig "vakon" fotóztam, mert nem mertem a tükörreflexes keresőn át a napba nézni. Nem tudom, mennyi idő után károsítja a gépet az ilyesmi, vagy hogy egyátalán károsítja-e, de azt biztosan éreztem, hogy a látásomnak nem tenne jót a fókuszált fotonsugárba belenézni. Szerencsére a fő műsorszámot, a nap hegyek mögött eltűnését már szabad szemmel is meg lehetett nézni.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Mikor visszaértünk Lellére, még nem volt teljesen sötét, sőt, szerintem ilyenkor a legszebbek a fények. A fentebbi képen pedig rögtön két Badacsony is felfedezhető.
A fotók mellett egy rövid videó is összejött az útról. A visszaérkezés után már csak haza kellett jutnunk, ami meglepően simán ment: a vonatunk mindössze huszonvalahány percet késett, ami kész ajándék volt, mert öt nappal később kilencvenhatot kellett várnunk ugyanerre a járatra Siófokon. Ami vicces volt: rendeltünk két hamburgert, ami csak nem akart elkészülni (full vacsoraidő volt, forgalom a csúcson). Megkérdeztük, hogy elkészülnek-e a vonat érkezéséig, és azt a választ kaptuk, hogy "nem kell aggódni, hiszen még csak most ment el a vonat Boglár felé, úgyhogy van idő az egyvágányú vonal miatt". Szép szimbiózisban él itt a vasút és a vendéglátás :)
Előző évben Jazzcool barátommal végigmentünk a tavon hosszában, már tudniillik menetrend szerinti járatokkal, ami olyan kellemes élmény volt, hogy ezen a nyáron is meg akartuk csinálni, csak most a másik irányba. 2023-ban Keszthelyről indulva Siófokon fejeztük be, most Almádiból indultunk, és Keszthelyről vonatoztunk haza.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Nem akarom a helyieket megbántani, de Almáditól Füredig elég unalmas az út (bár Alsóörs környékén mindig látni pár szép vitorlást), Füred és Tihany környékén meg már rengeteget fotóztam, úgyhogy az útról bemutatandó első képem Lelle környékén készült, a Tünde nosztalgiahajóról. Ha valakit érdekelnek a részletek: Almáditól Tihanyig a Boglárral mentünk, Tihanytól Boglárig a Fonyóddal, ...
... Boglártól Badacsonyig pedig a Badacsonnyal. Ez utóbbinál kivételesen passzolt a hajó neve az úticélhoz :) Bogláron érdekes látvány volt a régi és a felújított katamarán egymás mögött. Ez a két hajó eredetileg egyforma volt, most meg nagyon nem azok. Itt egyébként azért vannak nagyhajók, mert sokan mennek Badacsonyba és Révfülöpre is, kell hozzájuk a katamarán. Rendszeres felállás, hogy a három, most már réginek mondott katamarán egyszerre kint van a vízen, nagyjából egyvonalban: a Füred Fonyód és Badacsony közt megy, a másik kettőről pedig az előbb volt szó. Lefotózni persze nem nagyon lehet az ilyesmit, de klassz, hogy ekkora forgalom van errefelé.
A nap közepén épp nem sok utas volt (feltételezem, hogy a reggeli és esti menetek erősebbek, én legalábbis ezt tapasztaltam tavaly), és ők is inkább az emeleten foglaltak helyet. Felhívnám a figyelmet, hogy az új kompokkal ellentétben itt nem csak két lapostévén lehet előrenézni.
A badacsonyi kikötő: bal kéz felől a fonyódi járatot teljesítő Füred, jobbra pedig a Badacsony, amivel jöttünk. Szeretek ebbe a kikötőbe megérkezni, de kimondottan nem jó itt indulásra várakozni, mert nincs árnyék, a díszkő viszont felforrósodik. Meg kellene vizsgálni, hogy nem lehetne-e növényekkel befuttatott pergolát építeni a betonnyelv fölé.
Keszthelyre nem katamaránnal mentünk, hanem a Lelle motorossal. Györökön összefutottunk a Hévíz leállítása óta árván maradt Keszthellyel is.
Balatongyörök komoly átszállóhely a badacsonyi és keszthelyi, illetve a déli partról jövő (balatonmáriafürdői) járatok közt, hajók érkezésekor még soha nem láttam üresnek az állomást.
Györökön az országút mellett található egy "Szépkilátó" nevű pihenő, ahonnét tényleg nem csúnya a panoráma. De innen lentről sem az: a (nem)tanúhegyekre talán innen esik a legjobb rálátás!
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
És persze a Keszthely is jól néz ki a panorámában.
A Helka egész szezonban, tehát szezonnyitástól szezonzárásig Keszthelyen dolgozott, most is elment mellettünk sétajáratként.
Nemsokára megérkeztünk Keszthelyre. Az előbb mutatott Badacsonnyal ellentétben itt vannak fák a hajóállomásnál, ettől sokkal barátságosabb hely, bár a szárazföldtől idáig vezető mólón végigmenni itt is elég kemény egy augusztusi kora délutánon.
Ez a vízimentő ott állt a móló mellett. Ha jól tévedek, Ausztriából jött 2017-ben, ott a Krems névre hallgatott. Hogy mikor gyártották, azt sajnos nem írja a hajoregiszter.hu.
Az oldal elején láttuk a naptárilag helyes, kettesben eltöltött születésnapi naplementézést, és néhány nappal később következett a családi verzió, mely során megint Szemesen szálltunk le a vonatról, bár hajóra csak Siófokon szálltunk: a Kelénre. Lefelé a Zágrábba menő nemzetközi IC-vel utaztunk, mellyel többször találkoztam úgy a nyár folyamán, hogy nem volt rajta egyes számú kocsi. Most indulás előtt meg azt láttam, hogy hármas kocsi sincs, úgyhogy jó döntésnek bizonyult, hogy a kettesbe vettem jegyet... A jegyeladó rendszer aznap rendszerint tudja már, hogy melyik kocsi nem lesz a vonatban, elővételben viszont előfordulhat, hogy valaki olyan helyre vesz jegyet, ami aztán nem jön. Nekik ilyenkor azt szokták mondani, hogy menjenek át valamelyik másik kocsiba, üljenek le, ahol tudnak, és igényeljék vissza a helyjegy árát - vagy annak valamennyi részét, már nem emlékszem. Ez azt jelenti, hogy aki direkt klímás helyre vett jegyet, az végül ülhet egy klímátlan kocsiban, cserébe majd valamikor visszakap pár száz forintot. Tavaly velünk is megtörtént, hogy a kocsink hiányzott az esti IC-ből, akkor kaptunk egy cetlit a jegyvizsgálótól (ez a kalauz szabatos neve), aminek a számát a MÁV-nak mailben megírva visszakaptunk valamennyi pénzt. Az más kérdés, hogy nem tudom, mi lett volna, ha nem lett volna két egymás melletti hely, vagy ha egyátalán nem lett volna üres hely a többi kocsiban.
De vissza a naplementés hajózáshoz: a fények és színek a felhők mögött bújkáló Nap mellett is mesések voltak! Ez a kép még a siófoki kikötőben, indulás előtt készült; jobbra azt a két régi kompot látjuk, amit a két új kiváltott. A kiváltás szerencsére nem selejtezést jelentett: a hátrébb álló Baross Gábor úszó diszkóként üzemelt a nyár során, az előrébb levő Kisfaludy Sándort pedig kétszer is láttam beugrani a forgalomba. Igaz, sajnos csak messziről, utazni nem sikerült vele.
A Fonyód érkezik Almádi felől. Nem tudom, mit csinált ott, mert három nappal korábban még a Boglárt láttam ott aludni, de a négy szovjet hajó mindig sokkal többnek tűnik négynél: bármerre mész, két-háromba biztos belefutsz egyetlen nap alatt is. Érzésre olyan, mintha öt, hat vagy még több lenne belőlük.
Döbbenetesen nyugodt volt az este. Ha mindenkinek minden héten jutna egy ilyen "kikapcsolós" este, sokkal békésebb hely lenne a világ!
