Városi és nemvárosi közlekedés
A Gänserndorf - Bad Pirawarth - Obersdorf mellékvonali hálózat 2019 decemberében
2019 vége felé sok vasútbarátot láttam a viccesen tükörfordított "nagydisznószakálli", azaz az alsó-ausztriai Groß Schweinbarth-i vonalról írni, ami kíváncsivá tett. Mi van ott, ami annyira érdekes, miért megy most hirtelen mindenki oda? Aztán, amikor egy hétfőm előre nem vártan felszabadult, bekunyeráltam magam az oda induló IC autójába, hogy szemügyre vegyem a környéket.
A sok emlegetésnek természetesen oka volt: a 2019 decemberi menetrendváltással ugyanis megszűnt a személyforgalom a Groß Schweinbarth-i vonalakon. Mert bármit is gondolunk az osztrák közlekedésszervezésről, ott sincs schnitzelből a kerítés: ha egy vasútvonalon nincs elég utas, ott is olcsóbban üzemeltethető közlekedési eszköz után néznek. A nagydisznószakálli (hadd emlegessem így!) hálózat 2019-ben már csak két vonalból állt, melyek fejreállított "Y" alakban húzódtak Bad Pirawarth és Gänserndorf, illetve Groß Schweinbarth és Obersdorf (Wolkersdorf város része) közt. Ahogy azonban a lentebbi térképen látható, a vonalak régen továbbmentek észak felé, így az "Y" akkor még "X" volt. Pontosan emiatt az alsó-ausztriai Weinviertelt feltáró vasutakat Schweinbarther Kreuznak, azaz "Schweinbarthi Keresztnek" hívták. De hívták Weinviertel-Landesbahnnak is, ha még nem bonyolódtunk bele eléggé a nevekbe...
A Kereszt története 1903-ban kezdődött, amikor a Lokalbahn Gänserndorf–Gaunersdorf Gesellschaft megnyitotta helyiérdekű vonalát a nevében szereplő két település közt. Ugyanebben az évben a Lokalbahn Stammersdorf–Auersthal is útjára indította saját vicinálisát, ugyancsak a nevében szereplő települések közt. Az előbbi társaság 1906-ra Mistelbachig, a másik pedig Dobermannsdorfig hosszabbította vonalát, Groß Schweinbarth és Bad Pirawarth közt közösen használva a síneket. A Kereszt hanyatlása 1988-ban vonalcsonkításokhoz vezetett: megszűnt a személyforgalom Stammersdorf és Obersdorf, Hohenruppersdorf és Dobermannsdorf, illetve Gaweinstal Brünner Straße és Mistelbach közt - tessék szépen megkeresni ezeket a helységeket a térképen, ha már ennyit vacakoltam vele :) Ezután kis szünet következett, majd 2004-ben elment az utolsó vonat Gaweinstal Brünner Straße és Bad Pirawarth közt is, viszont a másik ágon ismét megindult a forgalom Sulzig. Utóbbi nem tartott sokáig: 2010-ben Bad Pirawarthig rövidítették ezt az ágat is, ekkor alakult ki a 2019 decemberében látható állapot, amit sötétkékkel jeleztem a térképen. Érdekes módon az északkeleti ág egy része ezután is lát némi forgalmat, a K.K. Museumsbahn Weinviertel ugyanis néhány éve múzeumvasutat üzemeltet Bad Pirawarth és Sulz közt. Pontosabban idén nem hallottam róluk (van ez a vírus, ugyebár), csak feltételezem, hogy még megvannak.
Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, jókora köd volt. Mondjuk nem kellett messzire látnunk, mert a nem biztosított átjárók előtti mindig kürtöltek a motorkocsik, ennek köszönhetően előre tudni lehetett, hogy vonat közeledik :)
Számomra meglepő volt, hogy mennyire az itthoniakra hasonlítottak az állapotok: kajlán álló oszlopok, helyenként megsüllyedt pálya, nem túl nagy sebesség. Viszont az állomásépületek remek állapotban voltak, annak ellenére, hogy a legtöbb üres volt. További jellegzetesség volt a himbás olajszivattyúk tömege mindenfelé: döbbenetesen sok volt belőlük! A képeknél csapongok egy kicsit, ahogy a valóságban is fel-alá rohangásztunk a "kereszt" három ága közt, attól függően, hogy hol lehetett éppen vonatra számítani: ez a két fotó itt fent az obersdorfi ágon készült.
A vonatok elsősorban a Gänserndorf - Groß Schweinbarth - Obersdorf szakaszt szolgálták ki oda-vissza, Groß Schweinbarthban irányt váltva ("ipszolonozva"), egy harmadik motorkocsi pedig Groß Schweinbarthból rohant fel időnként Bad Pirawarthig és vissza. Ez azt jelentette, hogy "Nagydisznószakáll" volt a hálózat középpontja, azaz legforgalmasabb, ergo leginkább fotóznivaló része. Az utolsó pár száz méteren a két délről jövő irány vágányai konkrétan egymás mellett futottak, ahogy az a fentebbi képeken látszik. Balra egy Gänserndorfból érkező vonatot látunk, ami Schweinbarthban fordulva Obersdorf felé megy majd tovább, jobbra pedig egy Obersdorfból indultat, ami a schweinbarthi fordulás után Gänserndorf felé indult.
A két irányból érkezés néha úgy jött ki, hogy a vonatok egyszerre érkeztek arra a részre, ahol párhuzamosan futottak a vágányaik. Délelőtt, amikor a sínek mellett állva fotóztunk, sajnos épp nem ez történt, amikor viszont a nap végén beutaztuk a Keresztet, kis versengés alakult ki, hogy melyik motorkocsi ér előbb az állomás bejárati jelzőjéhez, és ezt videón is meg tudtam örökíteni, lásd fentebb. Azt hiszem, ez a párhuzamos "versenyfutás" volt a legmaradandóbb élményem erről a vicinálisról.
Groß Schweinbarth állomása elég kihalt volt, de természetesen példás rendben volt tartva. A képeken a Bad Pirawarthig felrohanó harmadik motorkocsi látható, amint épp a két másik irányból érkező vonatra vár.
Egyébként a képeken látható, Jenbacher gyártmányú 5047-es motorkocsik első példányait '87-ben pont itt, a Schweinbarther Kreuzban tesztelték. Sic (rail) transit gloria mundi? Jobbra: a jármű valamikor tárgya volt egy cross border leasing szerződésnek. Ha jól értem, ez körülbelül azt jelenti, hogy az osztrák vagyonkezelő eladta a vagyontárgyát egy amerikai alapnak, majd rögtön visszalízingelte azt. A két művelet különböző országokban adózása miatt keletkező különbözeten aztán megosztoztak. Ma már nem szabad ilyesmit csinálni, de annak idején az osztrák mozdonyokon és villamosokon gyakran lehetett ehhez hasonló matricákat látni.
Ezen a két képen egy olyan vasútvonal állomását látjuk, amit öt nappal később bezártak. Nálunk még az újonnan nyitottak se néznek ilyen jól ki! És természetesen ingyen használható nyilvános vécé volt, és az is példásan tiszta volt. A magyar vasútállomások vécéit most inkább hagyjuk...
Balra: a már látott párhuzamos vágányos részen Obersdorf felé indul egy 5047-es. Jobbra: Großengersdorf megállóhelyen még megvolt egy második vágány, de le volt lakatolva a váltó. Persze a menetrendben nem is volt szükség kitérőre itt.
Balra: a régi állomásépületen még "Groß Engersdorfnak" írták a település nevét. Jobbra: Pillichsdorf megállóhely, a háttérben a XIII. században építeni kezdett, majd a XV.-ben és XVI.-ban tovább bővített, ezáltal furcsán felemás plébániatemplom.
És itt volt a vágány vége: Obersdorf, a Laaer Ostbahn megállójának tövében; hátul látszik is egy CityJet a töltésen. Régen a vonal továbbment egészen az 1938 óta Bécshez tartozó Stammersdorfig, ahol ma is megvan a vasút állomásépülete.
Ezen a videón szerintem sikerült a Kereszt jellegzetességeit megörökíteni, bár átlagos dombvidéki vonalakról beszélünk, különösebben érdekes műtárgyak (alagút, viadukt, stb) nélkül. További kommentekeket a lejátszó "CC" gombjára kattintva olvashattok.
Baloldalt: ha nem néztem be nagyon, akkor ez a fotó Groß Schweinbarth és Bad Pirawarth közt készült (mint említettem, elég jellegtelen vonalakról és környékről van szó, nehéz a képeken vizuális kapaszkodót találni). Jobbra a pirawarthi állomásépület utcai oldala, buszmegállóval. Ez az állomás is viszonylag jól nézett ki, de ahogy megkerültem az épületet, majdnem beleléptem egy emberi eredetűnek tűnő ürülékhalomba.
És itt van ismét a Schweinbarth és Pirawarth közt ingázó motorkocsi. Nem állítanám, hogy sok utast láttunk, pár vasútbarátot viszont igen. Ez valószínűleg egy olyan vasútbezárás volt, ami kevesek életét érintette...
Az állomás kihúzója észak felé: a távolban kettéválva balra Mistelbach felé ment az egyik vonal, jobbra pedig Dobersmanndorf felé a másik. Utóbbi vonalrész egy meghagyott szakaszát használja a már említett K.K. Museumsbahn Weinviertel egyesület. Őket reklámozza ez a háború alatt gyártott német Köf, mely nem tulajdonnév, hanem a "kis mozdony olajtüzeléssel, hidraulikus hajtással" német rövidítése. Mókás kis szerkezet!
Balra a Köf vezetőfülkéje, melynek tervezésekor csak mérsékelten ügyeltek a szépségre :) Jobbra a magányos motorkocsi visszaindult Pirawarth felé. Ahogy elnézem, a hátsó vezetőállásról valaki videózott :)
Ahogy lassan sötétedett - ami azt jelenti, hogy még sötétebb lett minden -, felkerekedtünk Gänserndorfba, hogy onnan beutazzuk a Keresztet. Útközben inkább csak videóztam az ablak tükröződése miatt. Balra a schweinbarthi találkozó látható, amikor mindhárom irány vonatai egyszerre bent álltak, jobbra pedig az obersdorfi csonkavágányos végállomás. Érdekes módon utóbbi volt az egyetlen hely, ahol viszonylag sok utast láttunk: az S-Bahnról tucatnyian szálltak át a kis motorkocsira. Mi viszont nem erre mentünk vissza, hanem az S-Bahnnal bementünk Bécsbe, majd onnan egy másik S-Bahnnal vissza Gänserndorfba.
Az utazás vegyes érzelmeket keltett bennem: az első egy kilométert Gänserndorf állomásról elindulva konkrétan 3 perc (!) alatt tette meg a motorkocsi, ami még Kisszénás és Kondoros közt is lassúnak számított volna! Talán azért is döntöttek a buszra átállás mellett, mert most kellett volna hirtelen sok pénzt a pályára költeni? A csigatempójú indulás után már viszonylag normálisan haladtunk, bár azért nem száguldottunk. Tömeg sem volt a kocsiban, gyakorlatilag az utastér nagy része a miénk volt.
És itt az oldal vége. Az utolsó vonat 2019. december 14-én, tehát öt nappal a látogatásunk után ment végig a Kereszten.