Bevezető Tartalom Újdonságok English version Deutsche Version Budapest elvesztett sínei
 

 

életképek
építkezések
kocsiszínek
különmenetek
bemutatók

belföld
külföld

elvesztett sín
régi képek

közelről
múzeumok
emlékek
vasút
jegyek
hajók
egyéb

youtube

a készítőről
levél írása

énblog

   
 
Németh Zoltán Ádám:
Tour de trams club: Kirándulás Innsbruckba II.

[Előző oldal]

Méretéhez képest az Innsbrucki villamoshálózat meglehetősen tagolt volt a XX. század első felében. Kiépítési sorrendben a következő 1000 mm-es nyomtávú vasútüzemek jöttek létre:

 
  • A Localbahn Innsbruck - Hall in Tirol (L.B.I.H.i.T.), ez a helyiérdekű vonal az Inn völgyében 1891-ben nyílt meg. 1910-től tértek át az elektromos üzemre, Innsbruck városában 500 V (később 600 V) feszültséggel üzemeltek a vonatok, a városon kívül pedig 1000 V-os (1940-től 1200 V-os) feszültséggel közlekedtek. Ezt a vonalat 1974-ben megszűntették, jelenleg azonban módosított nyomvonalon vissza akarják építeni.
  • Az Innsbrucker Mittelgebirgsbahn 1900-ban nyílt meg gőzüzemmel, ez a mai 6-os villamosvonal Igls-be. 1936-ban villamosították 1000 V-tal, 1941-től az IVB része, ekkortól 600 V-ra szállították le az üzemfeszültséget.
  • A Stubaitalbahn 1904-ben nyílt meg, és egészen 1997-ig önálló vasútüzem volt. Vonala 2500 V-os, 42,5 Hz-es váltóárammal lett villamosítva.1926-tól megemelték a vonalfeszültséget 3250 V, 50 Hz-re. 1983-ban integrálták vonalát az innsbrucki villamoshálózatba, innentől kezdve 850 V egyenáramú lett.
  • Legutoljára a Stadtbahn (városi vasút) épült ki 1905-ben, eredetileg ez is L.B.I.H.i.T. érdekeltség volt. 1941-től nevezték át az üzemet Innsbrucker Verkehrsbetriebe-re (IVB).
  • Ez utóbbi esemény százéves évfordulóját ünnepelték meg 2005. július 16-án. Az ünnep alkalmával a megmaradt járható pályarészen: a kocsiszín és Bergisel végállomás közötti kb. 200 méteres szakaszon felvonultatták az IVB nosztalgia- és vonali járműtípusait. Nézzük, mit is láthattunk!

    Az 54-es kiskocsi a Stadtbahn 1905-ös kiépítésere lett beszerezve eredetileg 40-es pályaszámon. A felvonulás nyitányaként a helyi prominens emberekkel tett egy kört szólóban.

    Ezután az L.B.I.H.i.T. 1-es motorkocsija kiállt Bergisel végállomásra...


    ... ugyanis ezt a kocsi volt hangosítással ellátva, innen kommentálták a járműparádé résztvevőit. Ha úgy tetszik, valódi közvetítőkocsi volt1...

    Mint látható, ez a kocsi kakukktojás, hiszen a Hall in Tirolba vezető "Haller-Trampel"-nek becézett vonal kocsija volt. A villamost 1909-ben építették, 1974-től a graz-i villamosmúzeumban volt, onnan szerezték vissza 2000-ben. Ekkor kapott egy újabb rekonstrukciót, miközben villamos berendezését is átalakították (pl. 24 V-os segédáramkört és külön légsűrítőmotort kapott).

    1 - Bennfenteskedő poénkodás (akár Intersziti is mondhatta volna), felhasználva hogy vasúti berkekben a közvetítőkocsi kifejezés kissé mást jelent. Igazából eléggé izzadtságszagú, nem is értem miért írtam ide...

    Ezután megkezdődött a bemutató, mely kissé ugyan vontatottan haladt, de a látvány azért kárpótolt. Az 54-es ment még egy kört szólóban, majd eztuán pótolták (ééértik?!?). Egészen pontosan a 143-as pótkocsit kapta maga mögé, mely szintén az első villamosgenerációból származik, 1906-ból. A képen épp egy szakaszszigetelőt húz át a szedő, a kékes ív jól látható a szedő tetején. A közös villamos-troli remíz kábelrengetegében ezen nincs is mit csodálkozni.

    Az 54-es kocsit eredetileg 1960-ban selejtezték, de tolatókocsinak még egy ideig megtartották. 1972-ben az egyik városi múzeumban állították ki, majd 1998-ban visszatették a sínekre. Felújítása 2003-ra fejeződött be. A pótkocsit 1972-ben selejtezték, és 1991-ben restaurálták.

    Mindkét kocsit eredetileg Graz-ban gyártották, a menetkapcsolóról leolvasható, hogy a motorkocsi AEG-villamosberendezéssel rendelkezett. A motorkocsi utastéri felvételén Divi feszít a hosszpadon.

    Mint az közismert, Innsbruck már az Óperencián túl helyezkedik el, Bezzegországban. A város gazdag, ehhez kétség nem fér, ha végignézünk rajta. Ám mindezzel együtt a város villamosállományát a '40-es évektől kezdve egyre inkább másodkézből szerzett villamosok uralták, a mai napig. Ráadásul az átvett kocsik - főleg a svájcból érkezettek - nem is igazán mondhatóak sokkal újnak, korszerűbbnek azoknál a típusoknál, amelyeket felváltottak.

    A nap sztárja kétségtelenül a 60-as pályaszámú négytengelyes kocsi volt. Ezt a villamost a Breda/TIBB építette Milánóban, eredetileg Belgrád villamosüzemének szánták, ám 1944-ben egyetlen kocsiként Innsbruckba került. Itt 1977-ig volt forgalomban, és a Düwag villamosok megjelenéséig a társaság legmodernebb villamosa volt.

    A kocsi leállítását követően Klagenfurtba került, innen 1990-ben hozták vissza. Felújításához azonnal nekiláttak, azonban a javítás hosszasan elhúzódott...

    ...és mint az az utastér kissé hiányos beltéri kialakításából látszik, még a mai napig nem fejeződött be. A kapaszkodó végetér, a burkolatok és a válaszfalak hiányoznak.

    Ám a kocsi már működőképes!

    Igazából a parádé látogatóit nem engedték be a kocsiszínbe: a sorompók le voltak zárva - ám látva a lassan beszivárgó elemeket én is vettem a bátorságot, és becsusszantam fényképezni. Ezek után mivel a 60-as kocsi hátsó ajtaja lifegett, pár emberrel egyetemben sikerült felférkőzni a villamosra is. Hiába, a helyiek is imádják a "Mailändert", így a kiváncsiság mindenkit hajtott. Végül megúsztuk egy kisebb méltatlankodással a vezető részéről, ennek köszönhető, hogy tudok beltéri fotót is mutatni róla.

    Talán az eltérő kivitelő ütközőből ("Compactkupplung") már sejthető, hogy ismét egy messziről ideszakadt szerelvényt láthatunk. A 19-es motorkocsi Zürichből érkezett, 1907-ben építették a Wintethurban. 1956-ban került Innsbruckba az akkor már újnak és korszerűnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető villamos. 1940-56 között 17 hasonló korszerűségű kéttengelyes motorkocsit és 10 pótkocsit vett át az IVB, főként Svájcból.

    A 147-es pótkocsi még érdekesebb történetű: szintén 1907-ben gyártották Grazban a dél-tiroli merani villamos számára. 1917-ben került a L.B.I.H.i.T állományába, majd 1928-ban átcsoportosították az Igls-i gőzüzemű vasútra, mely egy évvel korábban szintén az L.B.I.H.i.T. érdekkörébe került. Végül az igls-i vonal villamosításával ismét visszakerült a villamoshálózatra, ahol többszöri átépítés után egészen 1977-ig üzemelt.

    A szerelvény a "Züricher" motorkocsival itt már Bergisel végállomáson áll, mögötte az 1-es van félreállítva. Az 1977-ben személyforgalomból kivont szerelvény azért maradhatott meg sokáig, mert "Weihnachtsbahn"-nak, azaz Karácsonyi-villamosnak használták, az ehhez tartozó kellékekkel: nagyszakállú mikulásokkal, csinos angyalkákkal és marcona jegyellenőrökkel...

    A 19-es utastere nem sokban tér el az eredeti innsbrucki villamosoktól, villamos berendezését az Oerlikoni Gépgyár gyártotta.

    Az osztrákul tudók ismét egy ízes fordulattal gyarapodhatnak ezen tábla elolvasása után, amely szabad fordításban annyit tesz: "Kapaszkoggyá' !"

    Nézzünk szét tovább a helyi Lokalbahnmuseum-ban is!

    Ez az IVB 200-as pályaszámú hóseprője, mely rendkívül hasonlít a BVVV korabeli hóseprőire.

    Az 53-as kocsi az 54-es kortársa volt, ez a kocsi 1961-71 között síncsiszolóként működött. Ezután szintén Graz-ba került, ahonnan visszahozták 2004-re. A kocsit a második világháború után valójában az 54-es alvázának és az 51-es szekrényének összeépítéséből építették újra, és a külföldről (Baselből, Zürichből, Remscheidből, Milánóból és Winterthurból) érkező motorkocsik megjelenése után is inkább már csak üzemi járműként használták.

    Most is az SK-100-as hóseprő van hozzácsatolva. Ez a hóseprő pedig - hogy-hogy nem - a BKVT nem önjáró hóseprőire hajaz. Eredetileg az L.B.I.H.i.T. állományába tartozott, 1969-ig volt szolgálatban.

    1971 után egy volt zürichi kocsit alakítottak át síncsiszolóvá, ez az IVB 21-es kocsi.

    Ez a pótkocsi a Stubaitalbahn 14-es pótkocsija, a Stubaitalbahnhof eredeti felvételi épülete - ma a Lokalbahnmuseum épülete - mellett ácsorog. Valaha kissé nagyobb hely és több vágány volt itt, ám a kocsiszín kialakításához a pályaudvar területéből vettek el, és a tereprendezés miatt a mostani vágány kissé magasabban helyezkedik el az utcaszinttől.

    Ez a kocsi az L.B.I.H.i.T. 3-as, a korábban látott 1-es kocsi kistestvére. Jelenleg ő az IVB nosztalgiavillamosa.

    Ez pedig a Stubaitalbahn 1-es számú váltóáramú motorkocsija. Ennek megfelelően az utasterében egy dupla-ablak méretű szekrény látható, ahol valószínűleg egy transzformátor van elhelyezve. Ezek a kocsik egészen 1983-ig voltak forgalomban, jelenleg az egyenáramú üzem miatt az 1-es nem működőképes. Helyettük a fentebb látott L.B.I.H.i.T. kocsikkal járnak a Stubaitalbahn-on is nosztalgiaüzemben.

    Ezek a zöld kocsik ismét különböző eredetűek, ám mindkettő a gőzüzemnek megfelelően van újjáépítve. A 16-os nyitott kocsi az L.B.I.H.i.T. kocsija volt, a mögötte álló 105-ös zárt kocsi pedig az Innsbrucker Mittelgebirgsbahn személykocsija volt. A zárt teherkocsi pedig a Stubaitalbahn 32-es teherkocsija, jelenleg mint bicikliszállító kocsi is használható a nosztalgiaszerelvényben. Szintén graz-i eredetű, 1904-ből. A teherforgalmat a Stubaitalbahn-on 1979-ben szűntették meg.

    További pótkocsik: a 111-es, mögötte pedig a 104-es ismét a Innsbrucker Mittelgebirgsbahn kocsija volt. Egy harmadik pótkocsi is volt mögötte a sorban: a 124-es hasonló kialakítású volt, ez megint az L.B.I.H.i.T. kocsija volt eredetileg. Mindegyik kocsit a graz-i Weitzer gyár gyártotta.

    Egy fogaskerekű mozdony is került a múzeumba: a dél-tiroli Rittenbahn 4-es mozdonya. 2004-ben került a mostani helyére, rekonstrukciója folyamatban van. A kocsi oldalfalán kivágták a lambéria-burkolatot, helyette egy plexilapon keresztül tekinthető meg a mozdony szerkezete.

    Az IVB a villamosüzem megnyitása után először 1960-ban rendelt új motorkocsikat a Lohnertől: először hat négytengelyes DÜWAG-licensz Grossraumwagent, melyből a 61-es a kocsiszín mélyén pihent,...

    ... a 75-ös pályaszámú hattengelyes Lohner kocsi 1966-ból pedig a járműparádén vett részt. Ez a villamos még mindig üzemben van hat társával egyetemben. A teljes oldalfalas reklám viszont olyan benyomást kelt, mintha a kocsi teljesen össze lenne graffitizve.

    A jelenlegi járműpark része a nyolc hageni eredetű kétirányú kocsi, melyek mindegyike 1976-ban érkezett, és utólagosan lett középrésszel ellátva. A 83-as kocsi szintén a villamosfelvonulás részeként küzdi magát keresztül a forgalmon. A kétirányú kocsik forgalma jelenleg már csak a Stubaitalbahnra korlátozódik, korábban még előfordultak a 6-os vonalon is.

    Az állomány gerincét azonban a 14 Bielefeldi eredetű kocsi adja, melyek közül három nyolctengelyes jelenleg, míg 11 kocsi hattengelyes. Ezen kocsik 1981-86 között érkeztek Innsbruckba. A parádéra az 53-as motorkocsit vitték körbe. Ezek a hosszú és keskeny kocsik a helyi villamosok királyai, a fotós dolgát csak az nehezíti meg, hogy állandóan kilógnak a képből... Megkapó ismét a trolivezeték-rengeteg, mely a kocsiszín udvarán látható. Az itt látható váltók mindegyikét - még a trolivezeték átszelési váltóit is - rádiótávirányítással lehet üzemeltetni.

    Nos, ezzel fejezem be a tiroli jármű-show-t. Remélem tetszettek a fotók!

    Szerző (szöveg és fotók): Németh Zoltán Ádám

    © Varga Ákos Endre, hacsak nincs másképp jelölve. Figyelem: az oldalakon található szövegek és képek csak szerzőik engedélyével közölhetők újra!

    Vissza a tetejére Vissza a kezdőoldalra