Az ezen az oldalon található képeket Krämer Ervin küldte nekem, igen nagy örömömre. Olyan dolgokat örökített meg, melyeket én is szívesen lefotóztam volna, de nem tehettem  - mivelhogy készítésükkor még édesapám is csak érdeklődő tizenéves volt (aki egyébként egy albertfalvai háztetőről figyelte azt, amit lentebb a képeken közelebbről láthatunk)! Ervin mellesleg 1959-60-ban kezdett repülni, előbb vitorlázóval, majd Jak-18-assal is, de az előmenetele itt megszakadt. Ennek ellenére a kapcsolata a repüléssel megmaradt, ott volt a hazánkban rendezett műrepülő világbajnokságokon (1962. Budaörs és 1984. Békéscsaba), illetve a repülőnapokon. És szerencsére fotózott is, szépeket!

Kezdjük a '62-es motoros műrepülő világbajnoksággal! Itt éppen a mezőnyt láthatjuk felsorakozva Budaörsön: az előtérben a szovjet válogatott együléses Jak-18-asai, a háttérben pedig rengeteg szép Trénert!

Itt egy Jak-18P készül felszállni. A Jakok formája azóta se változott sokat, a későbbi Jak-50-es sorozat tagjai (50,  52, 53, de optikailag még az 55 is) mind hasonlóak voltak (bár az együléseseknél a farokkerekes megoldás jellemzőbb volt).

Ez egy együléses Z-326 Tréner Akrobat, keletnémet színekben. Nem gyönyörű?

És a bajnok: Zlin Z-226T, a magyar válogatott egyik gépe.

A "bajnok" szó nem az én rajongásomnak köszönhető, hanem szó szerint kell érteni: ezen a bajnokságon a magyar válogatott egyéniben (Tóth József) és csapatban is (Tóth József, Katona Sándor, Fejes Péter) aranyérmes lett a típussal!

A nyugati országok egészen fura gépekkel versenyeztek. Ez például egy amerikai Great Lakes 2T műrepülő, mely engem valahogy a Polikarpov I-153-asra emlékeztet: tömzsi, csillagmotoros és kétfedelű. És mellesleg már akkor is ősöreg volt, de jól manőverezhető (ötödik lett egyéniben!).

Ez pedig a brit válogatott belga gyártmányú Stampe SV4C gépe, egy klasszikusabb vonalvezetésű biplán. Öreg volt ez a masina is, nem került be az első tízbe se...

A kötelező program leírása a korabeli Repülésből. Pár éve Erdős Mihály ezeknek a figuráknak a nagy részét megmutatta nekem élőben (természetesen Trénerrel), jópofa volt, és némileg nehezen hiszem azóta is, hogy ehhez képest még ki tudtak azóta új dolgokat találni, de ki tudtak :)) Persze azóta sokat fejlődött a technika (az akkori csúcs Trénerek nem tudnának a mai sárkányokkal és motorokkal versenyezni), és az új lehetőségekből a pilóták mindig ki tudnak valami újat hozni...

Ez már nem a VB, hanem ugyanaz a reptér két évvel korábban. Egy "buborékos orrú" Jak-18-as, amilyennel Ervin is elkezdte motoros képzését. Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a Gold Timer Alapítvány lelkes csapata a jövőben valószínűleg egy ilyen gépet fog újra repülőképes állapotba hozni. Szép lenne!

Pozsonyi Ferenc, aki a fentebbi képet készítette. Ezen a képen talán jobban látszik, hogy miért írtam "buborékos orrút" a gépnél: a csillagmotor burkolata jelentősen különbözik a 18-as sorozat későbbi tagjaiétól, mint amilyen a 18P is.

Még lesznek további képek Ervintől, de ezt az oldalt addig is bezárom. Az utolsó kép egy Aero-45-öst ábrázol, a jellegzetes kétmotoros cseh légitaxit, amit azért tettem ide, mert egyik kedvencem :) A HA-OMC a Mentőszolgálat repülőgépe volt.

További képek: az 1984-es békéscsabai műrepülő VB