Zágráb III.
[Előző oldal]

Németországi feeling: Mannheimi DÜWAG a toronyház előtt.

Ez a kép fotótechnikailag kész csőd, mégis jól látható a 101-es ajtóelrendezése és lépcsőmagassága. A háttérben látható Műszaki Múzeum helyén üzemelt egyébként a régi villamosremiz.

A 101-es mögé csatolt egyik pót belseje...

... és annak fa lépcsője.

KT4-es az iménti kanyarban.

A Draskoviceva vége nagyon kellemes fotós hely, jórészt a térség két végén látható elleníves kanyarok miatt, melyek keresztezik az egyenesen továbbhaladó vágányok útját!

Sorbanállás az út szélén, és ...

... kanyarodás a Jurisiceva-ból kifelé. Ez is egy látványos festésű Tatra szerelvény!

Na jó, fotózzunk két régi motor+pót összeállítást is ugyanitt!

Egy másik hasonló szerelvény a tér másik végén. Olyan kis helyesek ezek a kéttengelyesek, legszívesebben hazahoztam volna magammal egyet!

A Ribnjakon felfelé vezető szakasz szépen füvesítve van. Itt lehet feljutni...

...Mihaljevacig, ahonnan a szóló kocsikkal közlekedő 15-ös viszonylat indul...

... hangyányit emelkedő útjára...

... a hegyek közé. Nem túl hosszú a vonal, de szépek a környező hegyek - ha valaki szereti az ilyet.

Ez a kép már szombaton készült. A korábban látott, már akkor bontani kezdett elágazás teljesen le volt zárva, a járatok pedig össze-vissza voltak terelgetve a belvárosban.

Az utastájékoztatás korántsem volt tökéletes: a kiragasztott tacepaók itt-ott hiányoztak, és sokak számára csak akkor derült ki, hogy útvonal-módosításra lesz szükségük, amikor az eredetiről való letérés előtt a vezető bekiabálta az érintett "új" megállókat az utastérbe.

Helyi sajátosság: ha a villamos az út szélén megy, nyilvánvaló, hogy parkolni középen kell. Ezt a szabálytalanul megállók is így csinálják: a vészvillogót bekapcsolva megállnak középen, de legalább nem akadályozzák a tömegközlekedést. Nesze neked "Balkán" - akkor mi mik vagyunk?

A főpályaudvar (Glavni Kolodvor) előtt jókora forgalmat fotózhattunk, bár az időnként eleredő eső zavart. Akkor még nem tudtam, hogy a szemerkélés csak a kezdet: másfél órával később, az állatkertben teljesen bőrré áztunk.

Tatra kanyarodik a pályaudvar előtti térre. Szép napsütésben itt is jókat lehetett volna fotózni szerintem...

Sebaj, nekünk ez jutott, ezt kell szeretni :)

Ha már ott voltam, egy Ganz motorvonatot is kellett fényképeznem. A helyiek csak "zágrábi metrónak" nevezik ezeket az elővárosi szerelvényeket.

"Mannheimi" (a többi itteni DÜWAG is onnan jött, de ennek a típusát kimondottan így hívják) a helybeli Városliget mellett.

No, itt már rákezdett az eső: ez a Tatra, mely éppen a Dinamo Zagreb félkésznek tűnő stadionja mellett halad el, két méteres vízsugarat nyomott ki maga alól a vágányról!

Ezen a képen egy további helyi szokás is látható: a vízszintesen elhelyezett közlekedési lámpa. No meg egy DÜWAG.

Fonódó vágányok: a végállomás két hurokvágánya egy ideig együtt halad, és aztán válik szét. Amit sajnos nem tudok megmutatni, az a rajta keresztül áthaladó villamosok hangja volt: a keresztirányba haladó kerekek (a felfutós átszelési darabok ellenére) négyszer csattantak itt tengelyenként. A négytengelyes kocsik kimondottan géppuskaszerű ropogást hallattak :)

Itt a vége, fuss el véle: ilyen fellegekkel búcsúzott tőlünk a horvát főváros. Remélem, tetszettek a képet. Ha valahol zöldségeket írtam volna, írj!


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez