Városi és nemvárosi közlekedés
Járműparkfrissítés-megtekintés és nosztalgia, 2005. augusztus 13.
Előző oldal: nosztalgia- és műhelyvillamosok
A szegedi remiz újabban kezd úgy kinézni, mint valami kelet-német közlekedési vállalat telepe. Ez itt például a 244 037 pályaszámú Tatra, mely néhány nappal korábban érkezett Drezdából. Mókásak a fényszórói, engem a Trabantéra emlékeztetnek.
Ez nem "sima" Tatra T4-es, hanem egy olyan motor-mellékkocsi, melynek nincs állandó vezetőállása, csak egy lezárható pult.
Az előbbi kocsi testvére, 244 045. Voltaképpen a hetvenes évek második felében Pesten vendégeskedő próba T3-as után ez az első "gömbölyű Tátra", mely Magyarországra került. Az SZKT három ilyen (TB4D-MS) jelzésű kocsit vásárolt, ...
... melyek mostanra mind meg is érkeztek. A képen az utolsó, a 244 029 pályaszámú látható. Ezen túl még egy vezetőfülkés motorkocsi, a 224 046 pályaszámú is jönni fog. A négy kocsiból valószínűleg egy vagy két munkakocsi (tanuló/hókotró/síncsiszoló) lesz, a többi alkatrészbázisként fog szolgálni.
Ez se semmi: a normál nyomtávú rostocki T6A2 pótkocsi alá ideiglenesen méteres nyomtávú forgóvázakat tettek, vélhetően mert abból volt épp felesleges.
Hogy a Tátra-bemutató teljes legyen, itt van két ex-berlini KT4-es is, melyekből ki tudja, mikor lesz forgalmi jármű.
Őt még én se láttam eddig: ez a volt cottbusi jószág orozta el az imént látott pótkocsi forgóvázait. Ez a kocsi is Prágában lett korszerűsítve, de nem kapott a potsdamiakhoz hasonló szögletes fényszórót, hanem maradt "gülüszemű".
A modernizált műszerfal.
A belső térrel még lesz egy kis munka, ...
... de alapvetően ez is olyan, mint az SZKT többi korszerűsített KT4-ese.
Hopp, egy cottbusi tájékoztatócetli!
A postdami 206-os még mindig a felújításra vár, ...
... de ahogy elnézem, egyelőre csak a visszabontás kezdődött el.
Drezdai forgóvázak. Figyelem: nem drezdai alvázak! Na jó, ez nem volt olyan jó poén, meg amúgy is csak kevesen értik :) Drezdában egyébként a normálnál kicsit szélesebb, 1450 mm-es nyomtávot használnak, de állítólag csak pár távolságtartó gyűrűt kell kiszedni, így adaptálhatók.
A 805-ös Bengáli viszonylag kései gyerek, hiszen 1974-ben építették, ...
... míg a 820-as a kétirányú Bengálik prototípusa volt 1963-ban.
Ez a nünüke itt egy önjáró tisztítógép. Elég érdekes azzal a két előrelógó csápszerűséggel :)
Az oldal utolsó szakaszát életképekkel gondoltam megtölteni. Itt például a 900-as, tehát a legelső szegedi T6-ost láthatjuk Rókus pályaudvar előtt.
Bengáli a Kálvárián befelé jőve, már majdnem a Dugonics térnél.
Vadaspark kitérő, új festésű Bengálikkal.
A nosztalgia villamos aznap nem csak a mi örömünkre mozgott, mert délután az 1-es vonalon nyilvános járatként is közlekedett. Ilyet se látni Pesten! :(
A 818-as Bengáli napozik piros lámpánál való várakozás közben.
Még egy "új festésű" tuja, ...
... és még egy. Szeretem ezeket a nagyvárosias utcákat; remélem, hamarosan valami korszerűbb fog közlekedni rajtuk, mint ezek az önjáró sínbontó gépsorok!
A kecskési végállomásról éppen kihaladó 821-essel fejezem be a villamosos képek sorát.
Mivel a nagyállomás éppen felújítás alatt áll, konténerből építettek ideiglenes várótermet, pénztárt, meg miegymást. Ja igen, vécét is, emiatt az egész alkalmatosságot erős vécéillatosító-illat lengedezte be :)
És ennyi mára. Írjam le megint, hogy milyen jól éreztem magam? Ez szinte magától értetődik ebben a városban :).