Tour de Trams 2022: Gdańsk és Gdynia 2022 nyarán (1)

Gdańsk egy nagyjából félmilliós város a Balti-tenger partján. Kikötővárosként kimondottan gazdag hely volt, a Hanza-szövetség tagja. A XVIII. századtól Poroszország része lett, a két világháború közt Danzig Szabad Városként működött, a XX. század második felében pedig a rendszerváltásért harcoló Szolidaritás mozgalom szülőhelye lett.

Az oldalt a város épp felújítás alatt álló főpályaudvarának fotójával kezdeném, hogy ezzel megtartsam azokat az olvasókat, akiket a városig tartó utazás nem annyira érdekel. Márpedig most ez az út fog következni - egyszerűen írnom kell róla, mert a környék közlekedéstörténetének egy érdekes és fontos részéről van szó.

Az út Gdyniaból Gdańskba

Gdansk (innentől kezdve hadd írjam csak a magyar ábécé betűivel) a dalfesztiválról híres Sopottal és a szintén kikötőváros Gdyniával együtt alkotja a Hármasváros (Trójmiasto) konurbációt, egymillió körüli lakossággal:

SCHEMAT LINII KOLEJOWYCH W TRÓJMIE¦CIE SKM PKM.png
A Hármasváros vasúti hálózata. By Moder9781 - Own work, CC BY-SA 3.0, Link

A három várost, illetve a környező településeket az SKM, azaz az állami vasút, a PKP Szybka Kolej Miejska w Trójmie¶cie nevű üzeme köti össze. Ez egyfajta S-Bahn, a három városon belüli törzsvonalon saját vágányokkal és megállókkal/peronokkal (az ezen kívüli részeken fonódik a "rendes" vasúttal). Az S-Bahn párhuzam már csak azért is találó, mert 1952 és 76 közt a berlini S-Bahnról jóvátételként elszállított, és felsővezetékes üzemre átépített szerelvényekkel közlekedett.

2008-ban Varsóban ismertem meg a lengyel elővárosi vasúti közlekedés alaptípusát, az EN57-est. Azóta a legtöbb helyén modern szerelvények vették át ezen régimódi vonatok helyét, de itt az SKM-en még közel eredeti állapotúak is közlekednek. Naná, hogy ilyenekkel kellett Gdanskba mennünk! A többes szám annak szól, hogy útközben leszálltunk, egy ilyen fotó kedvéért, no meg hogy minél több példányt kipróbálhassunk :)

A típust 1962 és 93 közt építették, aztán különböző időszakokban különböző mértékben korszerűsítették, így a kocsik közel sem egyformák. Ez itt például egy régebbi hatású példány, ...

... míg ez egy puritán ráncfelvarráson átesett. Igazából az utazás élménye ugyanaz volt mindkettőn: a vezérlőmű kattogása mellett egyre hangosodó marokcsapágyas motorhanggal gyorsultunk, majd hajtáshang nélkül, légfékkel álltunk meg.

Vélhetően nincs már sok hátra az itteni EN57-eseknek, ezért videón is megörökítettem őket. Nem csak az SKM, hanem egy másik társaság, a Polregio színeiben is felbukkantak, úgyhogy nekem karácsony volt :) A háromkocsis EN57-esek mellett néha négykocsis EN71-eseket is láttunk. Ezek a típusok a kocsik számát leszámítva technikailag megegyeznek egymással, ezért csatolva is tudnak közlekedni.


A képre kattintva egy nagyobb verzió fog felugrani

És ez itt fent már totális gdanski hangulat: EN57-es a porosz időkben épült főpályaudvaron, háttérben a hajógyár daruival!

Gdańsk

A szűkebb értelemben vett óváros körül viszonylag lazán elhelyezkedő településrészeket egy körülbelül 60 kilométeres villamoshálózat járja át, normál nyomtávon. Ennek elődje az 1870-es években indult lóvasút volt, amit 1896-tól kezdett a villamos leváltani. A második világháború után az óváros utcáiról eltüntették a vágányokat, illetve a város szerkezetét is némileg átrendezték a közúti hálózat gyorsforgalmi jellegű kiépítése miatt. A közúti infrastruktúra előnyben részesítése miatt az egész várost soksávos, elválasztott pályás utak járják át, néha elég barátságtalan városképhez vezetve (ez a látvány például a történelmi óvárostól kb. 250 méterre fogadja a közlekedésbarátot). Az így létrejött modern útvonalakon persze többnyire zártpályásan tud a villamos haladni, mégis, furcsa érzés helyenként látni, ahogy nemes egyszerűséggel beledózerolták a városszerkezetbe ezeket az utcákat.

Schemat sieci
A gdanski villamoshálózat. Autorstwa ProDM - Praca własna, CC BY-SA 4.0, Link

A látott villamosok egy kivétellel mind vagy alacsonypadlós PESA-k, vagy alacsonypadlós középrésszel átépített ex-német járművek voltak. Internetes oldalak és képek alapján ugyan néhány furcsa Konstalnak is lennie kellene, illetve elvileg van három Bombardierük is, de mi ezekkel nem találkoztunk.

Ez itt az újabbik PESA, egy 128NG "Jazz-Duo" Brama Oliwska megállónál. Ide úgy jutottunk el, hogy az átépítés miatt átláthatatlan főpályaudvarnál nem találtunk jegyautomatát. Itt ugyan volt egy, csak nem működött :)

Ez pedig a régebbi PESA, egy 120NAG "Swing" a tengerparti strandhoz, a Plaża Stogihoz vezető vonalon. Ez egy nagyon jópofa viszonylat: az ember útközben láthatja kicsit az óvárost, a kikötő egy részét, újabb és régebbi lakótelepeket, az utolsó szakasz pedig egy erdőben fut.

A végállomási hurok a nürnbergi állatkertnél levőre emlékeztetett.

Eddig csak PESA-kat láttuk, ideje a flotta másik felét alkotó DUEWAG N8C-ket is megmutatni! Ezek a kocsik eredetileg Dortmundban és Kasselben szolgáltak, és a poznani Modertrans modernizálta őket jelenlegi állapotukra.

Az alacsonypadlós középrészek sose tartoztak a kedvenceim közé, de azért jobb egy ilyennel utazni, mint Pesten az ICS-kre felkapaszkodni...

Ezután visszarobogtunk a belvárosba, ez itt Okopowa megállóhely. Közút jobbra, közút balra, felüljáró, aluljáró - nem akarok senkit megbántani, de megalomán hatást keltett bennem a csomópont. Ráadásul az is gond ezekkel a csomópontokkal, hogy a villamosok cseppet sincsenek előnyben részesítve, ezért hosszú ideig állnak a lámpáknál. Hiába jó a pálya, hiába van elválasztva, hiába korszerű a jármű, ha a végén perceket várakozik a kanyarodásra! Ez egyébként egész Lengyelországban probléma.

Visszajutottunk a főpályaudvarhoz, ott láttuk ezt a régebbi festésű N8C-t. Úgy nézem, hogy a pályáról nem nagyon távolítják el a fékezéskor és induláskor csúszás- és kipörgésgátlás céljából a kerekek alá dobott homokot.

Eddig nem írtam, de most megemlítem, hátha valakinek nem tűnt fel: minden villamoson ott virított az ukrán zászló.

Nowy Port városrészbe változatos útvonalon jut el az ember: el a hajógyár mellett, már-már autópálya jellegű csomópontokon és iparterületeken át, hobbitelkek mellett egy németes jellegű kisváros-szerűségbe. Itt egy helyes kis kocsiszín is található, lásd fentebb.

Forgalomba beálló N8C jön, ...

... és megy.

A Nowy Port Oliwska nevű végállomás (igazából inkább időkiegyenlítő pont) a városrésznek nevet adó kikötő mellett van. Amit nem tudtam: a kikötő medencéjén túl található az a Westerplatte, ahol a II. világháború első komoly csatája zajlott.

Itt az ideje végre belülről is látni egy ilyen PESA-t! Ránézésre gyakorlatilag megkülönböztethetetlen bármilyen "nyugati" típustól.

És itt már ismét a belvárosban vagyunk, Brama Wyżynna megállónál. Jellemző a széles utak közepén levő megállóknál, hogy mindent rácsok vesznek körül, az út két oldalára pedig aluljárón át lehet kijutni.

Itt rá tudtam beszélni NZA-t, hogy kicsit nézzünk be az óvárosba, ahol még elveszett síneket is láttunk.

Magyarországon nem igazán gondolunk turisztikai célpontként lengyel kikötővárosokra, ennek ellenére őrületes sok látogató volt. De tényleg: francia vagy olasz óvárosokban látható tömegeket képzeljünk el!

Ismét a villamosok felé tendálva láttuk, hogy egy háromkocsis Konstal szerelvény robog el a korábban látott strand felé. Nosza, elindultunk utána, hogy valahol elkapjuk visszafele jövet! A kiválasztott helyszín Przeróbka volt, ahol elég sokat vártunk rá; eközben jött ez az N8C is.

Aztán végre visszaért a hármas Konstal! Ezek nem sima 105Na-k, mert a szaggatóval korszerűsítés után a 105Nch típusjelzést kapták. Az élen álló kocsi '82-es gyártású, 1999-ben korszerűsítették, és ha minden igaz, ezt a retró festést 2019-ben kapta. A pályaszám formátuma finoman szólva érdekes.

A városban egyedüli ilyen szerelvénnyel elmentünk Gdansk másik végébe, Jelitkowo végállomáshoz.

Szanaszét fotóztam a szerelvényt, hisz ilyen klasszikus összeállítást szinte már csak nosztalgiaüzemben lehet látni!

Egy fotó a második kocsi utasteréből. Léteznek ugyan vezetőfülke nélküli, csak második-harmadik kocsiként használt 105-ösök, de ez nem ilyen volt.

A szerelvény már visszafele menet Piastowska megállónál.

Ugyanitt a másik irányba nézve egy PESA érkezik.

Ahhoz képest, hogy kicsivel korábban még sütött a nap, ekkor már elég vigasztalanul esett az eső. A kép helyszíne Mickiewicza megálló.

Az ezt követő utazás során többször bealudtam - ezek a vonalak végtelennek tűntek, csak mentünk, mentünk és mentünk. Wrzeszcz kocsiszínnél azért felriadtam, két ilyen "röptében-fotót" is csináltam.

A budapesti Rákóczi úton már rég nincs villamos, a gdanskin viszont igen: Warneńska megálló a Rakoczego nevű út közepén fekszik, amit a mi fejedelmünkről neveztek el. A következő megállót amúgy Budapesztańskának hívták, de mi nem arra mentünk tovább a 12-es villamossal, hanem átszálltunk egy 10-esre, ...

Folytatás: még egy kis Gdansk, vonatok, majd trolik és hajók Gdyniában


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez