Városi és nemvárosi közlekedés
Tél a város felett
Általában két-három évente egyszer szoktam felnézni a Budai-hegyek keskeny nyomtávú "Semmeringjére" (mert ha van olyan, hogy "prágai Semmering", akkor budai is lehet;), de mostanában ennél gyakrabban felfogasoztam a Széchenyi-hegyre, mert mindig volt valami néznivaló - vagy egyszerűen csak szépen esett a hó. A 2017/18-as tél első látogatására december elején került sor, utóbbi miatt: bár idelent a városban csak simán vacak idő volt, egy webkamera képén kiszúrtam, ahogy odafent elkezdett megmaradni a hó, és ez arra inspirált, hogy felugorjak a 21-es buszra, és meg se álljak a Normafáig.
Mivel az öltözékemet nem téliesítettem kellően (=elfelejtettem vastag zoknit venni), az a huszonpár perc is odavágott, ameddig a lillafüredi motorkocsira és mellékkocsijára vártam, de megérte! Kár, hogy perpillanat nincs működőképes gőzöse a kisvasútnak, ennél csak az lett volna hangulatosabb!
Így utólag, a meleg szobában ülve szinte nem is értem, miért nem maradtam még egy kicsit a sínek mellett, de ha jobban megnézem azt a snittet, ahol a mozdonyos vonat elindul Széchenyi-hegyről, látom, hogy a vacogástól már remegett a kezem :)
A normafai fotózgatás után átmentem Csillebércre, ahonnét egy mozdonyos vonattal mentem vissza Széchegyi-hegyre. A szerelvény különlegessége volt, hogy az azt alkotó 001-es és 002-es ex-kecskeméti poggyászteresek előző nap álltak forgalomba.
Csak két állomásnyit utaztam vele, de hangulatos volt, faléces ülésekkel és kályhával, ahogy kell - ami közforgalomban már gáz lenne, az itt a varázslat része.
Persze az Mk45-ösöket is szeretem, úgyhogy álljon itt két kép a 2003-asról, a Gyermekvasút elsőként remotorizált mozdonyáról.
Január végén megint kedvenc síntraktorom pöfögése törte meg a Budai-hegyek erdeinek csendjét, vagy hogy is kell ezt sablonos újságírói stílusban mondani :) Ezúttal Széchenyi-hegy és János-hegy állomások közt ingázott az 1952-es építésű C-50-es, a nosztalgia Ganz motor egyik mellékkocsijával. Kellemes meglepetés volt, hogy odafent mennyi hó megmaradt, míg lent a városban már emléke se maradt a fehérségnek.
Most nem volt hangulatom utazni, úgyhogy csak pár kép és némi videó készült.
A nap másik érdekessége az volt, hogy filmforgatás miatt az általam látott mozdonyok "sörgyári logót" viseltek. Picit meglepődtem.
Két rövid jelenet Széchenyi-hegy állomás kijáratánál.
Február elején megint egy mozdony miatt látogattam fel: a 2006-os pályaszámú Mk45-ös éppenséggel nem új, még csak nem is remotorizálták; érdekessége festésében rejlik. Aki az elmúlt kb. 15 évben nem járt a Gyermekvasúton, valószínűleg nem is érti, mi ebben az érdekes, hiszen addig mindegyik mozdony így nézett ki; akkoriban kaptak világosabb, a kocsikhoz illő, egyben retró jellegű festést (lásd itt és itt).
Most viszont ezt az egy példányt visszafestették, így a látványa a gyerekkori kirándulásokat idézte (majdnem teljesen, de az a "kis" különbség nekem biztos nem hiányzott).
Persze aki korábban volt gyerek, az másik festés után nosztalgiázhat, de nekem speciel ez a piros-sárga a "klasszik".
Örülök, hogy újabb színfolttal gazdagodott a vasút, de persze meg kell említeni, hogy ez a festés nem csupán ezen a vonalon nosztalgikus, hiszen Mk45-ösek ilyen festésben dolgoztak Nyíregyházán és Sátoraljaújhely környékén is.