Városi és nemvárosi közlekedés
Zürich: környezetbarátan olajozott gépezet
Ez a svájci város valószínűleg a világ legélhetőbb - és talán egyik legdrágább - városa. Bár mindössze 380 000 lakosa van, sokkal nagyobbnak, népesebbnek érződik. Weboldalunk szempontjából ennek egyik fontos megnyilvánulási formája a körülbelül 70 kilométeres villamoshálózat (ami 163 kilométernyi vágányon 110 járatkilométert jelent, és melyet körülbelül 320 járműegység szolgál ki), melynek vonalai polipkarokként fonják át a várost. A villamos az elsődleges városi közlekedési eszköz itt, melyet elővárosi és gyorsvasútként az S-Bahn egészít ki. Ami még feltűnő: a jóléthez képest nincs is olyan sok autó az utcákon. Hiába, a jó levegőt itt sem a húsvéti nyúl hozza - mindenféle hivatalos eszközökkel, szabályzásokkal próbálják elejét venni annak, hogy mindenki autóba üljön. No meg színvonalas tömegközlekedéssel, és biciklibarát városrendezéssel!
A baloldali képen a főpályaudvar elől (mellől) induló Bahnhofstrasse torkolatát látjuk. Kicsit furcsa, hogy ez az előkelő boltokkal, neves bankok épületeivel zsúfolt, forgalomcsillapított útvonal a "Pályaudvar utca" névre hallgat, de hát ettől Svájc Svájc :) Jobboldalt egy 6-os villamost látunk a sétálóutca elején egyfajta térként kiteljesedő Usteristrasséból kifordulni. Ez a járat alapvetően a főpályaudvar mellett levő hurokban fordul, de hétvégén bejön ide, hogy közvetlenebb kapcsolatot adjon az állatkert felé. A járművek: baloldalt csatolt hattengelyes Tram2000-ek, jobboldalt pedig egy utólag alacsonypadlós középrésszel ellátott Tram2000, azaz egy "Sänfte".
A Paradeplatz egy négyágú csomópont a belváros közepén - körülbelül mintha a Deák tér forgalma a Vörösmarty téren zajlana le. Persze ez itt csak villamosokat jelent - de abból jó sokat.
Baloldalt: csúcsidei követés a Limmat folyó hídján. Jobboldalt: a város alacsonypadlós villamosai a "Cobra" névre hallgatnak. Alapvetően kék-fehér festésűek, ez viszont a helyi egyetem reklámját viseli, így távolról könnyen összetéveszthető...
... a Glattal-i közlekedési egyesülés (VBG) fehér alapszínen vékony kék csíkot viselő Cobráival. A Glattalbahn Zürich északnyugati részében üzemeltet vonalakat, melyek közül a város nemzetközi repterére vezető járat ottjártam után másfél hónappal nyílt meg.
És ilyenek a város saját közlekedési vállalata, a VBZ színeit viselő Cobrák. A jobboldali kép elég rossz minőségű, érdekességét az adja, hogy egy olyan fordulóhurkot ábrázol, melynek nem túl nagy közepében egy hobbitelek terül el. Hiába: kis ország, tudják, hogyan kell beosztani a helyet.
Svájcnak két igazán komoly városi villamosüzeme van: Basel és Zürich. Mindkettőre jellemzőek a fonódó viszonylatok, melyek elágazásai igazi kaotikus forgatagot jelentenek. A forgalom itt elsődleges: azért, mert nincs hely elég hosszú peronnak, még nem fogják ritkábban járatni a tujákat, és nem fogják rövidíteni a szerelvényeket. Nem: az utasok szépen leszállnak az úttestre, a keresztező sínekre, lásd jobboldali kép. Ezt a megoldást figyelmébe ajánlom a Bartók Béla úti és kiskörúti peronhosszak rövidre építése (jelszó: "vajon befér ide a csatolt Ganz csuklós?") miatt problémázó fővárosnak :)
Universitätstrasse szárazon és hóban. Merthogy október végén leesett az első hó.
Ez az első hó aztán tényleg felkészületlenül érte a várost: még Budapesten se szoktak ennyire felfordulni a dolgok öt centi fehérségtől! Egyes járatok nem közlekedtek, mások megváltoztatott útvonalon jártak. Menetrendszerűségről szó sem volt, ennek köszönhetően olyan szardínia-feeling alakult ki a villamosokon, amit még a mi Nagykörútunkon is ritkán látni. Döbbenet volt!
Ez itt a főpályaudvari megálló, illetve az ahhoz tartozó fordítóhurok tárolórésze. Itt minden reggel villamosok tömegét láttam, de amikor idecsoszogtam, erre az egy szem tujára is várnom kellett pár percet :-/
A Stauffacher megálló. Itt öt villamosvonal találkozik, ezek kocsijai csúcson kívül bevárják egymást, ilyenkor a baloldali képen látható villamosmegálló peronja vagy százhúsz méter hosszan foglalt. Bizonyos járatok megállnak a végén, majd amikor elmennek előlük a kollegák, elől is ajtót nyitnak. Ez persze kizárja a gyors haladást, de úgy tűnik, ebben a városban ritkán rohannak az emberek: a tökéletes állapotú pályák és meglehetősen jó passzban levő járművek ellenére a sok állás miatt az átlagos haladási sebesség nem lehet sokkal nagyobb a budapestinél.
Baloldalt: Cobra a Sihlpostnál. Jobbra: az Albisriedler Platz nevű megálló. Nálunk az ilyen helyeken előbb van a peron, aztán az elágazás, míg Svájcban igyekeznek úgy megoldani az elágazásokat, hogy kis helyen is minél több jármű megállhasson egyszerre. És persze szinte kötelező az esőbeálló - lehetőleg nem olyan formatervezetten használhatatlan kivitelben, mint Budapesten, ahol beesik az eső alájuk.
Baloldalt egy Tram2000 belseje. Minimális formatervezés, maximális funkcionalitás, ez a jelszó. Jobboldalt egy Cobra belseje. Ez első blikkre nagyon tágasnak tűnik, de előben nem ennyire meggyőző: először is a székek közti _tényleg_ szűk folyosó tömegben teljesen lehetetlenné teszi az utasáramlást. Volt alkalom csúcsidőben, hogy ahhoz, hogy valaki a benti ülésekről le tudjon szállni, tíz álló utasnak is ki kellett szállnia az ülés és az ajtó közülről. Ráadásul alig van benne kapaszkodó!
Ezzel a típussal kapcsolatban amúgy is elég ambivalensek az érzéseim: egyrészt alapesetben, nem túl gyors haladásnál elég jól fut, másrészt viszont szerintem teljesen elhanyagolták a lengés/rezgéscsillapítást benne, emiatt váltókon, vágányátszeléseken úgy dübörög, mint egy Ganz csuklós - lásd a mellékelt videó végefelé. Ha pedig meglaposodik valamelyik kerék... nos, akkor a lelket is kirázza az emberből. Ezen túl az én ízlésemnek a hajtás zaja is sok 40 km/h feletti sebességnél (már úgy értem egy vadonatúj villamoshoz képest).
Egy "vicces" tulajdonsága is van a Cobráknak: az utasok többször jelezték, hogy furcsa bűz van bizonyos kocsikon. A közlekedési vállalat kitisztította ezeket, de nem találták az okát. Szétszedték őket, hogy hátha döglött egér van valami zárt részben, de nem találtak semmit. A bűz viszont újra felbukkant. Ezt a történetet én egyfajta városi legendának gondoltam, aztán egyszercsak én is belefutottam egy olyan Cobrába, amin minden látható ok (hajléktalan, kisgyerek, állat) nélkül kisállatkereskedés-szag volt. Fura!
Rövid kitekintés más közlekedési eszközök irányába: a baloldalon látható Rigiblick-sikló igazából egy 385 méter hosszú ferde lift. 1901-ben nyitották meg, majd 1979-ben teljesen felújították. Azóta automatikus üzemben közlekedik: az ember beszálláskor megnyomja, hogy melyik megállónál szeretne kiszállni, és akkor a jármű megáll ott is. Ezeken a közbenső állomásokon természetesen az utazási szándékot is jelezni kell. Jobbra: minibusz az állatkertnél.
A 6-os vonal állatkerti végét mindkét eddigi zürichi látogatásomkor beutaztuk, és most se tudtam kihagyni.
A villamos úgy közlekedik a meredek és kanyargós utcában az autók közt, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. És tulajdonképpen az is. Voltaképp rejtély, hogy a rózsadombi 11-es buszt miért nem állították még át villamosüzemre :)
Hogy a rózsadombi párhuzam még nyilvánvalóbb legyen, egy kép a vonal kicsit lentebbi szakaszáról: bizony ez nem éppen a szegénynegyed!
A Dodlerbahn1895-ben siklónak épült, majd 1973 óta, hosszabb útvonalon fogaskerekűként üzemel. Egyetlen kitérője van, melynek váltójáról első látásra azt hittem, káprázik a szemem: az egyenes sínek hirtelen "begörbültek", és már mehettünk is.
Hát, a keresztezés bizony nem kicsit megy gyorsabban, mint a Svábhegyi Fogason!
További dimbes-dombos életképek.
További kinyi-kanyargós életképek. Na jó, ez a gügyögés talán kicsit túlzás :)
Azt azért el kell mondani, hogy mondjuk a baseli tujákhoz képest az itteniek nem kimondottan halkak. Nyikorognak, csikorognak, ahogy azt egy villamosnak kell!
Zürichben közlekedik jópár duplacsuklós trolibusz is, a HESS cég "lighTram3" típusából. Ezek 25 méter hosszúak, a második és harmadik tengely hajtott, és az első illetve negyedik kerekük kormányzott. Én nem voltam elájulva tőlük: pont ugyanolyan "túllihegett" járműnek éreztem őket, mint a nemrég Budapesten próbázott duplacsuklós Volvo buszt.
Csak összehasonlításképpen két beszédes szám: a 110 kilométernyi villamos mellett a troli- 54, a buszhálózat pedig 90 kilométer hosszú.
Rövid videócska az XXL-es troliról.
A 18-as S-Bahn vonal speciális: nagyvasút helyett villamos jellegű. Az első jópár kilométert a városi villamos pályáján teszi meg, meglehetős sebességgel, a kisebb forgalmú megállókat kihagyva.
A 11-es villamosvonal néhány részlete a Forchbahn járműveiből nézve.
No, és ez egy olyan történet, ami csak Svájcban működhet: a CargoTram. Nem, ez nem teher-, hanem inkább kukásvillamos! A szerelvény meghirdetett menetrend szerint járja a várost: meghatározott időpontokban meghatározott végállomási/félreálló vágányokon várja a lakosság nagyobb térfogatú hulladékait.
A hulladék két konténerbe kerül: az egyikbe a nagyobb/érzékenyebb darabok kerülnek (baloldalt), a másik viszont a kukásautókhoz hasonlóan fel van szerelve egy zúzó-préselő berendezéssel (jobbra). Tulajdonképpen olyan ez, mintha havonta-kéthavonta lomtalanítás lenne. Ez ugyan nyilván pénzbe kerül a városnak (és a lakosságnak is fel kell emelnie a fenekét), de még mindig jobb így, mintha csak úgy az út szélére kiszórnák a megunt hűtőt, mosógépet vagy matracot (az újkeletű magyar népszokásnak megfelelően).
A járművek is érdekesek: a vontató motorkocsi 1940-ben "svájci standard villamosként" kezdte életútját, majd 1980-ban hótolóvá lett alakítva. Ehhez módosítani kellett az orrát, jobban mondva levágni, hogy hótoló lap ne lógjon nagyon ki az ívekben. 2003 óta használják cargo célra is. A teherkocsik régi munkakocsikból lettek kialakítva: a baloldali képen látható például egy 1898-as Peckham futóvázra épült!
Sajnos csak este tudtam elcsípni ezt az érdekes járatot, és a filmesek védőszentje se állt mellém, lásd a fentebbi videócskát...
Baloldalt: ez a szép öreg házsor egy remiz része - gondolom az előtte parkoló villamosok az ottlakók verdái :) Jobboldalt: a Mirage-okból egyre kevesebb van. Itt éppen Farbhof végállomáson látunk egy csatolt szerelvényt belőlük.
És ha már esti képek - Bellevue csomópont a villamosmániások álma: az ember csak kapkodja a fejét, ahogy minden irányból özönlenek a kék-fehér döcögények!
Baloldalt: csatolt Mirage a Bahnhofstrasséban. Jobboldalt: egy újabb tök vízszintes megálló a 6-os vonal mentén. Ha valakinek csak "egy vonalnyi" ideje van Zürichben, akkor egyértelműen ide kell jönnie!
A Centraltól induló Weinbergstrasse is jó nézelődőhely, ha valaki san franciscói jellegű snitteket akar csinálni.
A Weinbergstrasse és a Leonhardstrasse torkolata, "így is lehet" jeligére.
És ezzel a két naplemente előtti képpel fejezném be az oldalt. Bár a zürichi villamosokat kevésbé találtam "temperamentumosnak", mint a bázelieket, azért zseniális közösségi közlekedési rendszert alkotnak!
Korábbi zürichi beszámolóim:
Tour de Trams 2004
Tour de Trams 2006