Városi és nemvárosi közlekedés
A 2024-es hajózási szezonom elég hosszúra nyúlt: márciusban ott voltam az első Siófok - Füred járaton, az első Fonyód - Badacsony meneten, utána pedig huszonvalahány napot töltöttem a tónál, hogy azán novemberben ott legyek az utolsó Füred - Siófok járaton is. Van azonban egy olyan járat a Balatonon, mely télen is működik, és csak nagyon rossz időjárásban áll le: a Szántód - Tihany komp. És ők nem csak simán jártak decemberben, hanem a városi közlekedési vállalatokat és a MÁV-ot követve "Fénykompot" is indítottak:
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Nem számítottam rá, hogy le tudok ugrani Tihanyba a megfelelő időben; véletlenek sorozata vezetett oda, hogy végül meg tudtam nézni a fényekbe öltöztetett Széchenyi István kompot.
Szintén véletlen volt, hogy csodálatosan tiszta időnk volt, és pont naplementekor értünk Tihanyrévhez. Ezt megtervezni se lehetett volna jobban.
A nyár folyamán a Tihanyi-félsziget és a Badacsony mögött lemenő napokat is volt szerencsém látni, most megnéztem, hogy milyen, amikor valahol a boglári Kápolna-domb mögött tűnik el kedvenc plazmagömbünk.
Nem tudom, hogy miért, de idén az őszi esték a szokásosnál is vörösebbek voltak. Mivel színtévesztő vagyok, az árnyalatok megnevezésével gondban vagyok, csak azt tudom, hogy ez azért csak a második legszebb naplementém volt valaha is, mert néhány héttel korábban ott voltam a tó közepén Füred és Siófok közt félúton. Éljenek a balatoni naplementék!
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
A rendes forgalmat a két új komp vitte, csak alkonyatkor indult el az addig Szántódon pihenő Széchenyi István. Ha minden igaz, reggel is ment néhány kört, de az esti menetek jobban vonzottak.
Természetesen azonnal felnyargaltam a "napozófedélzetre", bár lent az autók mellett is lett volna elég hely.
Eddigi tapasztalataim alapján a balatoni naplemente utáni körülbelül egy óra úgy telik el, hogy nyugat-délnyugat felé hihetetlen vöröses-sárgás színek öntik el a látóhatárt, miközben keletről szürkéslila sötétség érkezik. Itt az északi part felé nézünk a tihanyi szoros közepéről, ...
... itt pedig Földvár felé már majdnem Szántódréven.
Eközben a déli ég - lásd a fentebbi képen a szántódi kiszállítás hátterét - csak lassan kezd el sötétedni, pedig a hátad mögött már elkezdődött a kék óra.
Szerintem gyerekkoromban jártam legutóbb a komp zárt terében, de most olyan hideg volt, hogy kicsit be kellett jönni ide.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Rövid felmelegedés után már vágtattam is ki a nyílt térre, mert indultunk vissza Tihanyrévbe. Döbbenetes volt, hogy eközben pár perc alatt még szebb lett az ég!
A mobiltelefon kamerája nem igazán vette fel, úgyhogy elővettem a fényképezőgépet, hogy elkapjam azt a vékony csíkot a víz és az ég találkozásánál. Nem a vízen levő csíkokra gondolok, mert azoknál egyszerűen csak másképp hullámzott a víz, ezért másként tört meg rajta a fény, hanem ...
... arra a délibábszerű, színében inkább az égre, mint a vízre emlékeztető, de mindkettőnél világosabb vonalra. Olyan volt, mintha kiemelőfilccel húzták volna ki a horizontot! Egy kedves ismerősöm körbeérdeklődött egy légköroptikával foglalkozó internetes csoportban, és azt a magyarázatot kapta, hogy ilyenkor a levegőnél épp csak melegebb vízfelszín fölött alakul ki egy vékony páraréteg, az tükrözi így a fényt. Állítólag azért nem minden naplementekor van ilyen, mert megfelelően kicsinek kell lennie a víz és a levegő közti hőmérsékletnek, ami csak ritkán jön össze.
Szabad szemmel sokkal feltűnőbb volt az a bizonyos csík, de ahogy látható, a fényképezőgép csak belezoomolva tudta elkapni: ezen a zoom nélküli fotón inkább csak sejteni lehet a "délibáb-paplant". Sokkal jobban látszik hozzánk közelebb az a csík, ahol az ott másképp fújó szél miatt másképp hullámzó felületen másképp tört meg a fény. Ilyen, a tó felületén levő csíkok mindig láthatók, nappal is.
Miközben a csíkot próbáltam megörökíteni, visszaértünk Tihanyrévhez. A komp nem volt megterhelve, és talán emiatt a féloldalasság miatt, de másképp vibrált, mint nyáron, amikor egységesen tele volt.
Érdekes volt ennyire üresnek látni ezt a hajót.
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Szívesen mentem volna még egy kört, de el kellett érnem a vonatomat Füreden, ezért csak a következő indulást örökítettem meg. Nagyszerűen nézett ki a hajó ezzel a háttérszínnel!
A képre kattintva nagyobb méretben fog felugrani
Eközben lassan a túlpartot is "megette" a sötétség.
Következő télen egy teljes sötétben megtett kört is ki kell majd próbálnom, mert az is szép lehet, csak másként.
v
És ennyi volt az év egyik legszebb estéje, amit ráadásul a szüleim társaságában töltöttem, amitől még különlegesebb volt az egész. Utána a parti úton mentünk Füred felé, a kivilágított apátság varázslatosan lebegett felettünk, ahogy kanyarogtunk. Érkeztem már a felső úton Monacóból Nizzába este, de szerintem ez az autókázás Tihanytól Füredig se volt csúnyább annál!
És a végén a szokásos videó: a filmecske elején se csúnya az ég, de 3:05 körültől indulnak csak be igazán a színek! A kamera mesterséges intelligenciás képjavító-szaturizáló automatizmusai valószínűleg kétségek közt örlődtek, hogy nem lehet, hogy most inkább elvenni kellene a látványból, mert így nem lesz hihető? :) A videóhoz magyarázó feliratok is tartoznak, a “CC” gombbal lehet bekapcsolni őket - már ha nincsenek eleve bekapcsolva.