Unalom az Ostbahnon, záróra a Westbahnhofon
2014. december 13.

2014-ben - legalábbis az előző évekhez képest - elég kevés vonatfotós túrát sikerült abszolválnom. Decemberben viszont pont összejött egy, ráadásul egy olyan szombaton, amikor nem csak a téli menetrendváltás előtti állapotokat lehetett megörökíteni a bécsi Westbahnhofon, de a MÁV Nosztalgia Kft. adventi élményvonata mellett az Árpád sínbusz is az osztrák fővárosba látogatott!

Valószerűtlenül jól indult a nap: a szántóföldek közt a hajnali ködben surranó ráncajtós Ikarus 280-as után egy Nohabos tehervonatot is elkaptunk Ács mellett Interszitivel - meg persze az említett 18 kocsis különvonatot, és a kimondottan aranyosan pöfögő Árpádot.

Aztán áttettük székhelyünket a piros vonal túlsó oldalára, és valahogy semmi se jött össze. Talentből és Railjetből annyit láttunk, hogy akkor is meguntam volna, ha addig nem untam volna őket, de az érdekesebb tehervonatok se aznap jártak arra. Amikor meg végre jött egy Vectron (jobbra), akkor annyira összekavarodtam, hogy alulexponáltam a képet :) Jobbra: faszállító vonat. (Nem úgy!)

Elvileg az Ostbahnnak izgalmasabbnak kellene lennie, mint magyarországi folytatásának, de úgy látszik, aznap a síneken is kamionstop volt. Ez a +1 mozdonyos teher azért jól nézett ki, csak rossz irányba ment :)

Ez a gépmenet is jópofa volt. Látszik, hogy milyen keveset tudok az osztrák gépekről: azt láttam, hogy a 1144-esek közt egy 1142-es is elbújt, de az eddig nem tűnt fel, hogy előbbiekből több fajta van: a hátsónak látványosan nagyobb szellőzői vannak, mint a másik kettőnek.

Balra: egy Talent mutatóba. Jobbra: napnyugta környékén már a Westbahnhofon voltunk. Ez azért volt hálás téma, mert másnaptól kezdve a vonatok zöme az új főpályaudvarra járt - például az ICE-k is.

Az autószállításnak is befellegzett itt ezzel a nappal. Kár, hogy pont nem volt ki- vagy beszállás abban a két órában, amikor itt voltunk, mert még soha nem láttam ilyet közelről.

A Bécs - Moszkva gyorsvonat ugyan csak két kocsival indult, de ettől eltekintve elég látványosan nézett ki. Ezek a kocsik már nem azok a bordás falú kofferek, mint amiket gyerekkoromban a Keletiben láttam!

Mivel az állványt a kocsiban hagytam, a fotózás helyett volt, amit inkább videón örökítettem meg - na meg azt is levideóztam mozgás közben, amit előtte állva lefotóztam. Értelemszerűen nem csak Magyarország felé volt tömeg, hanem a Westbahn motorvonataiból is ki-kibuggyant a tömeg. A tárolóról peron mellé állásokat lenyűgözőnek találtam: mind a saját erőből mozgó motorvonatok, mind a tolatómozdonnyal mozgatott személykocsik úgy rohantak, mintha vonalon lettek volna. Csak semmi 5 km/h-val becsorgás, mint a Keletiben!

Balra: német ICE és magyar Tau ugyanannak a peronnak a két oldalán. Jobbra: 1144-es emeletes ingával.

Természetesen az Árpádot is meg kellett örökíteni, jobbról-balról.

Balra: az oldtimer és a beton perontetők görbülete szépen passzoltak egymáshoz :) Jobbra: az az igazság, hogy soha nem töltöttem sok időt a Westbahnhof peronjain, úgyhogy most rácsodálkoztam arra, milyen messzire kinyúlik ez a betonyelv. Igaz, kellett is a 18 kocsis magyar különvonathoz!

Balra kicsit más szögből: a párás estében állvány nélkül is egész jól lehetett fotózni. Jobbra: a tárolóvágányok. Ugyan több tucat alkalommal jöttem-mentem ide/innen vonattal, a vágányok elrendezését soha nem figyeltem meg: teljes újdonság volt, hogy a pályaudvarral szemben a tárolók vannak, és nem teljesen egyenesen járnak ki-be a vonatok. Hiába, érkezéskor már a cuccaimat pakoltam mindig, induláskor meg már általában sötét volt, én meg fáradt :)

Szép óvatosan indította a vezér a vonatot: személyvonatokkal általában 5-6 másodperc alatt végig szokták szolmizálni a skálát, de most komótosan lépegetett felfelé az elektronika.

Ezeket a kocsikat inkább tárolón szoktam látni, úgyhogy most éltem a lehetőséggel, hogy peron mellett lekattintsam őket: az osztrák szövetségi vasutak fekvőhelyes és hálókocsijai.

A "Hans Albers" EuroNighthoz autószállító és német fülkés kocsi is tartozott, mindkettő picit nosztalgikusnak tűnt.

Balra: a végén egy magyar kocsikból álló vonatot is behúztak a peron mellé, csak hogy színesebb legyen az összkép :) Jobbra: azért nem maradtunk tovább, mert kiszámoltam, hogy ha sietünk, átérhetünk Pozsonyba, az ő fényvillamosuk utolsó előtti köréhez, azaz még egy kiutazás nélkül lefotózhatnánk azt is. Végül kicsit elkeveredtünk az esti forgalomban, de az utolsó körét megtevő Tatra T2-est sikerült elcsípni a váralagút kijáratában. Hatásos fotóhely, az már biztos!

Az út végül nem teljesen pozitív hangulatban végződött: a kocsi hátsó tengelyének felfüggesztése (vagy valami ilyesmi) szétesett menet közben, úgyhogy két és fél órát vártunk az autómentőre az egyre mínuszabb éjszakában. Viszont az oldalt mégse ezzel kéne befejezni, úgyhogy itt egy videó a pozsonyi kitérőről :)


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez