Egyik nap Badó (Ifjabb Badovszky György) barátom rámcsörgött, hogy nem lenne-e kedvem kiugrani Bécsújhelyre, mert ott kell ápolgatnia egy általuk gázturbinásított Dornier-t. Bár (sajnos) nem repülőútról volt szó, vele tartottam.

A bécsújhelyi reptér üres volt, csak egy katonai gép és egy ultrakönnyű mozgott, aztán mindkettő elszállt, és csak a fűnyírók hangja hallatszott. Az egyik hangárban viszont a Dornier mellett egy ilyen szépséges "drótakadály" is látható volt.

Ez egy ezerkilencszázkevésből származó Pischoff autoplán replikája, azaz utánépítése.

Badó természetesen legszívesebben azonnal repült is volna egyet vele, míg engem nem vonzanak annyira ezek a régies gépsárkányok, bár nézegetni szeretem őket.

A gépet egy Mercedes gépkocsimotor hajtja.

A "vezetőfülke".

És itt van Badóék turbinás Do-28-asa is!

Jópofa a gép festése, Ausztriában ennek úgy tűnik nagyobb hagyománya van, mint nálunk (itthon is voltak ilyen próbálkozások, Mig-29-től a Mi-24-en át Cessnáig)... A bal motort itt éppen Badó támasztja.

A gép pilótafülkéje. Ezt látja a pilóta...

... ezt a másodpilóta...

... ezt pedig az a hiéna, aki túl erősre állítja a vakuvillanás intenzítását :)

Hazafele jövet Mosonmagyaróváron megebédeltünk (húú, de jó volt az a szarvas áfonyával!!!), majd kalandtúráként a régi úton folytattuk utunkat, és Öttevénynél megálltunk az egykori Elvis parknál, ami egy Il-18-as köré épített bisztró... volt. Amíg be nem csukták. A gép szerencsére maradt.

Szegény HA-MOI elég kopottnak tűnik, de azért látszik, hogy ez egykor egy nagybetűs REPÜLŐGÉP volt!

Az Il-18 tipikus előreugró orra, kiegészítve némi díszkivilágítással.

Folytatás: Budaörs a Li-2-től a tévés helikopterig