Zürich, röviden

Ez a látogatás nem igazán a villamosfotózásról szólt, de azért némi kattogtatás belefért.

Bár igyekszem olyan helyszíneket betenni, amik kimaradtak a múltkor, nem bírom kihagyni a Centralt és Limmatquai-t. Akárhányszor nézek rá a képekre, mindig mediterrán hangulatot vélek felfedezni rajtuk. Bár ez Svájc nagy részéről elmondható tulajdonképpen, pedig a köztudatban inkább az Alpok az, ami az ország említéséhez van kötve... Svájc tulajdonképpen egy németes rendben tartott mediterrán ország, ami jól álcázza magát azzal, hogy a turisták nagy részét a hegyekbe küldi :)

A forgalomcsillapított Limmatquai újabban magasított peronokkal is rendelkezik (amikor először jártam itt pár éve, még nem így nézett ki). A "behajtani tilos, kivéve bicikli" táblát is biztos sok budapesti cangás irigyli tőlük. Egyébként továbbra is az a tapasztalatom, hogy mind a biciklisták, mind a gyalogosok hajmeresztően közlekednek, viszont az autósok (és a tömegközlekedés) nagyon odafigyelnek rájuk, ezért nincsenek balesetek lépten-nyomon. Az emberek itt a jelek szerint nem rohannak úgy, mint nálunk: ha sorbanállás van, ha gyalogosok jönnek, az autósok szépen megállnak és várnak - nincs dudálgatás, buszsávra hajtás...

Az extrahosszú trolijuktól továbbra se bírok odalenni. A sima Ikarus-csuklós trolikkal kiadott budapesti 75-ösön szerintem jellemzően több utas van. Viszont baromi látványos jószág, az tény :)

CargoTram

Múltkor nem nagyon nagyon nem jártam sikerrel, amikor fotózni/videózni akartam a CargoTram-ot, melyet magyarul KukásVillamosnak hívhatnánk, lévén nem annyira "terhet" szállít, mint lakossági hulladékot. Mintha minden hónapban egyszer lomtalanítás lenne, aholis nem a ház elé t*ssza le a t. állampolgár a megunt cuccot, hanem kiviszi a villamos meghatározott megállójához, és ott leadja.

Ezúttal még nappali fény mellett sikerült elkapni a szerelvényt... legalábbis elvileg. Mert bár még sütött a nap, amikor odaértem a villamosmúzeum előteréhez, ahol várakozott, pont árnyékban volt, míg a háttér napfényben úszott. Na sebaj, azért lekaptam a régimódi (ha jól emlékszem, a 40-es évekből származó) pótkocsiból fabrikált pőrekocsira szerelt zúzó-préselő szemétkonténert, és annak egyik forgóvázát, ...

... illetve a sima tárolókonténert fuvarozó másikat, mely egy 1898-as kéttengelyes alvázra épült. A jobb oldali kép bal szélén felül érdemes megnézni az odaapplikált kézipumpát, mellyel talán a fék kényszeroldását lehetne elvégezni..? És persze a csillagküllős kerék se mindennapos látvány városi vasúton 2009-ben :)

És ismét nem volt szerencsém: bár úgy tűnt, hogy a szerelvény körbe fog menni a múzeum körüli hurokvágányon, hirtelen tolatni kezdett, azaz tőlünk távolodni. Lóhalálában rohantam előre (a személyzetnek is jár némi szórakozás:), és még elkaptam, ahogy némi helytelenben haladás után vágányt váltottak. Sajnos egy mikrobusz szépen tönkretette az amúgy sem tökéletes kompozíciót azzal, hogy tükröződő hátfallal beleállt a képbe, de azért "dokument jeszty".

Itt egy videó a tolató szerelvényről.

"Csak úgy": 7-es villamos Bahnhof Enge-nél, és Mirage a Quaibrückén. Utóbbi típusból egyre kevesebb van az alacsonypadlós CobraTramok miatt. Ez a tendencia egyébként most kicsit megállni látszik: egy siklott Cobra futóművén törést találtak (ez vezetett magához a sikláshoz), emiatt végignézték az állományt, és több másik kocsin is előrehaladott repedéseket fedeztek fel. Emiatt aztán (ideiglenesen) leállították a régi kocsik selejtezését és eladását. Mit mondjak, nem egy tipikus sikertörténet a Cobra...

Ha valaki nem venné észre, a két fenti kép egy panellakótelepen készült. Egyébként nem ez az egyetlen Zürichben, és egy másik (valahol a 9-es villamos keleti vége környékén) kimondottan lepukkantnak és nyomasztónak tűnt, nem csak ehhez, de mondjuk Gazdagréthez képest is. Ott nem volt kedvem leszállni és fotózni, itt igen, már csak a füvesített pálya miatt is.

Hardbrücke

A Hardbrücke Hard városrészt köti össze az itt húzódó ezervágánnyi vasúti terület (a főpályaudvar előtere + rendező és tárolópályaudvar) fölött a túloldallal (Wipkingen városrész).

Illetve nem csak azzal, mert a híd a vasút túloldalán is folytatódik, immár a házak közt (jobboldalt). Ha valaki jobban megnézi azt a képet, lent felfedezhet egy normál nyomtávú sínpárt is, ez egy iparvány, mely egy bezárt  _hajógyárhoz_ vezetett. Nem tudom, ki hogy van vele, de itt a legkevésbé sem vártam volna egy hajógyár felbukkanását :)

Az említett hajógyár és a környék többi bezárt ipari létesítménye helyén egy új negyed épül, mely villamost ("Tram Zürich-West") is fog kapni. Ezt már el is kezdték építeni, bár itt még nem látszik - a tuja egy ideig a Hardbrücke alatt hosszában fog vezetni (baloldalt). Jobboldalt: egy újabb Cobra érkezik az Escher-Wyss Platz-hoz. Ami igazán "svájcivá" teszi a képet, az szerintem a háttérben az ötödik emelet magasságában áthaladó emeletes vonat :)

Glattalbahn a reptérre

Múltkor még csak néhány jármű próbázott a városban, most már megnyílt a 10-es villamosnak Oerlikontól a reptérig tartó hosszabbítása. Ezt a Glattalbahn közlekedési vállalat (VBG) üzemelteti, mely ezt a zürichi környéki területet látja el.

A járművek kivitelükben megegyeznek a zürichi városi (VBZ) Cobrákkal, csak a festésük más. A zajos futásuk is :) ugyanakkor klassz, ahogy ezerrel robognak a szántóföldek és legelők helyén épülő irodaházak és lakóterületek közt, míg kiérnek Zürich nemzetközi repterére. Ez valami olyasmi élmény, amit mi itthon csak számítógépes animációkon láthatunk még jó ideig. Valahol megdöbbentő is, hogy egy amúgy is ezerrel dübörgő gazdaság a világválság közepette még jobban fejlődik, mint mi valaha is mostanában!

Egy kis videó a vonalon való utazásról. A gyorsforgalmi úttal párhuzamosan futó szakaszon, a parkolónál azért látszik, hogy Svájcban se mindenki tömegközlekedéssel és biciklivel jár ;)

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez