Városi és nemvárosi közlekedés
1986-ban a jugoszláv tengerpartról hazafelé tartva álltunk meg egy vagy két napra itt a családdal. Mivel a látogatás turisztikai jellegű volt, én pedig még csak 11 éves, nem sok maradt meg azon kívül, hogy egy szép várost láttunk, illetve életem első Apple Macintosh számítógépét a vendéglátó családnál. 1988-ban már csak átrohantunk a városon, viszont jól emlékszem a Tatra KT4-esekre, melyek szemből úgy néztek ki, mintha a mi T5C5-öseink fogyókúrás verziói lennének. Aztán hosszú szünet, és most kimondottan villamosozni jöttem egy kisebb társasággal.
Az elején pár szó a tömegközlekedésről: Horvátország fővárosa 50-60 kilométeres villamoshálózattal rendelkezik, mely ennél valahogy sokkal nagyobbnak tűnik - bizonyos helyeken az embernek az az érzése, hogy minden második utcában van villamos. A hálózat folyamatosan bővül, főleg a Szávától délre, bár útikalauzunk az északi részen is mutatott egy olyan utcát, ahova villamost akarnak építeni. A városnak nagyjából 800 000 lakosa van, és mivel nincs földalatti vasútjuk, a közösségi közlekedés alapja a tuja. Ez látszik a forgalmon, hatalmas sürgés-forgást láttunk még szombaton is.
Ez itt Zágráb még mindig szolgálatban levő klasszikusának, a 101-es sorozatnak egy példánya. A Đuro Đaković 1957 és 66 között építette ezeket a kocsikat; érdekességük, hogy viszonylag modern kinézetük és a megtévesztően kivágott oldallemez ellenére kéttengelyesek.
Persze Kelet-Európa villamosos generálszósza se maradhatott ki a helyi villamosüzem történetéből: ez itt egy T4YU, azaz a keskenyebb, 2,2 méter széles gömbölyű Tatra kimondottan Jugoszlávia számára szállított verziója. Ez a fotó egyébként szerintem kellemes balkáni hangulatot áraszt, ...
... illetve az is észrevehető, hogy a vágányok az utca két szélén futnak. Itt valamiért ez az alap, bár az újabb szakaszokon már ők is az út közepére helyezik a pályát.
A város a kilencvenes években Mannheimből átvett "gömbölyű" DÜWAG-okkal frissítette fel öregedő járműparkját. Ezek a kocsik nem újak, hiszen a hatvanas években építették őket, viszont elég jó állapotúak.
Egy másik DÜWAG hátulról. A német villamosok mind vidám és színes teljes kocsiszekrényes hirdetést viseltek, míg a többi típusnál, ...
... inkább a hagyományos kék+krém, a teljes kék, vagy a kék+fehér festés dominált.
Forgalmi fennforgás Kvaternikov trgnél.
Ez viszont kicsit kijebb van, Dubrava végállomáson. A bal vágányon egy Tátra motor+pót szerelvény, a jobb oldalin a Đuro Đaković hetvenes évekbeli, egy négytengelyes motor- és két négytengelyes pótkocsiból álló egységszerelvénye látható.
Kis változás a treffen: balra egy színes Tátra állt be, jobbra pedig a Crotram konzorcium vadonatúj alacsonypadlós villamosának prototípusa, ...
... a 2201-es. Meglehetősen dögösen néz ki, és az utazási komfortja semmivel sem volt rosszabb, mint egy nyugati alacsonypadlósé. Igaz, az alatta dolgozó technikát Németországban tervezték.
A számítógéppel vezérelt ívbeállású villamos szűk ívben kicsit rázta az orrát, de nem volt vészes.
Az utastér egyszerű, jól átjárható, ...
... bár a forgóvázak fölött...
... természetesen dobogókra vannak az ülések szerelve.
Bár a fényviszonyok messze nem voltak tökéletesek, megpróbáltam az ajtók felőli oldalról is lekapni a járgányt. Jelenleg még csak ez az egy van belőle, de már megrendelték a sorozatot, ami elég bátor döntés volt a közlekedési vállalat részéről.
Az utcák kinézete nem túl fényes gazdasági állapotokról tanúskodik. Itt megint egy színes DÜWAG-ot látunk a Subiceván.
Egy DÜWAG belseje, hogy ilyet is lássunk. Én, mint DÜWAG-mániákus, élveztem, hogy itt is utazhattam kedvenc külföldi típusommal.
A vágányok helyenként meglehetősen elhanyagoltak, és a pályahibákon kívül nem kevés gazt is láthatunk rajtuk/körülöttük. Illetve itt a Končar kilencvenes években gyártott nyolctengelyes csuklósát is, mely vegyes érzelmeket keltett bennem. Kinézetük ugyan modern, és ADtranz gyártmányú szaggatójuk is korszerű, de alapvetően ez akkor is egy nem éppen alacsonypadlós járgány.
A Trg zrtava fasizmát a villamosok a tér szélén járják körbe, körforgalomszerűen.
A Trg bana Jelačića Zágráb főterének tekinthető. A látványa megmaradt bennem '86-os nyaralásunk idejéből, meg az is, hogy valahol itt volt az a hanglemezbolt, ahol megvettük a Queen Kind of Magic című nagylemezét, illetve a játékbolt, ahol egy gyerekméretű flipperautomatát kaptunk. Hiába, fontos emlékek ezek :) De vissza a villamosokhoz: a képről sejthető a járatsűrűség: a középen álló csuklós mögött már ott a következő villamos, bal oldalról pedig már bedugta az orrát egy Tatra.
Négytengelyes motor+pót+pót szerelvény érkezik a tér másik oldala felől. A két pót eltérő típusú és festésű, ezek megfigyelésem szerint általában így, vegyesen jártak.
Az egyik ilyen pót belseje. Egy részük Belgrádból lett átvéve.
A térre becsatlakozó Praška utcából is villamosok jönnek, itt például egy DÜWAG.
Az alacsonypadlós kocsi csak kora délutánig szokott forgalomban lenni, de mivel időben érkeztünk, sikerült még egyszer elcsípnünk.
Az innen induló főutcán, az Ilicán - mely jórészt mentes az autóforgalomtól - a gyalogosok közt száguldoznak a villamosok. A száguldás szó nem túlzás, nem fogták vissza magukat.
Sikló is van a városban, ez azonban éppen átépítés alatt
állt, így nem tudtuk kipróbálni.
A belváros egy részének panorámája a fellegvárból, a sikló egyik kocsijával.
Sört reklámozó DÜWAG, még mindig az Ilicán. A vágányzat nem volt túl jó állapotban: a sínek kopottak voltak, az őket fedő betonlapok pedig ki voltak lazulva.
Ha a sofőrök azt látják, hogy valaki belépne eléjük, pályacsengő helyett kisvasúti hatású légsíppal hozzák a frászt az emberre :)
A Frankopanska utcai elágazást éppen ekkor kezdték el bontani. Még jártak a tuják, de másnapra vágányzár volt kiírva.