Ez itt most nem is annyira hajós videó, mint az este rövid története. Higanyszerűen sima és csillogó víztükör, siófoki nyáreste, a háttérben koncerttel, miközben a Szigliget hazaérkezik, mi kellhet még? Mondjuk egy viszonylag pontosan érkező vonat. Bővebben a feliratozásban, no meg a későbbiekben.
Visszaérkezés után a Kelén gyorsan át is ment a kikötő másik oldalára pihenni. Mivel már ekkor láttuk a mobilos MÁV appban, hogy a vonatunk még messze jár, nem indultunk el a vasútállomás felé, hanem kicsit maradtunk. A szóban forgó vonat a Zágrábból (vissza)érkező nemzetközi IC volt, melynél teljesen mindennapos, hogy 20-30 perces késéssel érkezik a határra. Onnan tovább viszont most háromnegyed órával indult: Máriafürdőnél 58 perc késést írt az app, "vonat műszaki hibája" magyarázattal. Aztán elakadt Fenyvesen, ekkor a késés 78, majd 85 percre, a magyarázat pedig "váltó meghibásodása miatti késés"-re módosult.
A baj az volt, hogy a 85 perc akkor derült ki, amikor már az állomáson voltunk. Ha tíz perccel hamarabb megtudjuk, hogy nem bír Fenyvesen túljutni a vonat, lent maradunk a parton, nem indulunk el ide. Egyébként a siófoki állomásnak jópofa retró hangulata van ezekkel az átvilágított régi táblákkal.
Az utastájékoztatást nem vitték túlzásba: a gép mindig bemondta, hogy a vonat jön, ennyi és ennyi perc késéssel, az "ennyi és ennyi" pedig egyre több lett. Egy másik 2024-es késéskor élőhanggal mondták be, hogy gond van, elnézésünket kérik, de most nem volt ilyen, pedig bemondhatták volna, hogy mivel a vonatok nem tudnak Fenyvesen áthaladni, fél óráig még biztos nem fog semmi jönni, menjünk inkább sörözni. Aki pontosabb infót akart, annak a mobilos appot kellett néznie, én is csak abból tudtam, hogy mi van. A végén már nagyon fáradtak voltunk, leültünk egy padra, és csak bámultunk ki a fejünkből. Harminc fok volt még így este is, szerény meglátásom szerint kultúrhelyen ilyenkor hűtött ásványvizet osztogatnak a peronon kornyadozó utasoknak. A vonatunk Fenyvesról továbbindulva is csak gyűjtötte a késést, nyilván az egyvágányú pálya miatt. Laikus meglátásom szerint ebből a vonalból soha nem lesz rendesen használható vasút, amíg nem kétvágányosítják végig. De persze nem fogják. Néhány éve is csak néhány állomásközben építettek pár rövidebb kétvágányos szakaszt, nem ám végig, de legalább húsz-harminc kilométeren át. Pedig úgy sejtem, hogy a Déli Vasút annak idején elég vastag földcsíkot vásárolt két vágányhoz. Végül 97 perc késéssel indultunk el, amiből Kelenföldig kettőt le is dolgozott a vezér. Mondhatnánk, hogy nem kell a zágrábi vonattal menni, mert csak baj van vele, de csak az közlekedik ebben a fekvésben, úgyhogy nem sok választás van, maximum mehetnénk még egy órával később. Vagy lehetne a mindenhol megállós Flirttel menni, de az egyrészt egészségtelenül tele szokott lenni, no meg most minden borult, úgyhogy az IC-nk volt az első vonat, ami innen elindult Pest felé. Egy másik oldalon említettem, hogy a fél ország úgy tudja, hogy mindenütt rossz a vasút, a Balatonon viszont svájci színvonal van, én meg szeretném, ha mindenki tudná, hogy ez így ebben a formában konkrétan hülyeség.
Ebben a fejezetben is emlegetve lesz a vasút, de leszögezném, hogy az egészről nem a MÁV tehetett, ők igyekeztek a legtöbbet kihozni a lehetőségekből.
Naszóval. Azt találtam ki, hogy Jazzcoollal Füredről átmegyünk Földvárra, ott vonatra szállunk Máriafürdőig, ott megyünk egy kört a Keszthely vízibusszal, és hazamegyünk. Minden jól is ment: a vonat időben leért, a Földvár motoros is jött, ...
... útközben láttuk a Csobánc nosztalgiahajót, ...
... meg ezt a vitorlás sulit. Hihetetlen mennyiségű új vitorlázó kerül a vízre évről-évre, nem fog betelni a tó? :)
Megint a Csobánc, a híres Rege cukrászdával. Ja, meg mellette az apátsággal.
Földváron épp fát vágtak a tűzoltók, a munkálatokat nézegettük várakozás közben. Azt találtam ki, hogy ne az első vonattal menjünk tovább Máriafürdőre, mert akkor túl hamar ott lennénk, én meg szívesebben töltöm itt az időt, mint ott. Akkor még nem tudtam, hogy inkább el kellett volna az elsővel menni. És itt egy kis kitérő: nem tudom, hogy mi volt abban az egy hétben. Előző nap a Velencei-tónál jártunk, és láttunk egy nagy fehér klórmész foltot Gárdonynál, amin látszott, hogy ott bizony gázolás történt egy nappal korábban. Aznap pedig Szabadifürdőnél történt hasonló. Morbid dolog, de felmerült bennem, hogy ezzel talán túl van a nehezén a vonal, és egy ideig nem fog ilyesmi történni. Na, de vissza Földvárra: jött a vonatunk, felszállunk, elindulunk, Szárszón megállunk, továbbindulunk. Szemes előtt aztán egyszercsak kürtöl a mozdonyvezető, nekem meg azonnal Latinovits Zoltán ugrik be. Aztán megint kürtszó, de ekkor már fékezünk, nem finoman. Aztán állva maradunk, és nem indulunk tovább. Gondolom ebből kitalálható, mi történt.
Kisvártatva bemondták, hogy gázolás történt, senki ne hagyja el a vonatot, majd a katasztrófavédelem leszed bennünket. Fél óra múlva megint bemondták ugyanezt. Ekkor már látni lehetett, hogy sokan nem hitték el ezt, inkább leszálltak, és a sínek mellett elindultak az állomás felé. Én viszont nem akartam ezt tenni, egyrészt, mert azt mondták, hogy ne tegyem, másrészt mert nem akartam esetleg látni azt, amit... nos, nem akartam látni. Talán már egy óra is eltelt, mikor bemondták, hogy aki akar, saját felelősségre mégis leszállhat. Ha ezt hamarabb megteszik, még elérhettük volna a sima távolsági buszt a közeli országúton, így viszont lemaradtunk róla, a visszafele menőre pedig már nem fértünk fel. Pontosabban Jazzcool felfért, de engem már nem engedtek fel, mert púposodott a busz oldala. Visszamentem hát a vasútállomáshoz, ahol egyetlen pótlóbuszra próbált felszállni fél vonatnyi ember. Jobb híján leültem fagyizni (ez pár napon belül a harmadik alkalom volt, de ezt élveztem a legkevésbé), amikor befutott még két busz. Mire átértem az utca túloldalára, nagyjából megteltek, de az egyiken még épp felfértem úgy, hogy az ajtó be tudott csukódni. Ezután még tíz percet álltunk, mire végre elindultunk. Szárszón nem akartam leszállni, mert ott nem volt semmi vonat, ami bárhova el tudott volna vinni. Érthető módon teljesen felborult a menetrend (lásd fentebb), ezért úgy döntöttem, hogy Földváron leszállok, és hajóval átmegyek Füredre, ahol az északi parton rendben jártak a vonatok.
Ezt is tettem, bár a hajón ülve hallottam a távolból a vasútállomás hangosbemondóját, miszerint a forgalom elkezdett helyreállni, de türelmünket és megértésünket kérik. Engem ez akkor már nem érdekelt, hiszen ki tudja, melyik vonatra tudtam volna felszállni, ami meddig ment volna. Jazzcool azzal, hogy még Szemesen feljutott a buszra, legalább másfél órával hamarabb hazaért, de azért ő is átélt némi káoszt Siófokon, miközben én hajókáztam. Érdekes módon egy további ismerősöm is épp arrafelé vonatozott, ő az "ismerd meg az országot helyközi busszal" mozgalom nem annyira lelkes résztvevőjévé vált. Gyorsan megismétlem, hogy erről az egészről abszolút nem a vasút tehet, hisz honnan tudott volna egyszerre azonnal 8-10-12 buszt leakasztani? Azért vagyok a számban bizonytalan, mert nem csak a mi vonatunkat kellett volna kiváltani, hanem a szembejövőt is, meg a mögöttünk jövőt is, plusz a fonyódi interrégiót is, meg a fentről jövőt is, meg az ezekre következőket. Az átlagember hajlamos morogni, hogy miért nincs állandó tartalék, de ha végiggondoljuk, ehhez egyrészt kellene egy rakás olyan jármű, ami az idő 99,999%-ban csak áll, nem termel pénzt, plusz ugyanennyi sofőr - vagy inkább még több, hiszen több műszakban kellene ugrásra készen várakozniuk. Ráadásul ha mondjuk Siófokon van a tartalék, még oda kell érniük, ahol szükség van rájuk. Szemes még csak-csak, de mondjuk Fonyód? És ha az északi parton van valami? Nem reális. Így se tudom, hogy honnan tudtak buszt leakasztani egy nyári hétköznap közepén. Egyébként az igazi tragédia az az, hogy másnap is volt gázolás, akkor Fenyvesen. MIndez egyetlen vasútvonalon.
Vízi paripám (ez ám a képzavar) a Szigliget lett - legalább nem ugyanazzal a hajóval kellett ugyanazt az utat visszafelé megtennem.
Földvártól Szárszó fele nézve valami kisebb verseny zajlott, mert egy rakás vitorlás kergetőzött viszonylag közel egymáshoz, bóják körül.
Levezetésként egy videó 2024 július-augusztusából. Magamhoz képest egész hosszú, és a régitől az újig minden van benne.
Néhány nappal később nem csak úgy a vakvilágba hajóztam, hanem konkrét céllal kellett a déliről az északi partra átjutnom. Persze mehettem volna közvetlenül oda menő vonattal is, de abban mi a jó? :)
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A biztonság kedvéért egy korábbi IC-vel mentem, úgyhogy volt több mint egy órám a boglári kikötőben várakozni, és közben persze fotózni. A Lelle itt épp elindult Lelle felé.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Igazából persze egészen Tihanyig ment, de tényleg Lelle volt az első megállója. Az is szép út lehetett ebben az időben, de nekem Révfülöpre kellett átjutnom.
Ezen a hajóállomáson is azt éreztem, amit Badacsonynál írtam, hogy szép, meg tiszta, de napsütésben már reggel kibírhatatlan, és szerintem később még rosszabb lehet.
Legalább a padok fölé lehetne pergolát építeni.
Pedig tényleg szépek a Bahart állomásai, és rendben is vannak tartva!
A Badacsony most nem Badacsonyba ment, hanem csak Révfülöpre.
És itt már ott is vagyunk. Ez a balatoni hajózás egyik legrövidebb hagyományos hajós viszonylata, és őszintén szólva egyben az egyik legkevésbé érdekes is. Az viszont aranyos, hogy a kikötőben az egyik fára színes szalag van kötve navigációs eszközként, hogy gyorsabban oda tudjanak állni a megfelelő helyre :)
Ahogy az előző képen láttuk, a révfülöpi ki- és beszállóhely gyönyörű lombos, árnyékos... de az onnan a partra vezető út megint full napfény ezerrel. Tudom, kibírható az a fél perc séta így is, de némi árnyékkal nem csak kellemesebb, hanem szebb is lehetne.
Azt suttogták, hogy 2025-ben át fogják építeni a Badacsony katamaránt, emiatt igyekeztem minél többször megörökíteni. Végül úgy néz ki, hogy még nem szedik szét, de azért nem baj, ha van még egy videóm róla :) Ehhez most nincs feliratozás, mert csak kitolat (kihátrázik) és forog, nincs rajta mit narrálni. Nagyon tetszik ez a Z-hajtás, amitől így tud pörögni!
Folytatás: lesz!