Városi és nemvárosi közlekedés
2017 júniusában ismét útra kelt a Nohab-GM Alapítvány által üzemeltetett tízes Nohab. Az úticél természetesen Tapolca környéke volt, konkrétabban az uzsai kőbánya, az odavezető cikk-cakk során érintve a jobbra látható Sümeget is.
Az első fotóhelyszín a budafoki peronvég volt. Látványos ez a négyvágányos szakasz!
A következő megálló a fűzfői ív volt, ahol néhány héttel korábban a Szergejes tehervonatot is fotóztuk. Ahogy látható, a kezdetben napos időjárás romlani kezdett.
Mire Zánka-Köveskálhoz értünk, rendesen beborult az ég, pedig jó lett volna rendes fotót készíteni a "Lencse" fantázianevű munkagépről, ami a bal oldali képen a mozdony mellett áll!
Miután az előbb látott Csörgő megérkezett szemből, a vonat továbbindult Tapolca felé.
A célegyenesben elég lehangoló idő fogadta a szerelvényt - ahogy elnézem, a bisztrókocsi utasai ennek ellenére jól érezték magukat :)
Otthon, édes otthon: Tapolca. De hopp, mi az ott a jobb szélen?
Ez a gyeseves Jenbacher motorkocsi Szombathelyről jött, de vágányzár miatt nem jutott el egészen Keszthelyig, így a nap egy részét itt töltötte, közben néha legurulva Vonyarcvashegyig és vissza.
Ekkor már gőzerővel folyt az állomásépület felújítása is. (Az azóta eltelt időben el is készült, és szerintem kimondottan jól sikerült!)
Tapolcáról Sümegig robogott a vonat, ott körüljárás következett.
The show so far.
Amíg a különvonat odafent a bányában forgolódott, kaptuk el ezt a szerelvényt útban Vonyarcvashegy felé: az imént Tapolcán látott ikermotorkocsit egy mögéje kötött Bz szerelvénnyel.
Közben időnként újra ki-kisütött a nap. A fotófelhőkről már meséltem a blogomban, de azt talán még nem említettem, hogy a kísértésüknek neve is van: felhőlottó. Ez az, amikor látod, hogy felhős az ég, de nem mész haza, nem ülsz be egy étterembe, vagy mártózol meg a Balatonban, hanem reménykedsz, hogy minden esély ellenére a megfelelő pillanatban épp sütni fog a nap. Na, ez nem nagyon jött be Uzsán: ha csak egy perccel hamarabb vagy később indul el a kőbányából leérkezett nohabos különvonat, lett volna egy jó képem azzal az alakjelzővel... de nem lett:
Igaz, a videón legalább szépen lehet hallani a dízelmotor röfögését.
Innentől magára hagytuk a különvonatot, mert úgy döntöttünk, átnézünk Balatonfenyvesre, ahol a Kárpát Vasút 21-es Nohabja az éppen átépítés alatt álló állomáson pihent. Útközben Balatongyörökön elkaptuk a Bézé nélkül visszafele jövő Jenbachert, illetve megnéztük a Szépkilátót.
És ez már Fenyves: balra a parkolóban pihenő kétéltű Unimog, jobbra a forgalom nélküli vasútállomás.
Mielőtt továbbmentünk volna a Nohab felé, véletlenül elkaptuk, ahogy az aznap a kisvasúti állomáson kiállított járműbemutató anyagát visszatolják a vontatási telepre. Pontosabban azt láttuk, ahogy egy Mk48-as előbb két személykocsit lerak az egyik vágányra, majd...
... a szomszéd sínpáron pihenő síndöcögényeket az állomást körbevevő deltavágány másik ágán betolja a kocsiszínbe. Hogy utána visszament a másik két kocsiért, esetleg ment még egy kört Somogyszentpálra, már nem figyeltük.
Balra: valaki nem tudja, mi ez a fura fészerszerűség, amiből sínek indulnak ki, gyakorlatilag merőlegesen az állomási vágányokra? Jobbra: egy jellegzetes régimódi személykocsi, vontatás közben.
Miközben a szerelvény betolatott a telepre, a háttérben elment a Kárpát Vasút tudtommal GSM-R mérésekhez használt, eredetileg gyeseves Jenbachere, lásd jobbra a háttérben.
Az Mk48-asokat csípem, úgyhogy itt van még két kép a 2022-esről :)
A deltában körbejárás és a betolatás pillanatai mozgóképen.
Ezután az állomáson ácsorgó Huszonegyeskét is megnéztük. A peronok alaposan szét voltak kapva a modernizálás miatt, ...
... míg maga az állomásépület eredeti pompájában tündökölt. És ez most nem gúnyolódás, mert tényleg szeretem a hatvanas évek balatoni állomásépületeit - osztálykirándulások, nyaralások jutnak eszembe róluk. Persze nem olyan szépek, mint régi építésű kollégáik, de van hangulatuk.
Ezután még benéztünk a kikötő mellett rendezett oldtimer kiállításra (lásd itt és itt), majd elindultunk haza. Mozgalmas nap volt!