Karácsonyfa üzemmód, avagy műszerfalak sötétben
Az utóbbi években gyakrabban járok ki a ferihegyi Skanzenbe, mint korábban, mert végre nem csak statikus látnivalók várják az embert, hanem mindig van valami új. Kezdetnek ott volt a Malvin névre (HA-MAL) keresztelt Il-14 részleges feltámasztása: Zsaludek Endre vezetésével egy maréknyi lelkes ember - hivatásos repülőgépszerelők és érdeklődő kívülállók - működőképessé tette a gép motorjait, elektromos rendszereit, és kívülről is gyönyörű állapotba hozta a sárkányt. Úgy tűnik, mostanában unatkoztak, és újabb tennivaló után néztek: a legújabb attrakció néhány gép elektromos rendszerének feltámasztása volt. Ennek eredménye különösen este látványos, ezt próbáltam megörökíteni az alábbi képeken.
Tu-154B2 (HA-LCG)
Jak-40 (HA-YLR)
Il-14 (HA-MAL)
Il-18 (HA-MOA)
A lentebb írtakkal kapcsolatos kiegészítéseket, javításokat örömmel fogadom az oldal alján található mail címen! Előre is köszönöm!
Az egyik részlegesen életre keltett gép az örök kedvenc Tu-154-es volt. Az "ő" cockpitjével már foglalkoztam több oldalon át, úgyhogy most nem próbálnék meg mindent újra leírni, inkább csak gyönyörködjünk a látványban!
Amit ezeken a képeken látunk, értelemszerűen nem normális állapot, hanem a karácsonyfa üzemmód, azaz lámpateszt: az ember megnyom egy gombot, és minden lámpa világít - amelyik nem, azt cserélni kell. Sajnos maguk a műszerek nem működnek ebben a hiányos állapotban, de a tőle jobbra látható variométer mutatója azért együtt mozgott a kinti heves széllel - ami tizensok szabad ég alatt ácsorgás után azért nem gyenge produkció.
A lokátor képernyője körüli lámpák különféle hatásvadász szögekből (nem művészkedtem: úgy fotóztam, ahogy éppen le tudtam támasztani a fényképezőgépet).
További Knight Rider feeling.
Balra: fehér LED-sor a kiállítási jelleg miatt került a műszerfal felső pereme alá, az eredeti éjszakai világítást az első képen láthattuk. Jobbra: a fedmérnök pultjának lámpái is működtek, de azt nem sikerült jól lefotóznom. Majd legközelebb!
A Jak-40-est a Li-2-es és az Il-14-es leváltásra tervezték a hatvanas évek közepén. A hajtóművektől eltekintve (gyengék, sokat fogyasztanak és füstölnek) elegáns kis gép a leereszthető hátsó rámpájával; sajnálom, hogy nem sikerült ilyennel repülnöm.
Ugyanaz a szovjet "műszerfal-zöld" jellemzi, mint a Tu-154-est (meg a többi keleti gépet), a kezelőszervek is hasonlóak. Fehér keretben vannak a legfontosabb műszerek: sebesség, műhorizont, rádiónavigáció, magasság, és... mi az a jobb felső sarokban, magányosan? Nem rejtvény, tényleg nem tudom. Az világosnak tűnik, hogy alapvetően variométer, de mi a narancs színű plusz mutató a közepén? A fura műszer alatt rádióiránytű, mellette talán rádiómagasságmérő. Alatta én tüzelőanyagmennyiség-mérőnek nézem azt a műszert, a kombinált rádiónavigációs kijelző alatt pedig a fékrendszerek paraméterei. A jobb egyes ülés előtt többé-kevésbé ismétlődnek a műszerek, csak alul különböző hőmérsékletek és feszültségek órái vannak. Ehhez a géphez elég volt csak két pilüta, de nem kis munkaterhelés volt rajtuk, ritkán unatkozhattak!
A középső konzol tetején az időjárásradar kihúzható-mozgatható kijelzője trónol, alatta a futókijelzés a három zölddel, alatta pedig a hajtóművek állapota olvasható le. Jobbra a gázkart is láthatjuk, tőle jobbra a futó behúzó-kieresztő csapja. A gázkarok bal oldalán viszont nem tudom, mi az a kisebb, sötét kar.
A felső konzol kapcsolóinak felirata még így képen is jól olvasó. A gömbölyű buborék egy folyadékos iránytűt rejt.
A HA-MAL perpillanat az ország egyik legszebb kinézetű repülőgépe, és bár az utastere erősen hiányos (hisz ez eredetileg egy katonai gép volt, amit a Déli Hadseregcsoport ajándékozott a Magyar Néphadseregnek, majd az a Közlekedési Múzeumnak), a pilótafülkét nézve az ember könnyen elhinné, hogy a gép mindjárt átgurul a betonra és felszáll :)
Az eddig látott két gép éjszakai világítása vörös fényű lámpákkal történt; a régebbi masináké egyszerűbb és egyben látványosabb: a műszereket és a feliratok egy részét fluoreszcens festékkel festették, mely UV fényben világít. Az ember azt gondolná, hogy ez nem lehet igazán hatékony, a valóságban viszont minden olyan tűélesen látszik, mintha számítógépes rajzot néznénk. Döbb.
A lényeges műszerek itt is hasonlóak: sebesség, műhorizont, iránytűk, varió, ILS... Egyszer nappal is lefotózom majd, ha nem felejtem el :)
Középen a motorok órái és kezelőszervei. A műszerfal tetején a repülőóra két oldalán a két, 12-ig kalibrált műszer mit mutat? A jobboldali képre nézve pedig azt látom, hogy ehhez nem tudok eléggé oroszul :)
A Nagyvas (Tu-154) mellett az Il-18 volt az éjszakai szeánsz másik sztárja.
Bizonyos műszerek vélhetően cserélve - vagy ellopva és mással pótolva - lettek, ezek nem fluoreszkáltak az UV fényben.
Balra: ez így végképp úgy néz ki, mintha mindjárt indulna a gép, nem? :) Jobbra: ezekhez a panelekhez használati utasítás is dukál. Ez még egy igazi régivágású gép volt, amit öt, majd négy fős személyzet repült.
Baloldalt: a hajózótávírász munkahelye volt az egy fő mínusz az üzemeltetés évtizedei közben. Az ő rádiói eltűntek ugyan a fülkéből, de a mindenféle biztosítékok és elektromos rendszer kapcsolók ottmaradtak. Jobbra: a navigátor munkahelye. Akár hajón is lehetne, nem?