A 2020-as balatoni retró hétvégék (2)

Előző oldal

A "bajszos" 194-es mellett most egy másik retró Szergej is itt volt: a legelső! Persze - ha jól tudom - csak sorozatgyártásban volt első, mert építettek előtte két prototípust is, de így is jelentős mérföldkő volt az M62-001, hiszen háromezerkétszázvalahány további példány követte, a két- és háromszekciós variánsokról nem is beszélve. Egyébként figyelemre méltó, hogy a típust otthonában is a MÁV nómenklatúrájának (M=belsőégésű motor által hajtott 6=hat tengely, 2=a következő sorszám az M61 után) megfelelően tartották számon, nem nevezték el Vlagyimir (Iljics) Leninről vagy Feliksz Dzerzsinszkijről! A Szergej után lógó Csörgő nem dísznek volt ott, ő látta el energiával (árammal) a szerelvényben levő IC kocsikat - a szovjet gép ugyanis nem tud ilyet (de a sima Nohabok se).

Morog a kétütemű, fütyül a turbó!

A lefelé jövő 424-est a fűzfői ívben kaptuk el, előtte jött egy Csörgős szerelvény is a másik irányba, lásd balra. Az eddig látott képeken nem látszottak az ekkor már zajló villamosítás eredményei, de itt már láthatunk pár - még kopasz - oszlopot.

Az első napon a dupla Púpost a még villamosítatlan alsóörsi állomáson kaptuk el. Viccesen túldimenzionált ez a hely jelenlegi szerepéhez képest, de persze egykor kiindulópontja volt a veszprémi vonalnak.

Balra: egy sima vonatot is megörökítettünk itt még így, felsővezeték nélkül. Jobbra: bajszos Szergej csíkos kocsikkal Aszófő előtt - gyönyörű látvány volt!

Az egyes Nohab villamos fűtőkocsival Örvényesnél, illetve a Tapolca és Kisapáti közti vasúti átjáróban.

Balra: ugyan a program legérdekesebb szereplője a menetrend szerinti vonatot vivő 424-es volt, a legszerethetőbb pedig a dupla Púposos szerelvény, a legszebb szerintem ez az összeállítás volt - a bajszos Szergej a csíkos gyorsvonati kocsikkal! Itt éppen Badacsonytördemic-Szigliget állomáshoz közelít a nem éppen visszafogott füstöléséről ismert masina. Ha ez egy 360 fokos panorámafotó lenne, akkor látszódna, hogy mellettem-mögöttem szó szerint minden ágon és oszlopon lógott egy-egy fotós :) Jobbra: a retró Csörgő Aszófő állomásán.

Balra: nem tudom, miért, de nem jutott eszembe rendesen lefotózni a vezérlőkocsit, ezért csak egy ilyen hulladék fotóm van róla. Jobbra: ez megint a szepezdfürdői ív, csak most az út túloldaláról.

Korlátos volt a fotóhelyek száma, úgyhogy nagyot nem tudtunk ezzel a vonattal se varázsolni, de azért megpróbáltuk minél több helyen meglőni.

Augusztus 2., vasárnap

Ezt a napot Ábrahámhegyen kezdtük, jó korán, hogy még legyen hely ezen a buckán. Indokolt volt az elővigyázatosság, mert a végén annyian lógtak a rézsűn, hogy csoda, hogy nem szakadt le :) Igaz, volt is mit fotózni, ahogy azt a fenti két képen láthatjuk! Az a nap, ami így kezdődik, csak jó lehet :)

És 424-esezzünk még egy kicsit, ezúttal mozgásban, hanggal!

Balra: sztárfotó az éppen induló gőzösről Fövenyesnél. Jobbra: míg másutt tömeg volt, Pálkövénél meghitt csend honolt. Ez a ficak nagyon tetszik, ahogy a vasút egy félszigetszerűség szélén haladva kerül ki egy emelkedőt, amin a 71-es út simán átkapaszkodik.

Most is volt dupla Púpos, csak ezúttal egymás felé voltak fordítva a vezetőfülkék - a szerelvényt ezúttal Csopak és Arács közt kaptuk el. Egyébként vicces dolog az út közelében láthatósági mellényben, kameraállvánnyal, csoportosan vonatot várni: valamiért minden autós lelassított, amikor meglátott bennünket :D

Két snitt, de mivel Alsóörsön indulás is volt, az elsőn nagyon szépen (és egész hosszan) hallatszik a motorok röfögése.

Következő fotóhelyszínül a villamosítási munkálatok által még nem nagyon érintett kenesei állomást választottuk. Jó hangulata volt a régimódi állomásépületnek, ráadásul árnyékban várhattuk a vonatokat! Elsőnek egy csatolt Desiro jött, ezt gyorsan lekaptam az állomásépülettel együtt (lásd jobbra).

Kicsit később jött a bajszos Szergej, ezúttal egy szokásosabb (aktuális festésű) szerelvénnyel. Így se nézett ki rosszul!

Balra: újabb Desiro, ezúttal egy nyugat felé tartó. Érdekesebb volt az, amiért várnia kellett: a szembejövő Nohab, ...

... mely a korábban a bajszos Szergejjel (is) látott vékonycsíkos szerelvénnyel jött. Kár, hogy a mindennapokban szétdobálják a retró szerelvény kocsijait, így nem érvényesülhet az egységes kinézet varázsa! Jobbra: még később befutott a 19-es Nohab is a 001-es Szergejjel, ami mögött pedig egy villamos fűtőkocsi figyelt. A tiritarka szerelvényképzés nem igazán volt jellemző a vonalra (lerobbant gépek elvontatását leszámítva), de biztos van fotós, akinek pont az ilyen egyedi összeállítások jönnek be :)

Természetesen videóztam is, nem is keveset, mert bár már nem olyan különleges dolog a "Turcsiorrú" felbukkanása, azért még mindig szeretem a típust :)

A 424-es Balatonfüred és Tapolca közt ment egyet délután, de Füreden nem lehetett megfordítani a mozdonyt, ezért felvágtatott Fehérvárra. Ott megpörgették a fordítókorongon, ezután a megfelelő irányba állva tudott visszamenni. Bár ennek a menetnek nem ismertük a menetrendjét, azt gondoltuk, hogy ha eleget várunk, csak elkapjuk. És így is lett!

Fotózás közben végig azon vacilláltunk, hogy utazzunk-e a "plandampf" vonattal, vagy sem, mert egyrészt érdekesnek tűnt, másrészt viszont ki szeret tömegben tolongani, pláne vírusos időkben? Végül úgy döntöttünk, hogy épp eleget rohangásztunk a sínek mentén, itt az ideje egy kis tényleges vonatozásnak! Zsenge kezdő módjára azt hittük, hogy ha másfél órával az indulás előtt szállunk fel a Balatonfüreden várakozó szerelvényre (lásd balra), akkor miénk lesz az első ablak, ahonnét kinézve majd nem lógnak be fejek a gőzmozdony látványába. Hát, szerintetek nem volt foglalt az első páholy mindkét oldalon már akkor is? :) Jobbra: elég fáradtak voltunk, ezért csak Zánkáig mentünk a rendhagyó személyvonattal. Ami nem is baj, mert volt valami műszaki gondja a gőzösnek, emiatt elég sokáig tartott volna eljutni vele Tapolcára, majd visszajutni Füredre az autóhoz.

Ez az utazás most az élményekről szólt: hogy a gőzös hangjait hallgatva néztük a tavat, meg hogy kivételesen mi is belelógtunk más képébe, nem csak ők a miénkbe :)

Mindkét retró hétvége remek volt, szó szerint nem mindennapi élmény! Hatalmas köszönet mindenkinek, aki részt vett a megszervezésében vagy a lebonyolításában!


Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez