A 2014-es budapesti villamosnap

Ebben az évben kevesebbet foglalkoztam az aktuális villamosünneppel, mint az előzőben: se a kora reggeli kiállások nem vonzottak, se a kocsiszíni nyílt nap. Ugyanakkor túl szépen sütött a nap ahhoz, hogy ne ugorjak ki!

Balra: a 41-es az a vonal, ahol az elhanyagoltság és lerobbanás már-már romantikusan néz ki. Pláne, ha egy ilyen szépséges acélvázas dübörög végig a síneken! Jobbra: még a Kőérberek fölötti domboldalra is felmásztam, hogy ezt a látványt megörökíthessem - útközben válogathattam, hogy csalán csípjen meg, vagy a villanypásztor, ami a kisebb fennsík szélét övezte, és ami mellett el kellett kúszni, hogy eljussunk a fotóhelyre :) A Bengáli nem éppen a kedvenc villamosom, nem is mondható, hogy üzemtörténetileg illene ide, de szerintem mégis piszok jól nézett ki.

A látszat egyébként csal: nem volt folyamatos napsütés. Egészen pontosan úgy készültek ezek a képek, hogy várakoztunk, várakoztunk, sültünk a napon, aztán amikor felbukkant a távolban a fotózni való tuja, hirtelen beborult. Ekkor a társaság néhány tagja különböző - elég explicit - népi ráolvasásokat kántált az ég felé, mások pedig integettek a vezetőnek, hogy lassítson kicsit, mindjárt visszajön a nap. Működött :)

A kőérberki sportcentrum fentről és lentről, UV-val és 1074-essel.

Kamaraerdőn a normál forgalomhoz képest igencsak teltház volt: a menetrendi ICS-ken túl volt itt TW6000, normál és modernizált Tatra, ...

... hóseprő, UV, illetve egy lezárt vágányon motoros hajtánnyal lehetett fel-alá korzózni. A lezárt vágány alapvetően szomorú apropóból volt ott: a patak alámosta az egyik vágányt, ezért azt nem lehetett használni - de a piros tárcsáig tartó szakaszt igen.

Nosztalgiák és hajtányok az erdőben - na meg mozgóképen :)

Balra: a TW6000-es budai oldali felbukkanása eleve ritkaságszámba szokott menni, az egykori törökbálinti HÉV (mely ez év július 23-án ünnepelhette - volna - századik szülinapját!) maradványain pedig pláne szokatlan látványt nyújt. Jobbra: Bengáli a Balaton úti megállóban.

És késő délután eljött a zárás ideje, a vaskerekű vendégek szépen elindultak haza. Nem is tudom, mi volt hangulatosabb látvány: a fák árnyékában lapuló pályahibákon ugráló hóseprő, a Péterhegyi úti átjáró utáni süppedésbe belehuppanó TW6000-es, a szögletesre deformálódott ívben csattogó UV, vagy a poénból rómaiparti hajójáratra "táblázott" felemás Tatra szerelvény :) Ennél már tényleg csak az lett volna jobb, ha valóra válik a néhány éve tervezett különmenet egy egykori HÉV járművel, a Boros Bénivel. Ugyan ez nem volt alapvetően őshonos itt, de elvileg végigmehetne a HÉV-nek épült pályán a kocsiszíntől kifelé, és a dízel hajtás miatt a felsővezetékkel se lenne gondja. Na mindegy, egyszer össze fog jönni ez is!

Vissza az oldal tetejére   Vissza a tartalomjegyzékhez