Városi és nemvárosi közlekedés
Terelt tehervonatok nyomában...
2013-ban sok minden történt velem, ezek közül az egyik legfurcsább az volt, hogy felfedeztem az egész napos vasútfotós túrák kellemes oldalát. Alapjában véve eddig inkább utazgatós, peronról fotózgatós, ablakon kinézegetős típus voltam...
... aztán IC barátom rábeszélt, hogy társuljak be egy 5-ös vonal menti spottingtúrába kollega mellé. Elvileg erre ritkán jár komoly tehervonat, de most a Duna eláztatta a hegyeshalmi vonalat, ezért ide tereltek, amit csak tudtak. Legalábbis elvileg, mert a valóságban, ha jól számolom, 4-5 óra alatt össz-vissz négy tehervonatot láttunk, és a reményekkel ellentétben egyik se Nohab volt. Jött viszont sok felhő - meg szúnyog :)
A négy teherből az elsőt kapásból elszúrtam: egyszerre akartam videózni és fényképezni, ennek pedig értelemszerűen csak az lehet a vége, hogy egyik se sikerül. Aki nem hiszi, itt megnézheti - pedig a téma klassz lett volna :-/ Aztán hatalmas szünetekkel jött a többi teher, de a végére az én gépemnek már túl sötét volt. Videózni azért valamennyire tudtam, hisz volt elég idő az állványt felállítani - a kérdés, hogy ez mennyire kielégítő élmény. És a bónusz meglepetés: jól éreztem magam. Jó levegő, napsütés, dumálás mindenféléről... de azért legközelebb le fogom beszélni a többieket arról, hogy patakparti fára másszanak fel, mert engem odalent felzabáltak a szúnyogok :)
A röhej az, hogy egy héttel később más apropóból Fehérvár környékén járva fél óra alatt sikerült terelt terhet fogni, és nem is akármilyet: Nohabosat! Az én gyerekkoromban szerintem már nem terheztek a típussal, csak pályaépítés kapcsán láttam "turcsiorrút" mással, mint személykocsival, úgyhogy dupla meglepetés volt. Ráadásul a vontatmány is érdekes volt: a montenegrói vasútnak épített CAF motorvonatok egyike.
Naná, hogy videóztam is! Sajnos a mozdony nem nagyon dolgozott, hisz épp az állomásra csorgott befelé - egy arrajáró bácsika biciklijének csengetése markánsabban hallható a felvételen, mint a dízel :)
A nyár sok más jellegű túrával telt, aztán ősszel ismét előkerült IC és druszám, megint terelés kapcsán: a 20-as és a 8-as vonalon is vágányzár volt. Mindenféle dízellel átemelt villanymozdonyos terheket vizionáltunk a 16-os vonalon, de csak a menetrend szerinti dolgokat láttuk, például a bal oldali motorkocsit (a köd miatt azért rohadt hangulatos volt!). Gyorsan átmentünk a nem túl távoli 10-es vonalra, a másik lehetséges kerülőútra, és ott hamar találkoztunk is egy méretes teherrel, bár napsütésileg elég kedvezőtlenül (lásd jobbra).
Úgy döntöttektünk, hogy maradunk itt. És tényleg, néha jöttek is dolgok, mint egy-egy teher (balra, valahol Pápa előtt) vagy egy Bz (jobbra, Vaszaron). Amúgy szépek ezek a remot Szergejek, de jöhetett volna valami hagyományosabb is :)
A műsor úgy nézett ki, hogy a többiek felmásztak valami fára, én meg bozótharcossá változva tartottam magam távol a töltéstől. Remélhetőleg a mozdonyvezetők jól szórakoztak a majomcsapaton :)
Csörgős személy és Szergejes teher Mezőlak előtt és után (mondjuk relatív, hogy honnan nézzük). Remek időnk volt, bár a jobb oldali kép helyszínén megtámadott egy falka vad harlekin-katicabogár. Az egyikük meg is harapott. Félelmetes, mit ki kell állnia az embernek :D
A videózni csak marginális mértékben sikerült (vagy hogy írjam, hogy az állvány nem bírta?), de talán így is lejön, hogy milyen méltóságteljes dögök ezek a mozdonyok.
Celldömölkön huszonéve jártam utoljára, osztálykirándulni. Akkor még inkább a csajokat város fölött alacsonyan repesztő pápai MiG-23-asokat nézegettem, most lefotóztam a pályaudvar melletti vasúti skanzent is. Két klasszikus: 424-es és Nyalóka.
A nap végén visszamentünk a 16-os mellé, de a menetrend szerinti vonatok mellett (lásd balra) csak egyetlen terhet láttunk. Igaz, az legalább hosszú volt. Meg lassú. A menetrend szerinti Ludmillák viszont csodálatosak, legközelebb lehet, hogy ők kapnak külön oldalt.
Hát így (nem) lettem tehervonat-spotter :)