Szeged, 2002.03.10., 2. oldal

Előző oldal

Itt éppen a 801-es szenvedi át magát keresztben.

Ez az "kertek alatt" futó vágány viszont nagyon tetszik...

... kár, hogy a vonal külső szakaszát meg fogják még az idén szüntetni!

Épp ezért rá is kattintottam párat erre a részre: egyet kifelé...

.... egyet befelé, bár tudom, hogy a síneket még nem fogják felszedni.

És hopp, a semmiből már ott is termett egy Bengáli!

A 801-es belseje kicsit más, mint a legtöbb csuklósé...

... az ajtókat például nem kis háromszög alakú valamik keretezik, hanem szögletes paravánfalak.

Amikor megszűnik a külső szakaszon a forgalom, eltűnik ez is: vonat keresztezi a villamos útját.

És ismét a Domus előtt vagyunk.

Egy rokonszenves tábla, a budapesti belvárosra is kirakhatnának egy ilyet!

A Hősők kapuja alatt átszáguldó Tátra nem egyszerű fotótéma: a digitális fényképezőgépem ugyanis szeret két kép készítése közt pihenni egy picit, ami pont elég ahhoz, hogy a következő kockán már túl közel vagy túl messze legyen a tuja :-)

Még hogy szűk utcákba nem érdemes villamost rakni, itt is milyen jól működik!

A 908-as Tátra előbb a Széchenyi tér felől közeledik..

Aztán már jön is vissza a Nagyállomás felől!

A Dugonics tértől a Tisza felé egy használaton kívül álló vágány szomorkodik...

... hogy csak így vége szakad.

Beljebb aztán már két vágány is szomorkodik, hogy csak parkolónak használják őket!

A tavasz egyetlenegy pillanata: a 810-es Bengáli az árnyékban bújkál.

802.-gondolta Stirlitz.
803, én győztem!-gondolta 802.

Némi művészkedés után...

... természetes élőhelyén lestem meg a villamost, ahogy a kecskési végállomáson levő fészkében pihen.

A 814-es...

... már egy belülről opto-tuninngolt jármű, de ettől még baromi hangos menet közben!

És hirtelen Rókus pályaudvarnál termünk, ahol az 1-es vonalon dolgozó Tátrák mellett a 803-as csuklós pihen.

Itt jutott eszembe, hogy Tátra-belsőt még nem is fotóztam, ezért gyorsan ezt is megtettem!

Ezekután sétáltunk egy jót barátnőmmel a hideg szélben, amikor megláttam az imént még a rókusi hurokban pihenő Bengálit az 1-es vonalon.

Niná, hogy fel kellett szállnunk rá, és elmenni a beljebbvárosig! Itt már elkezdett szürkülni, úgyhogy több fotót nem készítettem; nem sokkal később amúgyis indult a vonatunk vissza Pestre.


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez