Városi és nemvárosi közlekedés
A Margit híd felújítása II.
A múltkor valahol ott hagytuk abba, hogy amíg a híd északi oldalát lekopaszították, majd újraépítették, a villamosok a déli oldalon jártak. Most innen folytatjuk. Mivel nem vagyok építőmérnök, ha hülyeséget írok valahol, tessék szólni!
A fentebbi összegzés az északi oldallal persze nem volt teljes, hiszen ugyaneközben a hídra felvezető lépcsőket, rámpákat is megbontották, akárcsak az aluljárókat. Itt éppen a Jászai Mari tér déli oldala felől láthatjuk ennek az eredményét.
A déli oldal megbontása - villamosok az északi oldalon
2010. június 5-6-án aztán eljött az ideje a térfélcserének a hosszában szó szerint kettévágott hídon.
A már megújult északi oldalon ideiglenes nagypaneles pályát fektettek a villamosok számára. A baloldali képen már bontják a déli oldal felsővezetékét, jobboldalt pedig a már használatba vett északi oldali pályát láthatjuk, egy csökkentett sebességgel közlekedő villamos mögött guruló busszal.
Balra: délen már nincsenek oszlopok, és a vasbeton pályalemeznek is ezerrel nekiestek. Jobboldalt: a budai hídfőnél még egy ideig megvolt a másik oldal ideiglenes vágányainak maradványa.
A bontás különböző fokozatai a villamosból nézve: baloldalt még csak részben hiányzik a pályalemez, jobboldalt már kilátszik az acélszerkezet, a főtartó ívek tetejével együtt.
A pályalemezt tartó rácsszerkezet felújítása után elkezdték felhelyezni az új, acéllemezekből álló pályalemezt. Lehet, hogy tévedek - és majdnem biztos vagyok abban is, hogy okkal tették ezt -, de ennek mellékhatása lett, hogy a felújítás után a híd jobban átveszi és felerősíti a rezgéseket. Ez az aszfalton futó gumikerekű járműveknél nem annyira feltűnő, de az alcélsínen futó acélkerekek (ti. a villamos) érezhetően hangosabban futnak, hiába használtak korszerűnek tűnő pályaszerkezetet (valamilyen rugalmas cucc veszi körül a síneket). Hogy ezt nem lehetett-e volna valami még különlegesebb elasztikus vágányrögzítéssel megelőzni, arra nagyon kíváncsi lennék.
A kővel burkolt részek még koszosak, az acélrészek már fel vannak állványozva, a pályalemez darabjait szállító bakdaruk pedig fel-alá szaladgálnak terhükkel.
Mindezt megpróbáltam mozgóképen is megörökíteni.
Mivel ez egy alapvetően villamosos oldal, gyorsan itt van egy villamosos kép is :)
A budai felső rakpart áthidalása ismét vasbeton szerkezet lett (1978-ig vasszerkezetű ívhíd volt, egy darabja látható a Közlekedési Múzeum előtt). Ha jól sejtem, a betonból kiálló vasbordákra került később a járda és a villamospálya.
Baloldalt: a budai parti híd, jobboldalt a leendő biciklis alagút nyílásával. Jobbra: a HÉV és a villamosmegállók közti aluljáró kialakítása nagyjából maradt a régi, csak historizáló íves bejáratokat kapott. Ahogy elnézem, vasbetonból, amit aztán gránittal burkoltak.
Amikor elkészültek a déli oldal pályatestével, összeillesztették azt az északi oldallal (2010 októberében). Ez idő alatt csak gyalog lehetett átkelni a hídon.
Az ilyen "csak gyalogos" napokon tiszta majális hangulata volt a hídnak: az egyik oldalon sétáló emberek érdeklődve nézték a másik oldalon dolgozókat. Szemmel láthatóan nem csak én élveztem, hogy a munkaterület nem volt elbarikádozva, sokan nézegették az építkezés részleteit.
Középen már látszanak az új vágányok.
A szigeti szárnyhídon ekkor még bőszen dolgoztak. Ennek vasanyaga még az eredeti, nem cserélték ki a második világháború után, mivel nem robbantották fel. Az is igaz persze, hogy később épült, mint a híd többi része (1900-ban adták át, míg a híd többi részét 1876-ban), de állítólag már nagyon ráfért a felújítás!
