A ZiU-9-esek búcsúja

2012 utolsó napjával búcsút vettek Budapesttől a város legöregebb gumikerekű tömegközlekedési eszközei, a ZiU-9-es trolibuszok. Bár sose titkoltam, hogy nem vagyok rajongójuk (utoljára gyerekkoromban fértem el rajtuk kényelmesen, ráadásul a komfortjukat is erősen léc alattinak éreztem), az utolsó hetekben teljes estéket töltöttem a velük kiadott vonalak mentén, hogy megörökítsem az utolsó kocsikat. A képeket hamar fel is töltöttem, gondoltam majd gyorsan elkészítem hozzájuk az oldalt, ám ekkor beesett NZA barátom, aki megírta saját (tehát nem "hallotta valakitől", meg "úgy tudja", esetleg "sokat utaztam hazafelé velük az óvodából" típusú) emlékeit a típusról. Kerestem pár régi képet a leírásban szereplő gépekről, és már ment is ki. Aztán valaki azt bírta rá mondani valami fórumon, hogy "szisztematikus ZiU-gyalázás", én meg úgy döntöttem, hogy ha őszintén írni róluk "gyalázkodás", akkor sirassa őket külön weboldallal az, akinek hat anyja van, és mindegyik zárlatos lesz nyirkos időben :) Mostanra viszont már majdnem egy teljes év eltelt azóta, úgyhogy csak megcsináltam ezt az oldalt, hátha lesz, aki örül neki.

Az időjárás az alkalomhoz illő volt a típus utolsó napjain - a garázsban pedig különösen földöntúli hangulat volt a térvilágítás miatt. A képek elkészítésének lehetőségéért külön köszönetet szeretnék mondani az illetékeseknek!

A legtöbbet persze kint a városban fotóztam: a 904-es pályaszámú gép például pont a kép készítésének napján ünnepelte forgalomba állásának 34. évfordulóját. Van, akinek erről az jut eszébe, hogy egy ma gyártott gumikerekű tömegközlekedési eszköz szinte biztosan nem fog harmincnégy évet végigszolgálni, nekem viszont az, hogy remélem, nem is lesz szükség ilyen teljesítményre többé :)

És azért azt is tegyük hozzá, hogy nem arról van szó, hogy a szovjet vas minden odafigyelés nélkül tökéletesen kibírta az évtizedeket: egyrészt sokszor hozzájuk nyúltak, gyakorlatilag újraépítették a kasztnit, másrészt pedig a "tökéletesen bírás" azért nem úgy néz ki, mint amit a jobb oldali képen látunk. Az más kérdés, hogy ezeket a körülményeket maximum egy tank bírta volna jobban.

ZiU nappal, ZiU este, ZiU kívül-belül-alul-felül - ez a videó szerintem egész jól sikerült, legalábbis jó sok munka belement, és nekem tetszik az eredmény.

Festési érdekességek: felemás elejű ZiU a Kacsóh Pongrác úti felüljáróról lefelé jövet, és javított sarkú kollega alatta.

Csáktornya park végállomás pár évtizede változatlan(nak tűnő) látványt nyújtott az utolsó napokban is.

Azért egy kis napsütést megérdemeltek volna az öreg vasak... vagy havat. Mindenesetre nem ezt a vígasztalan, nyirkos szürkeséget.

Még egy kis audiovizuális élvezet.

És ennyi lett volna. Köszönjük a megtett kilométereket, találkozunk a nosztalgiajáratokon!

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez