Városi és nemvárosi közlekedés
-
2011 közepe (Életképek
45.) 2.
Nosztalgiabuszozás orrvérzésig
Szögezzük le az elején, hogy a mai buszok nem nagyon érdekelnek, mindennapi hetes buszozóként pedig egyszerűen utálom őket.
Hanem a régi buszok, hahajj! Persze ezeket valószínűleg még jobban utálnám, ha minden nap velük kellene utaznom, de ezen a napsütéses hétvégi napon kevés szebb dolog járkált náluk a városban! Ez itt fentebb egy Ikarus 620-as, amit a Miskolci Városi Közlekedési Zrt újított fel két roncsból - melyek közül az egyik a BKV-é volt. Ennek a felújítási konstrukciónak köszönhetően a busz évente meghatározott időt Budapesten is tölt: szeptember 10-én napközben például az egykori 56-os busz útvonalán (na jó, többé-kevésbé) pörgött, este pedig kirándult egyet a belvárosban.
Bár már alapjáratban is eléggé irritáló a kasztni vibrációja, menet közben lépleszakajtókat ugrál a járgány a laprugóknak köszönhetően, a belső tér pedig valószínűleg húsz centivel kisebb átlagmagassághoz lett tervezve, azért esztétikailag eléggé ott van ez a busz!
A 620-as tulajdonképpen a nem túl jó Ikarus 60-as ráncfelvarrása volt - sokkal jobb nem lett, de sokkal szebb igen. Egyszerűen szép és robosztus - amilyennek egy jól sikerült ipari dizájnnak lennie kell.
Videózni nagy művészet a fedélzetén, mert egy századmásodpercre se marad nyugton, de némi daedalonnal elviselhető az eredmény, mert elég jól visszaadja az utazás élményét :)
Kevés eszközzel, szinte csak a lemezek hajlítgatásával formát létrehozni, az a klassz dolog...
Meglepetésvendégként jelen volt az MB-Travel Ikarus 630-as kabriója is. Rögtön két régiséggel utazgatni a Hűvösvölgyi úton, egyikből a másikat filmezni, aztán fordítva... azért ez nem volt mindennapi.
A kabrió "belső" tere értelemszerűen egy pöttyet puritánabb. Régi képek alapján a Fővárosi Autobuszüzem (FAÜ) városnéző kabriói kicsit másként néztek ki, de asszem ez a kivitel praktikusabb, no meg úgyse figyel oda senki az ülésre, amikor annyi néznivaló van.
Vele is zötykölődtem egy sort, és jó is volt!
Az időjárás szórakozott velünk kicsit: hol sütött a nap, hol borult volt az idő...
... de persze mindig akkor sütött ki, amikor pont sokan álltak a busz előtt.
A nap végén a 620-as tett egy kört a városban, ami azért volt jó, mert amikor a fotósok leszálltak kattogtatni, néha végre le lehetett ülni ;)
Még egy kis videó, mert Ikarus 600-asos zötyögésből sose elég!
Építési területek: Kolozsvári utca, Kőbánya-Kispest
A budapesti tömegközlekedés infrastuktúrája és eszközparkja már évekkel ezelőtt elkezdett szétesni, de mostanra halmozottan kezd előjönni az évtizedes elhanyagolás, illetve a karbantartás és a selejtpótlás hiánya. Nem lehetne elég gyorsan cserélni és felújítani, eszköz viszont egyre kevesebb van.
Hogy miért pont a se gerincvonalnak, se pótolhatatlannak nem nevezhető 37-es villamos Kolozsvári utcai szakaszát újították fel teljesen, azt műszakilag érteni vélem (tragikus állapotban voltak a sínek, ráadásul magasvágányokat cserélni olcsóbb, mint burkolt vágányokat újjáépíteni), de azért engedtessék meg nekem, hogy furcsának találjam. A 47-esen hónapok óta öttel mennek a villamosok a budafoki elágazás utáni megroggyant gyalogosaluljáró tetején, a 61-esen a Nagyhíd szintén lassújeles lett, a Krisztina körúton is szaporodnak a "zajvédelmi lassújelek", a Nagykörúton a Blahánál alig járható a váltó, a Petőfi híd dilatációinak környéke pedig durván khm... nem optimális, ezek mellett* nekem kevésnek tűnik, hogy csak azért újították fel a Kolozsvári utcát, hogy ne kelljen becsukni a vonalat, mert az politikailag kellemetlen lenne. Szerintem sajnos szembe kellene végre néznünk azzal, hogy nem vagyunk elég gazdagok ahhoz, hogy azért tartsunk fel kihasználatlan villamosvonalakat, mert egyszer oda rakták le a síneket. Igen, tudom, ez furcsa kijelentés egy elveszett sínekkel foglalkozó közlekedésbarát szájából, de röhej, hogy a Rákóczi úton vagy városszéli lakótelepeknél busszal szállítanak kötöttpálya után kiáltó tömegeket, míg a pesterzsébeti külső hurokban és itt negyedóránként tizenpár utasért pályát újítunk fel és villamosokat közlekedtetünk. Ez nem érzelmi dolog, és a politikusoknak egyszer fel kellene végre vállalnia azt, hogy demagóg szövegek helyett (ha most becsukták volna a 37-est, biztos lett volna sok ilyen) megkeressék a megfelelő eszközt az igényekhez. Ne ott járjon villamos, ahová 120 éve síneket fektettek, hanem ott, ahol igény van rá! Épp elég baj, hogy az elmúlt harminc évben leépítettek és megszüntettek perspektivikus vonalakat is, aztán meg méregdrága villamospótló metrót kezdtünk építeni (mert a négyes metró az lesz: egy rövid, gyakran megálló, a hosszú utazásokon a költségeihez képest sokat nem segítő torzó), most meg dafkéból ragaszkodunk mindenhez, ami még megvan. És bár ennél az esetnél is előszedhető a sokszor valóban igaz "ha gyorsabban és gyakrabban járna, akkor több utasa lenne" című érv, a 37-esnek ez a szakasza szerintem metrós szolgáltatási színvonal mellett se vonzana jelentősen több utast, mert egyszerűen nincs itt semmi, és a Maglódi úti gyárakban is csak akkor van élet, ha Brad Pitt zombis filmet forgat...
*direkt nem írtam a komolyabb tételeket, amiknél EU-s támgatásban reménykednek: a vonal hosszában 60%-ban tragikus állapotú 1-est, vagy a még rosszabb bőrben levő (konkrétan a 37-es közelében, a Kőrösi Csoma Sándor úton lassan a sínről leszédülő) 3-ast
Mindenesetre a síneket elvágták az Éles saroknál és az Őrháznál, és kibányászták a romokat, ahogy az a fentebbi képeken is látható.
A bontás után építkezni kezdtek, ennek során járt itt ez a szép aláverő/szabályzó/nemtudommicsináló gép (talán a múltkor Szegeden látott gép tesója, vagy akár pont ugyanaz?). Sajnos nem sikerült működés közben elcsípni a gépet, állítólag azokban a napokban folyamatosan dolgozott, csak pont akkor állt le pár órára, amikor volt időm kimenni oda.
A Kőbánya-Kispesti metróvégállomást is lassan hozzápasszintották a közelben épülő plázához, bár erről csak ilyen futó dokumentarista képeim vannak. Amikor ezt írom, már meg is nyitották a komplexumot az alagsorba integrált buszvégállomással, de még nem tudtam rászánni magam, hogy kimenjek megnézni.
Hogy az építkezések után valami szépet is lássunk, egy kis esti idill a Károly körútról:
Nyári estéken marha jó hangulata van a környéknek, ezerszer jobb, mint régen! És még állvány nélkül is egész jól fotózható, ahogy az a mellékelt ábrákon látható :)
Az egyik gyalogosátjárónál van egy kapcsolódoboz, ami kővel van burkolva, a gépet arra rakva elmosódott fénycsíkos művészkedéssel is megpróbálkoztam. Követelem, hogy minden éjszakai fotózásra alkalmas hely környékére telepítsenek ilyen dobozokat, hogy állvány nélkül is lehessen fotózni!!!!!
Nem akarom, hogy a körútból sugárúttá átalakult csík tervezője elbízza magát ;) de videón is hangulatos!
A Milleniumi Kulturális Központ új megállója
A Milleniumi Kulturális Központ (leánykori nevén Vágóhíd utca) mellett újabb irodaház nőtt ki a földből, melynek építtetője beszállt egy normálisabb villamosmegálló árába.
Meglehetősen leesett az állam, amikor kiderült, hogy középperont építenek a szokásos oldalperonok helyett. Sikerült is a széthúzás íve miatt plusz sebességkorlátozást behozni a rendszerbe...
Balra: érdekes, hogy a vágányzáró tárcsák nem kerekek, hanem szögletesek voltak :) Jobbra: 24-esek és 2-esek sorakoznak a Pápay István utcai visszafogóváltó előtt (mögött).
Érdekes, hogy a Soroksári út Duna felőli oldala teljesen megváltozott az elmúlt húsz évben, de maga a villamospálya megmaradt ugyanolyan régimódi. Itt jegyzem meg, hogy - bár még nem veszélyesek a pályaállapotok - itt talán mégis több értelme lenne az 50 km/h-es haladási sebességnek, mint a Kolozsvári utcában. Ehelyett még egy plusz lassítás is bejött a peronkerülgető ív miatt (amit mondjuk nem értek, nem tűnik vészesen kís sugarúnak); bár értelemszerűen a leggázabb pont a vonalon a Vágóhíd utcai végállomás maradt.
De lássunk két (kicsit sötét) képet az új peronról. Tudom, hogy nekem semmi se jó, mindenben hibát keresek, de alapjában véve tetszik, csak azokat a lámpákat nem értem :)
Vágányzári-elvágásos-visszafogásos videó, úszó buszos körítésben.
Még mindig nem volt vége szeptembernek, amikor újabb nyilvános BKV-s esemény volt: 24-én trolis nyílt nap:
Két látványosság a sok közül: balra a 600-as pályaszámú Ikarus 260T, ami a hetvenes évek közepén alulmaradt a ZIU-9-ekkel szemben (a belseje ennek is ZIU volt, de azért a kasztni szerintem komfortosabb volt az urickíji csodánál, úgyhogy valószínűleg a szovjet dömpingár számított a döntésnél), jobbra pedig egy Eberswalde-ból használtan vett M.A.N./Gräf&Stift/KIEPE troli, melynek szélvédője mögött ifjú közlekedésbarátok a nyílt napokon és villamosos különmeneteken igen népszerű "ki tud több oda nem illő táblát a szélvédő mögé tenni" című játékot játszották :)
Balra: kábeli zűrzavar... fú, ez de rossz volt :) Jobbra: ez a GVM nem a nyílt nap alkalmából romlott el, de legalább a ráhordó járművekre váró fotósok valami aktuális dolgot is láttak.
Két kép a garázsból, pontosabban az ipari építészetileg figyelemreméltó csarnokról.
Videóztam is, csak azt nem vettem észre,
hogy az Ikarus 260T-t kihagytam... pedig annak volt a legszebb legbetegebb hangja :(
Szintén nem tartozott a programhoz, de a Hősök tere lezárása miatt a 75-öst és 79-est beterelték a 72-es városligeti szakaszára. Rendesen fotózni nem nagyon lehetett, mert a szintén ide terelt autósok miatt egyetlen nagy dugó volt az egész utca, de dokumentum jelleggel azért megérte kattogtatni. A ráncajtós 202-est különösen.
A bekanyarítás a Dózsáról érdekes volt: mivel a Váci út felől érkező iránynak nincs kanyarodó vezetéke, ügyeskedni kellett:
Az érkező troli egyenesben haladás helyett balra húzta a kormányt (a kereszteződést rendőrök felügyelték), közben a segédszemélyzet lehúzta a szedőket, és amikor a busz már kellően begurult a Szondi utca - Városligeti út vezeték alá, a csápokat megpróbálták arra feltenni. Ez néha jobban sikerült, néha kevésbé, hiszen sok múlt a járművezetőn, hogy hol állt meg.
Ahhoz képest, hogy a Combino Budapest egyetlen korszerű villamostípusa, eléggé alul van reprezentálva ezeken az oldalakon. Ennek persze az az oka elsősorban, hogy többnyire csak ugyanott lehet fotózni őket, de szerintem megérdemlik, hogy most egy kicsit ők jöjjenek:
Sajnos jellemző felbukkanási helyeik egy részén, például a Moszkva téren elég lehangoló környezetben lehet csak megörökíteni őket...
... de a körtéri végállomás (jobbra) se sokkal különb. Persze tudom, ez csak egy közlekedési eszköz, de én örülnék, ha kicsit igényesebb lenne a budapesti tömegközlekedés infrastuktúrája.
Egy rövid videót is összeállítottam arról, hogy miért van olyan kevés fotóm a vonalról: egyrészt az árnyékok miatt, másrészt viszont, ha épp besüt a nap, akkor meg az autók rongyolnak bele minden képbe.
És elérkeztünk az oldal végére, ahol levezetésként két random fotó következik: 19-es a felújított Gellért rakparton, a Rudas fürdő romjaival és a Várral a háttérben, illetve egy hétvégi kép az olyankor csak két kocsival közlekedő 14-esről.
Bónuszként pedig egy videó, a kísérletképp a 26-oson közlekedő cseh gyártmányú, szlovák tulajdonú elektromos busszal.