Egy építkezéses panorámakép, a Bem rakpartról nézve.
Egy építőmérnök vélhetően több okosat tudna mondani ezekről a képekről, én csak gondolom, hogy jobboldalt egy pillér és egy hídrész illesztése látható, még a dilatációs szerkezet nélkül.
Végleges járda még jó ideig nem volt, de legalább az úttestek elkezdtek testet ölteni, és egyszercsak feltűnt a leendő szigeti bejárói villamosmegálló peronja is (jobboldali kép).
A két oldal összeillesztése után még mindig messze nem volt kész a híd: be kellett fejezni az új vágányzatot, oszlopokat állítani, összekötni a nagykörúti vágányokkal, illetve az északi oldalról is el kellett távolítani az ideiglenes síneket, és a helyükre megépíteni a rendes úttestet. A villamosok ilyenkor bőszen kúszóváltóztak a két hídfőnél, a déli oldal új, ideiglenesen kétirányúsított úttestjén pedig pótlóbuszok jártak.
Mindenféle bárkák is közreműködtek az építkezésen: a bal oldali képen levőn vélhetően a Dunából kiemelt régi híddarabok láthatók, a jobb oldalin már a híd helyreállított díszeinek/kőborításának darabjai. A híd körüli munkálatok során egyébként többször is találtak második világháborús robbanószereket, egy nagyobb darab miatt még egy érdekes, helytelen menetes vágányzár is volt 2011 márciusában.
Baloldalt: a szárnyhíd keleti oldala után a nyugati is sorra került. Jobbra: a leendő megállóperon, mögötte egy Buda felé tartó busz. És már állítgatják a felsővezetéktartó oszlopokat is, ...
... ezeket a vastag, historizáló, de igazából nem korhű darabokat, amilyenek konkrétan sose voltak a hídon (eredetileg szélső tartók voltak az oldalfekvésű pályához - ezekre próbál hasonlítani ez az oszlop, csak tükrözve-, később pedig az útszéli oszlopokra rögzített kereszthuzalok tartották a felsővezetéket).
A kőfaragóknak/restaurátoroknak is bőven volt munkája.
No, gyorsan megint villamosos képek: Jászai Mari tér, ideiglenes végállomás.
Ahogy az látható, a Jászai Mari tér ezidőre a Vígszínházhoz költözött, itt zajlott ugyanis az utascsere, ideiglenes peronokon (az előző képeken látott peron csak szükségleszállóhely volt).
A gyorsabb fordulás érdekében tolatópilótákat alkalmaztak, akik a kihúzóból előrehozták a járművet, amíg az eredeti járművezető átsétált a másik vezetőállásba.
A budai oldalon az extra nemhosszú mínusz kettes járat közlekedett :)
A budai oldal aluljárója is megújult...
... elég nagy meglepetésemre a kisföldalatti stílusában, csak a sötét csempék nem barnák/vörösek (színtévesztő vagyok, majd valaki megírja, milyenek is), hanem zöldek. Nem hiszem, hogy így nézett ki valaha (most attól eltekintve, hogy a híd első nagy felújításától kezdve középperonos megálló volt itt, nem kétoldali - azelőtt meg nem volt aluljáró). A biztonságos közlekedést elősegítendő egyébként úgynevezett repülőkorlátot használtak a lépcsőknél: ha kicsit erősebben kapaszkodsz bele, jön veled, mert csak egy darab fakorlát tartja :)
"Pest felé"... de mi?! A HÉV földalatti szakaszát meg ugye eleve csak 1972-ben nyitották meg...
... úgyhogy semmi csoda nincs abban, hogy a megálló ilyen "remekül" passzolt a Zsolnay-csempéhez :-/
És ha már aluljárók: a Frankel Leó utcánál levő aluljárónak elvileg a Budai Fonódó miatt meg kellett volna szűnnie, ehelyett - bár betömték a villamosmegállóba vezető lépcsők helyét (lásd baloldalt), az átkelést pedig zebrával biztosították - kipofozták belülről (lásd jobboldalt). Hogy kik számára, az nem teljesen világos, hiszen kényelmesebb a felszínen átkelni.